2015 - D2 - De nem is fekete... Kék!
2015. augusztus 11. írta: zati

2015 - D2 - De nem is fekete... Kék!

2015.07.28, Kedd

Indul a nap

   A szokásos ragyogó napra ébredtünk. Az erkélyen át jó reggelt kívántunk Norbinak és Verusnak, majd a reggeli felé vettük az irányt. dscf8760.jpg
   Reggeli alatt tervezgettük a napot. 
   A délelőttöt rászántunk egy sétára az előző nap, a röcsögével nem érintett, déli partszakaszra.
 - Ott lesz látnivaló - ígértem, alapozva a korábbi tapasztalatokra. Igazából furdalt a kíváncsiság, mi maradt az előző évi áradás nyomaiból.
   Így aztán reggeli után felszedelőzködtünk, magunkhoz vettünk fürdőruhát, fényképezőgépet, tartalék elemeket, egyszóval egy komplett turista-túlélószettet.

Bejáráson

   Elindultunk a sétáló utcán, a kemping felé, melyben gyerekkoromban laktunk.


   Nem csak elmentünk addig, de be is mentem a ma főképp gyerektáborként működő, Gorska Feya néven futó helyre.
   Mellette a volt Starobolgarski Stan...
   Benéztünk a Gorski Tzar nevű helyre - kívülről. Szép, szép, de 2010 óta egyszer sem voltunk benn.
   Folytatva sétánkat a Baltata Nemzeti Park szélén futó úton, elértünk egyik kedvenc helyünkhöz, a Slaviyanski Kut-hoz. 
dscf8786.jpg
 - Tűztánc - olvastam a reklámtáblát. - Nézzük meg, ma lesz-e show. Nem minden nap van...
Javaslatomat tett is követte.
 - De most zárva vannak - aggodalmaskodott kedvenc feleségem.
 - A kapu nyitva van, tehát nyitva van - dugtam be fejemet az arasznyira nyitott ajtón. Persze, nem lévén teniszlabdányi fejem, kicsit nyitnom kellett rajta.
   A személyzet épp a berendezést készítette valószínűleg az esti programra.
 - Nem, ma nem lesz show - mondta egy készséges pincér, aki cseppet sem akadt fenn azon, hogy záróra idején alkalmatlankodunk - Holnap.
 - Oké. Akkor ma Tamásékkal, holnap itt - mondtam.
   Folytattuk utunkat a parti szállodasoron.
 - Boryana, Nona, Elitsa - az első három.

Visszatérés a Stariya Dub-ba

   Elérkeztünk a korábbi kedvenc helyeink egyikébe, a Stariya Dub étterembe. A reggeli időpont ellenére a személyzet meglepően barátságosan fogadott minket, igazából abban sem vagyok biztos, hogy nyitva voltak-e... dscf8790.jpgElkápráztató belső retró dizájnnal, és csodák csodája - mások mellett egy '60-as évekbeli Budapest típusú rádiókészülék, full magyar nyelvű menüvel...
   Egy sarok lekerítve retró fotózáshoz - a fényképész ember elmondása szerint tradicionális bolgár népviseletekbe lehet beöltözni és fényképezkedni. Ez jó hír, de ha te vagy a fotós, akkor Ralitza már nincs - gondoltam.
  - Visszajövünk - mondtuk.
 - Talán jövőre - mondta a Sors...

A világ tetején

   Utunkat Albena legdélibb pontja felé folytattuk.
Mura, Slavuna, Gergana... A déli partszakasz gyöngyei.
 - A Gergana az utolsó. Ott vége az útnak - mondtam. Ott átmegyünk a partra, és ott visszasétálunk..


   A kirándulás és a nap itt véget is érhetett volna. De nem,   Albena látképe mindent felülmúlt...A kérdés mindenkiből előjön, aki először jár erre: - De miért éppen Fekete tenger, amikor kék...? - Majd megmutatom... - mondtam erre.

Az Este...


  Nem okozott nagy katarzist, de visszatérve a partra, egy(-két) Shumensko kiibontását kezdeményeztük, lemostuk magunkról az út porát, satöbbi.

  Eljött hát az este. La Bomba, az egykori Kalapos. 
Tamással, Zsuzsával, és a kisasszonykákkal volt hát találkozónk.
  Mit mondjak..?
Megérkezés egy pici pohár sörrel. Pillanatokkal később megérkeznek barátaink. 

 Ekkor dimenzióugrást hajtottunk végre, pohár helyett korsó sörök kikérése, és izgatott válogatás az étlapon.
  Végül kikértük a vacsoránkat... 
Én a tavaly megszeretett fogás mellett maradtam: Pisztáng mandulaszósszal, fűszeres burgonyával.
Isteni! - mondom én, aki egyébként nem szívesen eszem halat...
   Fogyott hát a kiváló vacsora... Mígnem a gyermekek el nem kezdtek mozgolódni. 
Ekkor Teréz megfogta az addig kissé félénk lánykák kezét: 
 - Gyertek velem.

Teri néni, a Gyereksuttogó

Ekkor kisebb csoda történt. Nejem szavára szépen szót fogadva, csodás módon követte őt a három eleven kislány.
 - Teri néni a gyereksuttogó - sommázta Zsuzsi a helyzetet. dscf8930.jpg
 Közben Norbiék is tiszteletüket tették, nem kis örömömre.
 - Gyerekek, szeretnék kis segítséget kérni - kezdte Tamás - baj van...
Mint kiderült, akkumulátora - nem, nem Tamásé, az autójáé... - megadta magát. 
 - Kellene szerviz, minimum egy bikakábel...
 - Megoldjuk. Szerintem elég lesz beugrasztani sebességbe, és egyből el fog indulni - vélte a hozzáértők bizonyosságával. 
 - Ámen! - mondtuk.
 dscf8936.jpgAmint megállapodtunk, másnap 7.30-kor találkozunk a Hegy lépcsőjén fenn...
 - Legalább meglátjátok ,hol lakunk - mondta Tamás - meg hogy szoktunk reggel fogat mosni... 

OK, reggel találkozunk- búcsúztunk el...
 
Visszafelé sétálván a Bazár mellett, odaléptünk a csippogó gépekhez - A tegnapi visszavágója? - kérdeztem Norbit. Ismét jól szórakoztunk - annyit mondhatok, ezúttal a meccs előtt levettem nyakamból a fényképezőgépet...
   Képet ezúttal az UEFA és az Eurosport szerzői jogi kikötései miatt nem töltök fel. :)
  
Végül egy kis pohár hazai pálinkával köszöntöttük az új napot - a Dorostor hotel előtti padon... 

dscf8953_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr187677930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.