A Királyné trónjánál - elolvadva
2015. február 07. írta: zati

A Királyné trónjánál - elolvadva

(2010. augusztus 13. - folytatás)

 Elhagytuk hát a Kaliakra-fokot, és visszafelé, dél felé fordultunk, hogy szabadtéri szaunázásunkat folytassuk.

dscf3327.jpg 
 Balcik - kikötője és annak környéke kivételével - egy kissé megkopott, halászatból és halfeldolgozásból, élő tizenkétezer lakosú város, melyről látszik, hogy valaha látott szebb napokat is, mindazonáltal a tengerparton épülő szép szállodák és yachtkikötők mutatják, hogy talán elkezdődött valami. Minden esetre a város fő bevételi forrása a turizmus.
     A városközpontot kikerülve egy valamikori (?) iskola mellett20100813_0516.JPG vezetett el utunk, ahol az út terelőszigetén a gazban kecskék legelésztek békésen. Olybá tűnik, hogy ez is hozzátartozik a balkáni élethez.

   Könnyedén odataláltunk a botanikus kerthez, részint, mert 1977-ben Nikolaj elhozott minket ide és nekem ugyebár legendásan jó tájékozódási képességem van, részint pedig mert idefele jövet láttuk az óriásplakátokat és az információs táblákat... :)
   A főútról a tengerpart felé táblák jelzik a botanikus kertet és a kastélyt. Egy fizető parkolóhoz vezet az út, ahol némi díjért (10 leva) leparkoltuk autónkat. Innen egy utca vezet lefelé, kétoldalt látványos éttermekkel, majd ajándéktárgyakat kínáló bódékkal, standokkal, fagylaltosokkal szegélyezve. Itt már könnyen elcsábulhat a turista, így én - igazi férfiként - fejemet felszegve előre tekintettem a jegypénztárak irányába.                                                                                                                          

   A pénztárnál egy érdekes kvíz kezdődik: a Botanikus Kert és a Királynő Palotája két külön intézmény, és "természetesen" külön-külön belépőjegy váltása szükségeltetik, és ezek megnevezése nem mindig egyértelmű.
    Ezek egyenként nem túl drágák, de egy négyfős családnak már nyolc darab belépőt jelent. 

   Tehát a megfejtés: A Botanikus kert a kisebb, a Bolgár Tudományos Akadémia által működtetett kert, ahol főképp kaktuszok, pozsgások, virágok láthatóak, a belépő 7 leva/fő.
A Királynő Palotája a nagyobb területű, a palotát és az azt övező hathektáros parkot jelenti, ide 10 leva a belépés.
  Mindkettő szép és érdekes látvány, aki választani akar a kettő közül, a következő információk alapján meg tudja tenni.

   Mi mindkettőbe váltottunk belépőt, és utunkat a Botanikus Kertben kezdtük.
A képek mindent elmondanak.                                                       

20100813_0531.JPG20100813_0518.JPG
    


 

 

 

 

 

 

    Miután a Kertben nemigen találtunk árnyékot, kicsit megkókadva indultunk a Királynő palotája felédscf3354.jpg

História
A palota és egész Dobrudzsa története könyvekben (és a Google/Wikipédia galaxisban) remekül megismerhető, röviden annyit írnék itt le, hogy a terület a teljes Dél-Dobrudzsával együtt 1913-ban, a második balkáni háborút követően került Románia területéhez. Bulgária a pár hónappal korábban az Égei-tengerig kiterjesztett területének felét elvesztette néhány hét alatt. A Bukaresti Egyezményben egyebek mellett Dobrudzsa teljes területét elveszítette, így az új román-bolgár határ épp Albena és Kranevo területén kezdődött.  A királyné nyarait itt töltötte, gyakran lesétált a partra, vagy fenn, a parkban gyönyörködött. 
   1938-ban bekövetkezett halálát követően szívét itt, a palota kertjében temették el.   1940-ben a terület végleg visszatért Bulgária kebelére, Mária királyné szívét hazavitték, a bolgár állam pedig a II. világháborút követően megnyitotta a nagyközönség előtt a helyet. 

  

  Belépés előtt egy kőfal szegélyezte úton haladunk a kapu felé, a fal boltívein keresztül szemünk elé tárul a park színpompás szépsége.
  Belépve máris a park hatalmas fáinak árnyékában találtunk magunkat, padokkal szegélyezve, lentebb egy patak hűsíti a levegőt, feljebb egy épület, mely nem, még nem a királynő kastélya. Azt majd a part felé kanyargó úton lenézve, a tengerparton pillantjuk meg. 
   Elsőként az árnyék vonzotta kimelegetett testünket, örömmel láttuk meg a kis tér szélén álló fagylaltos pavilont.
Egy család állt a közeli pad mellett, egy idős néni, nejlon otthonkában álldogáll a fagyis lánnyal szemben. Nézi, nézi a kínálatot, majd megszólal:
- Valami savankássat' aggyon'... Savankássat! Sa-van-kás...
- Meg ne szólaljon valamelyikőtök magyarul! - sziszegtük kedvenc nejemmel egyszerre -, nehogy azt higgye valaki, hogy velünk van...
A néni nem zavarodott össze a ténytől, hogy a bolgár fagyislány nem beszél, de még csak nem is ért magyarul. Mint tudjuk, a hangos szótagolt mantrázás segít abban, hogy megértsenek minket külföldön... Talán, ha a kétnyelvű címkéken a cirill betűs felirat alatt olvasható "Zitrone" szóra bökve komoly erőfeszítésektől menthetett volna mindhármunkat...
   Folytattuk utunkat a kastélyparkba. A látvány mindent megér.


   Mária, Románia királynéja megszerette ezt a helyet, és itt építtette fel a tengerparti kastélyt a hozzá tartozó parkkal együtt a királyi család számára.

     Miután befejeztük a túránkat, délutánra járt, és jól esett volna ugyan egy fürdőzés a parton - ez csak később, 2014-ben történt meg.
   Akkor, este, egyenesen Albena központi parkolójában parkoltunk le. A hosszú, fárasztó nap végén a levegő lehűlt, ez kellemes 25 fok körüli hőmérsékletet és kellemes, a tenger felől fújó szelet jelentett. 
Elmentünk kedvenc helyeink egyikébe, a Slaviyanski Kut-ba élvezni a bolgár konyha remekeit és a showműsort.
20100813_0627.JPG

Ezt örömmel mutatom be külön bejegyzésben a Nyájas Olvasónak, most csak annyit jegyeznék meg, hogy éjfélkor sétáltunk kifelé az étteremből a Baltata nádasa fölött vezető gyaloghídján, majd a parkolóba érve találkoztunk Hazánk Fiaival...
   Kocsimhoz közeledve a család beszédjére lettünk figyelmesek:
- Némá', magyarok!
Kinyitottam a kocsit a távirányítóval, amikor is az irányjelzők annak rendje-módja szerint villantak egyet.
- Némá', villanik is..!
Nos, ekkor el kellett kanyarodnunk az ellenkező irányba. Nem tudom, ők merre mentek, de mi - az ellenkezőbe :)

Elindulva néhány kilométer megtétele után a kellemes Diana hotel előtt parkoltunk le fáradtan és jóllakottan.
Természetesen Peter barátunk jóvoltából az utat, meleget, vacsorát leöblítendő egy kiváló sört kértünk... :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr537107107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.