Balchiki anzix - a végén taxival dicsérd a napot!
2017. július 02. írta: zati

Balchiki anzix - a végén taxival dicsérd a napot!

20120811_8_nap.jpg2012.08.11.

    Hűs szellő lengedezett a legfelső emeleti erkélyen, miközben kávémat kortyolgattam álmosan a tengeri horizontdscf3321.jpg szűk szeletét nézegetve.
    Az égen fátyolfelhők területek szét kiránduláshoz ideális időt ígérve. Korábban eldöntöttük, hogy kirándulásokkal színesítjük nyaralásunkat. Nem mintha a tengerparti passzív punnyadásba beleuntunk volna... 

A kirándulós nap megalapozása

   A legfontosabb étkezés a reggeli - tartják a nálunk bölcsebbek. És milyen igazuk van!
Utunk eszerint a földszinti étterembe vezetett, ahol enyhén szólva nem volt tumultus. dscf3344.jpg
   Peter a korábban megszokott félszeg mosollyal lépett asztalunkhoz:
 - Elnézést, nem svédasztallal készülök, hiszen kevés a vendég. De kérjetek bármit, elkészítem.
Ilyenkor az ember agyán végigfut a gonosz gondolat, de végül elhessegettem magamtól. A trollkodás helyett inkább rábíztuk magunkat:
 - Igazából bármi megfelel. Egy kis kolbász, szalonna, tojás, hidegen sajt, amelyik kézre áll, megköszönjük.
Nem bizonyultunk hát nehéz vendégeknek, ezt házigazdánk igazán kitűnő reggelivel hálálta meg.

Balchik

A fényképalbum itt található.

   Nem volt kérdés, hová menjünk ma kirándulni. dscf3421.jpg
A korábbi években tettünk utakat, azonban épp a szomszéd várost eddig valahogy kihagytuk. Pedig tudtuk, hogy a királynő palotáján kívül még számtalan látnivalót kínál ez a tengerparti kisváros alig öt kilométerre Albenától.
   Percek alatt odaértünk hát. A tengerparti üdülővárosoktól eltérően könnyedén találtunk parkolóhelyet az amúgy álmos mindennapjait élő Balchik központjában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon nem kellett keresgélni, elég volt a tenger partját követni.dscf3410.jpg
   Viszonylag kevés turista látogatta a város főterét és a kikötő felé vezető utcákat, ennek ellenére kedélyesen mosolyogva várta szelfizni vágyó ügyfeleket egy régi kéményseprőnek öltözött, egyébként Svejkre emlékeztető ember.
   A város egyszerre emlékeztet az Oszmán Birodalom alatti korra, a XIX. századi korai függetlenség idejére, és igen, a második világháború után a negyvenöt év "csak ne történjen semmi" korszakára.

   Török feliratok, francia parti ágyúk...dscf3614.jpg

És a román királyi család közeli nyári rezidenciája. Mind-mind a terület, egész Dobrudzsa viharos történelméről tanúskodik. Balchiktól délre, Kranevo közelében húzódott a román-bolgár határ 1913-1945 között. Dél-Dobrudzsa végül a II. világháborút követően került vissza Bulgáriához. A múltat a helyi néprajzi kiállításon mutatták be - meg is néztük.
  dscf3588.jpg Ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy számunkra csak az étkezés-itkozás a vonzó program, most ámulhat. Múzeumban jártunk. :) Holnap is, de azt majd a maga idejében...dscf3591.jpg

    Szegénység és gazdagság, jelen és múlt.

Meredek utcák tartanak a kikötő felé, ahol kereskedelmi és halászhajók adják a városka bevételének nagy részét - leszámítva az Albena bevételéből befolyó adókat. 
dscf3449.jpg   Albena a napfényben fehérlő gyöngysorként vonzza a tekintetet a balchiki partról.

