Visszatekintés a Blokkba
2014. augusztus 18. írta: zati

Visszatekintés a Blokkba

... avagy kis történelmi háttér

 Az 1950-es és ’70-es évek között a szocialista országokban erőltetetten növelték a lakosság életszínvonalát. A miértre a választ a három opció között találhatjuk, és aki komolyabban belegondol, tudja, mi volt a cél:

   1. A növekvő hatékonyság és termelékenység eredményeképp? Vagy:
   2. A szocialista országok vezetői rajongtak a saját népük jólétéért..? Esetleg:
   3. Eredményeket kellett felmutatni, hogy enyhítsék az egypárti politikai vezetésekre nehezedő politikai nyomást, amik többek között az ’50-es évek lengyel, magyar, kelet-német, majd a ’60-as évek csehszlovákiai megmozduláshoz vezettek..?

   Az életszínvonal növekedése által a fizetőképes belföldi kereslet megjelenésével, valamint a korábban nyugatra „disszidált” hozzátartozók hazacsábításával immáron devizaforrásként is tekintettek a szocialista tábor vezetői a turizmusra és vendéglátásra. 

   A nyitás a Nyugat felé is megtörtént. Magyarországon elsősorban Siófokon az Aranypart nyáron, valamint a budapesti előkelő szállodák egész évben várták a pihenni vagy épp üzletelni vágyó nyugati „devizakülföldieket”. Kizárólag nyugati vendégek számára fenntartott kaszinók működtek, ahová a szocialista országok útlevelével vagy magyar személyi igazolvánnyal a belépés is tilos volt. A tengerparti országokban hasonló volt a helyzet: az olcsó bungallószállások, kempingek, valamint olcsóbb szállodák mellett elegáns és méregdrága hotelek várták a külföldi vendégeket. A parkolók már akkor tele voltak nyugat-német, holland, svájci rendszámú autókkal.
   Ezen sorok szerzője kisfiúként a ’70-es években lenyűgözve nézte az általa először látott Cadillac, Buick, Dodge, Packard, Oldsmobile, Chevrolet márkájú autók tömegét – az akkor baráti Irak rendszámtábláival.

   Ennek nyomán a korábban az előző rendszerből megörökölt, jobbára a kiváltságosok számára fenntartott nyaralók mellett mai szemmel is szédítő iramban kezdtek hatalmas építkezésekbe. Ennek eredményeképpen gombamód nőttek ki szálloda- és étteremkomplexumok Magyarországon Budapesten és a Balaton partján, Csehszlovákiában és Lengyelországban a kitűnő levegőjű hegyvidékekben, Románia és Bulgária területén pedig a tengerparton.
stock-photo-bulgaria-circa-stamp-printed-by-bulgaria-shows-boats-at-albena-black-sea-circa-48555685.jpg
   A megjelenő motorizáció, az egyre nagyobb számban magánkézben lévő autók mellett a vasúttársaságok egymás után indították az újabb és újabb, elsősorban északnyugat-délkelet irányú, az NDK-t, Lengyelországot és Csehszlovákiát Magyarországon keresztül a tengerparttal (Constanta, Mamaia, Várna, Burgasz) összekötő nemzetközi, gyakran hálókocsis expresszvonatokat.
   A „még egyenlőbbek” pedig már ekkor élvezhették a repülőgép nyújtotta, akkor még valóban fejedelminek számító kényelmet az Interflug, LOT, a CSA, a Malév utasaként. 
   Ekkor vált szükség Bulgári számára a már kinőtt Napospart és Aranyhomok mellé újabb üdülővárosra.
   Elkezdődött az építkezés és az Aranykor, mely után most is sokan nosztalgiával gondolnak. A kor számtalan korabeli filmen mint felhőtlenül vidám és optimista ifjakként jelennek meg az akkori idők ifjú titánjai - a mai kor nyugdíjasai.
   Visszagondolva gyerekkori emlékeimre, a trabant- és zsiguliszagú utazásokra, a felpeckelt motorháztetejű Skoda felforró hűtővizére, a lángossütőnél kígyózó sorokra is kellemes nosztalgia fog el... :)

A szocialista blokk azóta a múlté. Az egykori KGST országok széthullottak, más és más irányba haladtak, és teljesen eltérő gazdasági és társadalmi fejlettséget értek el, még az egykor egy szocialista ország utódai is - elég, ha Észtországra és Moldovára, esetleg Szlovéniára és Koszovóra gondolunk.
   A gazdasági átalakulás mellett határok nyiltak ki és záródtak be. A magyar, cseh, szlovák lengyel turizmus áthelyeződött a horvát tengerpartra, a bolgár nyaralóhelyek közül a magyarokat a Napospartra irányítják. Albena mára az orosz, román, norvég és nyugat-európai vendégekre specializálódott. Ez meglátszik a vengégváró helyekre kitűzött zászlókon és az étlapok nyelvén is. Magyart elvétve találni.
   De amikor belépünk valahová, ahol a személyzet tagjai emlékezhetnek a '80-as évek elejére, könnyen meghallani a köszönést:
 - Jo napot kívanok!...

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr586610665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.