'82 - Hegyen-vízen, napfényben
2015. június 14. írta: zati

'82 - Hegyen-vízen, napfényben

(1982. július 25-)img_0001.jpg

    Reggel a fák között

besütő nap ismét forró időt ígért. A tűlevelek illata élénk volt, részint a hajnali párásság, részint a tökéletes szélcsend okán. Ebből sejthettük, hogy ma igen meleg napunk lesz.slancev.jpg
    A megszokott Slanchev Bryag-os "fogmosást" követően rutinosan készültünk össze.
domace-kiselo-mleko.jpgÉn egy juhsajtos rétes-szerű valamit vettem (burek?), furcsa illata és a kicsit rágósra sült széle máig előttem van, emellett egy üveg aludtejet (kiszelo mleko) reggeliztem, mely akkoriban népszerű tejtermék volt Bulgáriában. Jelenleg is az,  szerepel a szállodák svédasztalos kínálatában, mint "special Bulgarian yoghurt". 
   Hiába, a konyakra nem voltam illetékes életkorom okán. 

És itt, megannyi bolgár poszt után, magamat rutinos bulgária-járónak eladván kell bevallanom: Nem tudom, milyen íze van a Slanchev Bryag konyaknak! Akkor nem tehettem, 2010-es visszatértünk után pedig nem tettem meg, hogy vegyek és megkóstoljam! A következő alkalmat nem fogom kihagyni :)

19820716_020.jpgimg_0009.jpg












   Reggeli után megkezdtük röcsögés utunkat az immáron felfújt csónakkal, majd lecuccoltunk megszokott helyünkön, mely 1974 óta szolgált minket, szemben az immáron évek óta elhagyatott Zornitza étteremmel.

 Leérve a partra, mint rendesen,

és azóta mi is, egy hideg sörrel kezdtek. Én akkor még nem... 

Ezután megkezdtük boldog semmittevésünket a vízben, a parton, hol evezőlapáttal, hol pedig frizbivel a kézben.
Csónakunk szokás szerint sokak figyelmét felkeltette, ezúttal a szomszédos vízimentő toronyban ügyelő szpaszityelek nem állták meg, hogy megszólítsanak minket.  img_0001.jpg
   Miután ők is egész jó járgányokkal voltak ellátva, volt közös téma Attilával és Lacival, akik vízi ügyekben igen jártasak voltak, szemben apámmal, aki a légi közlekedés és a 90%-nál kisebb víztartalmú folyadékok iránt mutatott érdeklődést, hamar összebarátkoztak kis csapatunkkal.
   A bajszos, barna Bogumil, és a kerekebb képű Mitko igazán vagány srácok voltak, akkoriban utolérhetetlen módon egy-egy motorcsónakkal ellátva. Bogu egy vöröses színű műanyag testű, közvetlenül a motornál kormányzott, míg Mitko egy alumínium testű csónakkal, melyet kormánykerékkel irányított hajóval várta a fuldoklókat. Persze, gépeikkel leginkább a csajokat és a magunkfajta baráti családokat szédítettek, fuldoklókat ritkán láttunk a lágy homokos fövenyen.
 
 img_0007.jpg   Annyit azért már 13 évesen is tudtam, hogy a Mercury jó név a csónakmotorok között...Az biztos, hogy addigi Duna-parti napjaimon soha nem hallottam még ilyen motorhangot, és nem láttam ilyen sebességet, talán az almásfüzitői motorcsónak-versenyeket leszámítva. 

  Barátaink rendszeresen vittek minket egy-két kört Albena, a Balciki öböl és Kranevo közötti háromszögben.
   A bal oldali képen Laci tanul csomót kötni Mitkótól és Bogutól. Vagy tanítja őket..?




A parton felállított vízimentő-posztok itt még a régi zászlójeleket mutatta. Azóta zöld-sárga-piros jelzi a img_0006.jpgfokozatokat.
     A napi fáradságos munka során (Laci szerint "Ez az élet, nem a vályogvetés...") az urak időnként egy kis sétára vágytak, így időnként fel-felmentünk a Pléhcsárdába. Ezúttal Vaszil sokkal ritkábban tűnt fel, de időnként be-betért aláírni a jelenléti ívet. 
    Egy sör, egy zöld Mentovka (abba még én is belenyalinthattam) jól esett, aztán vissza a partra. 
    Magam részéről hűsölésként a Bazárban (akkor még) működő játékterembe jártam időnként, ahol szovjet gyártmányú játékgépekbe dobáltam 20 sztotinkákat, kb. 3,50 forintnyi érméket. Hihetetlen - vadászrepülő- és tengeralattjáró szimulátor - vetített háttérrel, mechanikus modellekkel, lenyűgöző volt. Sajnos, fényképet nem tudok róla mutatni. Sem az autó-szimulátorról, ahol egy Moszkvics motorházteteje jelképezte az autót felülnézetből, és láthatóan mechanikus hengerek képére voltak festve a táj, a szembejövő és az előtted menő autók képei. Egy kormánykerékkel jobbra balra, egy pedállal előre-hátra irányítva... Nem volt túl bonyolult, az biztos.

  Miután Vaszil kulcsa (mármint a bungalójáé...) a kezünkben volt, apám megkezdte a felköltözésünk megszervezését. A tavalyi költözködés után pikk-pakk ment.

      A Hegyen a tavaly látott Irgalmatlan Állapotok

nem kerültek megszüntetésre - sajnos, a löszfalnak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha elindul, akkor nem áll meg. 
   A tavaly bezárt Stari Kashta, egy szép, mediterrán étterem kellemes, tengeri panorámás teraszával - úgy tűnt - végleg bezárt. Amint a parti Zornitza, szép emlékű Nikolaj barátunk étterme sem nyitott ki.
   A bungallók felé vezető út leszakadt szakasza tovább szélesedett, a tavalyi 1,5-2,5 méteres mélysége 3-4 méterre mélyült. Persze, amíg a felső úton megközelíthetőek a faházak, addog nem estek a helyiek kétségbe (Njama problema - mondák, szinte mindenre, amihez épp nem volt kedvük), így mi is nyugodtan beköltöztünk a szakadéktól pár méterre álló házba.
  A két kép jól mutatja, hármunk közül a szakadék nőtte a legnyagyobbat.
1981 vs. 1982. Az úttest kerítésen belüli része a középső kerítésoszloppal együtt egyszerűen eltűnt. 
19810716_039.jpg19820716_002.jpg

De ez az apróság nem vette el kedvünket, felköltöztünk hát a Hegyre, és a tavalyihoz hasonló kétlaki életet kezdtünk. Hol mi mentünk a kempingbe, hol nyaralótársaink jöttek fel, Laci és családja pedig remek társaságnak bizonyultak. Végül késő este a röcsöge megbízhatóan hazavitte a vendégeskedőket.

(Folytatjuk)


A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr517532454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.