   A kikötőben a tengeri madarak cserregése és izgatott nyüzsgése jelzi, hogy várják a tengerről visszatérő dscf3462.jpghalászhajókat némi potyadék reményében. Láthatóan a turisták is a kikötőt és a mellette húzódó partot részesítik előnyben - érthetően. A fentebb álmos kisváros parti szakaszán modern szállodák és éttermek várják a vendégeket, a parton strand hívogat, és egy rövid sétányi távolságra a mindig lenyűgöző Palota. 
   Újabb és újabb szállodák mutatják, hogy a bolgár tengerpart egyre népszerűbb Európa-szerte, és nem csak a Naposparti "nyaralóüzem" lehet vonzó célpont. 


   Mi kiválasztottuk a parton sorakozó vendéglátóhelyek egyikét, és

egy frissítőre beültünk. dscf3497.jpg

Kedvesem jeges kávét kért, ami itt egy helyi specialitás lehetett, mert... 
   Nálunk ugyebár némi fagylaltra öntik a kávét, ami így egy (számomra nehezen értelmezhető, de ez most mindegy :)) hideg-forró elegyet alkot.
   A pincér letett elé - egy kávét. 
- Hmmm. Elnézést - szólítottam meg - jeges kávét szeretett volna, fagylalttal...
- Igen, benne volt, aztán ráöntöttük a kávét, és - huss - elpárolgott! - mondta szakértő arccal, körülbelül úgy, mint a dscf3530.jpgmindenkori magyar szövetségi kapitány beszél az aktuális zakóról. Igen, a labda egy arra szálló sirály tarkóján pattant meg, azért esett a kapuba, a hátvéd Gabesz meg frontérzékeny...
  Ezen a "huss"-on aztán azt sem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk, végül sírtunk a nevetéstől.
Ez az, amitől itthon idegbajt kapna az ember, de itt, a napfényes tengerparton egy mosolygó, egyébként készséges pincérnek megadjuk a pontot.
   Elképzelem, ahogy ezt ő meséli azóta is a családjának.
 - Valami külföldiek jeget kértek a kávéjukba. Aztán néztek nagy szemekkel, amikor kivittem, hogy miért olvadt el. dscf3488.jpgNormális az ilyen??? Hát nem tudja, hogy a jég felolvad a forró kávéban?

   Kellemes sétával zártuk hát a látogatást, ami főpróbája volt a holnapi kalandnak.
Ma azonban kényelmesen visszaautórzunk a Dianába. Innen egy kellemes séta le, Albenára, ahol a vacsorénk helyszínéül a Nomad Beach-et, a volt Ribarska Hizha-t néztük ki praktikusan, hiszen az esik közel a Fish-fish zónához, kevesebbet kell majd gyalogolni - gondoltuk akkor még. 

   A vacsora szokás szerint hibátlan voltdscf3642.jpg

- és a probléma itt kezdődött. Remek étkeket kaptunk, az én választásom a sach nevű, kerámiatálon sült egytálétel volt. Mellé "fokhagymás kenyeret" kínáltak. A valóságban ez egy irgalmatlan méretű adag volt, bőségesen hússal, zöldségekkel, sajttal, az egész egy tejszínes szósszal megrottyantva - a dscf3646.jpg"kenyér" meg tulajdonképpen egy tejfölös-sajtos-fokhagymás pizza volt. A kettő együtt valami hihetetlen illat-és ízorgiát jelentett, hisz' még a látvány is szemkápráztató. 
   Akkor még, nem tudván mekkora adag lesz ez, egymagam betoltam az arcomba az egészet - és ezzel túllőttem a célon. Éreztem, hogy - sok volt. Másnap lett is böjtje, de ezt akkor dscf3654.jpgmég nem tudtam.

  dscf3661.jpg A vacsora végeztével még kora esete lévén végigjártuk Albenát, és séta közben megálltunk a Bazár melletti szabadtéri játékteremben.

