2015.08.30, Csütörtök

   Piros zászló,

 
emellett amúgy kellemes strandidő várt minket. 
Ilyenkor elméletileg tilos a fürdés, de természetesen tele volt a "medence", hála a rugalmasságnak...  
 - Furcsa. Nem is fúj a szál, mitől hullámzik ennyire? - kérdezte Verus.
 - Közeleg a telihold. Ilyenkor az árapály megváltoztatja a tenger áramlásait.
   Igaz, a Fekete-tengeren az árapály szintkülönbsége elenyésző, de az áramlások erősek..

   A nap édes semmittevéssel telt. Sör, fürdés, sör, napozás...

Első veretés

   Azt mondják, "háromszor veri Lúdas Matyi"... Na, minket derék honfitársainkkal vert háromszor a sors, miután sikerült menetrend szerint beégetni minket, agyunkat használni képes honpolgárokat.
   Az első találkozásunk "magyar" turistákkal... Helyszín: Aldo szupermarket a Bazárban. Népes család özönlik be a boltba, az egyikük megáll a pénztárosnál. A pénztáros jelzi neki, hogy fáradjon a másik kasszához. Emez elkezd neki óbégatni: 
 - Miii? Miii? Nem érted?
A bolgár pénztáros válaszolt neki, először oroszul, majd angolul, végül németül.
Büszke magyar tesó elhúzza a száját, és a bolt közepén ácsorgó barátjának átkiabál:
 - Ki a f**zom érti, mit dumál ez... 
Ilyenkor gondolkodom el, vajon honfitársaink tudják-e, "hol lakott itt Vörösmarty Mihály"... De ne legyünk telhetetlenek, legalább a tulok azt tudná, ki volt...

Az este...

Előző nap eldöntöttük, hogy megnézzük a show-t a Slaviyanski Kut-ban.
Így is történt. 
   Délután felmentünk a Dorostor szállodába összekészülődni. Egyszer csak kopogtattak, és mint kiderült, Norbert barátomnak akadt egy fontos logisztikai problémája: magas energiaszintű folyadék lakozott az üvegében, meggypálinka képében. Namost, a kérdés az volt, mit tegyünk vele. Erőművet hajtani kevés volt, kiönteni sok. Legegyszerűbb, ha megisszuk - gondoltam... 

Így tettünk...

Kis séta várt ránk, körülbelül 800 méter, mire a parti sétányon elértünk a Boryana Hotelt, s vele szemben a Slaviyanski Kut étteremhez. 
Alighogy kiléptünk a fák közül, egy ismerős alak pattant fel a padról, és szaladt oda hozzánk. 
 - My Best Friend - lelkendezett Kamen, akit 2010 óta volt szerencsénk ismerni, és eleinte erőszakos, kellemetlen fráternek ismertük, miatta kerültük az Arabella hajót. Miután 2012-ben átigazolt a Slaviyanski Kut-ba, és fizettünk neki egy (1) vodkát, kinyilatkoztarra, hogy "You are my best friend", azaz én vagyok az ó legjobb barátja - a kenyérre lehet kenni. A bal oldali kép 2014-ben készült.
   Döbbenetes, hogy egy év után azonnal kiszúrt minket, és megismert, majd azonnal kézen fogott, és az előző nap a pincérnél lefoglalt asztalhoz vezetett minket.
   Bakker, ez a nevemre is emlékezett, ami az asztalra volt írva..? Vagy a vigyori pincérfiú annyit mondott neki, hogy magyarok jönnek ide..? 
   Minden esetre kezdődött a show.


   


  
A vacsoraválasztás, azt hiszem, ismét jól sikerült.
   A bolgár gasztronómia remek darabjait fogyasztottuk, miközben szórakoztató műsort adtak a közönségnek, nem utolsósorban a láthatóan közel-keleti csoportnak, akik jókedvűen ettek-ittak, majd a nekik szóló zenei blokkra fantasztikus hangulatot teremtve mulattak. Vidám, felszabadult, boldog fiatalok és középkorúak - más nyelv, más kultúra, más történelem - ugyanaz a szenvedély, szeretet, vidámság... 
  Távol de mégis közel... 
Egy sráccal beszélgettünk kicsit. Mint megtudtam, libanoniak. 
   Hastáncosnők, a néptáncosok, akik tréfás számokba bevonják a gyanútlan vendégeket - persze nagy röhögés a vége... :) Az énekesnő (piros ruhában) szép megjelenése, remek mozgása és fantasztikus hangja biztos nyertessé tenné a mai tehetségkutatók világában. Hastáncosnők - az utóbbi években megcsodált lány ezúttal hiányzott, de a show így is remekül sikerült...

                       Az est fénypontja természetesen a Tűztánc - egy hölgy lejti az este folyamán leégett máglya (na jó, farakás) széthányt parazsán - a fő parázshányó évek óta Kamen barátunk, akinek ismerve fogyasztási szokásait, komoly szerencse, hogy a parazsat szét hányja, és nem össze, mert akkor biztosan belobbana a szénhidrogén... :)
   Jóllakottan, és bízom benne, jó élményekkel gazdagabban sétáltunk vissza a szállodánkba a parton. Andalogva, beszélgetve, az elektromos tricikliket, kisckocsikat, és egyéb betegszéllítókat kerülgetve... 




                                És akk
or megjáttam a Holdat.
Szerintem szép nap után szép hold volt... Megalapozva az árapály-hullámzást...