Ez az elegáns megfogalmazás a sétányra kipakolt számtalan dscf3636.jpgjátékgépet takarja, ahol is boxgép, rodeó bika, légkorong-asztalok és számtalan más alkalmatosság, pédául gyerekeket hintáztató, a szülőkre a frászt hozó csilingelő-zenélő rettenetek szereznek szép estéket a Dorostor hotel rutintalanul szobát választó vendégeire némi nyílásba bedobandó aprópénz reményében. A hangulatos erkélyre ülés garantált, míg az aprópénz nem: a játékok csilingelnek és játsszák a Jingle bells-t  (augusztus van!) akkor is, ha nincs fizető utas. 

   Zsófi lányommal odapenderültünk a légkorong asztalhoz

és én, tapasztalt és sportokban jártas öreg rókához illően könnyedén győztem. Nos, a mondat első fele színigaz, a másodikban csak részigazság van... Valójában eleinte dsc09703.JPGelhúztam, aztán Zsófi egy-kettőre beért... Végül az eredmény visszavágóért kiáltott, de apró híján elhalasztottuk. 
 - Jövünk még, majd akkor...
   És azt hiszem, itt világcsúcsot állítottunk fel, ugyanis a visszavágót végül két év műlva játszottuk le... 

   Most még beköszöntünk a Garden Place-re barátainknak, majd úgy döntöttünk - taxival megyünk fel szállásunkra. 

dscf3668.jpgHorror vagy kabaré?

   A droszton az első egy Daewoo sárgállott, talán Nubira. Az autó látott már szebb napokat is, ez elsőre látszott rajta.
   Beültünk, és a kocsi szép lassan indult el Albena kijárata, a biztonsági őrség és a sorompók felé.
 - Milyen óvatos sofőr - gondoltam magamban.
Amikor azonban a sorompó után a körforgalomból kihajtva sem igen száguldott a paripa, kezdtünk össze-összenézni. Mármint mi, utasok, a sofőrt kihagytuk ebből a metakommunikációból. Ő ugyanis igen elfoglalt volt, a szokásos gáz-fék-kormány vezérlés mellett egyéb eszközökkel is próbált minél több (konkrétan 25-nél több....) lóerőt kipréselni a járműből. 
   Az azonban gázadáskor inkább a hangerőt növelte, mint a sebességet, és ezt tette akkor is, amikor harmadikba, majd másodikba kapcsolat vissza egy kövér gázas gyorsítás reményében. 
   Ekkor ötlött fel bennem - s később kiderült, a lányokban is - hogy kiszállunk, és gyalog megyünk tovább.

 - Megtoljuk..?

- kérdeztük tétován magyarul, majd aztán angolul is.
 - No, no problem - mondta sofőrünk totál tanácstalan arckifejezéssel.
A motor egyszer csak leállt az enyhe emelkedőn. Sofőrünk kinyomta a kuplungot, visszakapcsolt, gyújtás le majd vissza, és a tengelykapcsolót óvatosan felengedve várta, hogy újrainduljon a motor. 
   Az meg is tette, és jól tette, mert eközben a fényszórók fénye is halványodni kezdett. 
   Folytattuk utunkat a szédítő 40-es tempóval, hiába na, a szédületes (kb. 5%) emelkedőn ezt tudta "gong nélkül" az egykor 100 lóerős motor. Aztán egy idő után nem tudta, ismét leállt, sofőrünk pedig ismét előadta az újraindítási protokollt... 
    Így érkeztünk meg tehát a Diana hotel elé, ahol is fizetéskor többet adtam szegénynek, mint amit szerényen kért. Mondjuk, nem a szolgáltatás minőségét honoráltam, inkább a bátorságát - no meg szüksége lesz rá a motorgenerálhoz...


 - Esküszöm, gyalog előbb felértünk volna...
 - Remélem, leér - jegyezte meg Kevesem.
 - Persze, lefelé megy végig, akár álló motorral is...
dscf3665.jpg

Este a nagy teraszon....

   Kitűnően telt, leszámítva a túltöltött vacsora után kezdődő hasfájásomat...
Pedig esküszöm, próbáltam mastikával, próbáltam sörrel, ezúttal hiába.

De holnap Neszebar!

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr8112620911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.