Neszebar - nem találni szavakat...
2017. július 09. írta: zati

Neszebar - nem találni szavakat...

Nem is nagyon keresünk...

2012.08.12.dscf3836.jpg

     A tegnapi balchiki kiruccanás után ma a program szerint Neszebart keressük fel.dscf3344.jpg
Az előző évben jártunk itt, és az az út szó szerint "viharos siker" lett.
   Idén azonban az időjárás a másik arcát mutatta. 
   Emellett - majd' elfelejtettem utólag azt, ami akkor nagyon is emlékezetesnek bizonyult. Az előző esti lakoma nyomán meglehetősen rosszul éreztem magam.
   A gyors reggelit, követően, melyen leginkább teát fogyasztottam, beültünk autónkba, és már az indulásnál láttuk - konkrétan mutatta a hőmérő - ,hogy ezúttal nem a meleg italok és a pulóver keresése lesz a fő tevékenységünk. 

   Várnát elhagyva

- a szokásos tréfás GPS idegenvezetéssel, minek során idén nem fordultunk ugyan be a tömbházak parkolójába, de így is megfordultunk szűk, elhagyatott gyártelepek sunny.JPGközött vezető utakon, ahol gyanús - mit gyanús, egyértelmű - tekintetektől övezve megkönnyebbülten fordultunk Fordunkkal a Burgas felé vezető főútra. Elhaladtunk a kikötői öböl felett vezető hídon, majd a demó-autópályán haladtunk célunk felé. 
   Demó, igen - tíz-egynéhány kilométer után egyszer csak tábla jelzi, hogy a szélső sáv elfogy, és kétirányú forgalom következik - a hátralévő röpke 80 kilométert egy egyre dscf0160.jpgkanyargósabb és egyre meredekebben emelkedő kétszer egysávos úton tegyük meg. Az emelkedő és a kanyargós út buszokkal és tehergépkocsikkal tarkítva különösen izgalmassá tették az utazást. 
   Aztán amikor már azt hisszük, a hegymenet sosem ér véget, egy kanyarban elénk tárul az addig csak a távolban fel-felkéklő tenger. A parton pedig hosszan elnyúlva a magyar turisták által látogatott Napospart.
   Egy hosszú szerpentin szabályosan ismétlődő bal- és jobb fordulóit követően elérjük a bolgár tengerpart legnagyobb üdülőhelyét, mellyel szemben látható Nesebar (fél)szigete. Az új építésű, modern szállodák üveg-acél homlokzataival szemben különös kontrasztot ad az ősi bizánci kisváros kő- és fa épületeinek, régi templomainak látványa. A kettő között pedig ott kéklik a Fekete-tenger, a felszínén régi fa vitorláshajók és az ejtőernyősöket vontató vízsugárhajtású kishajók szelik a habokat. 
   


     Utunk körülbelül tíz kilométer hosszan vezetett Slanchev Brjagon keresztül. Az autóút körülbelül egy kameramann.JPGkilométerre fut a tenger partjától, azonban az ellenkező irányban is szállodák, apartmanházak húzódnak, melynek lakói matracokkal, napernyőkkel felszerelve kocognak a part felé. Az átkeléshez legalább gyalogos felüljáróval könnyítik meg útjukat a helyi potentátok.
   Innen már csak egy rövid út, és a Burgas felé vezető útról letérve beérünk Nesebar modern újvárosába.
   Itt az Óváros felé vezető jelzéseket követve a történelmi belvárost a szárazfölddel összekötő földhídon át hajtunk be Nesebarba.
   A parkolás helyének kiválasztását megkönnyítendő elektronikus kijelzőkön jelzik az egyes parkolókban elérhető szabad helyek számát. Ez alapján választottunk - a bejárattól jobbra eső kisebb parkolót. A behajtáskor a glottgatyás fiúk segítőkészen mutatták, merre van még szabad hely. Leparkoltunk hát, igyekeztünk a kocsi belsejét védeni némi napvédő fólia felhelyezésével - majd nekivágtunk a gyalogtúrának.
   Idén tehát verőfényes napsütés fogadott minket, teljes szépségével tárva elénk a Fekete-tenger ékszerdobozának szépségét. 

    Kék.

A kék a legjellemzőbb szín.
Ragyogó, azúrkék. És a smaragdzöld. Na és a vízen megcsillanó napfény aranyszíne...
És a fehér! A házak falának fehérsége. A csónakok és hajók fehér festése!
   Nincs hát más dolgunk: csettintsük fel a polár szűrőt és kezdjük készíteni a fotókat. Amikor megszáll az ihlet, és meglátom a fényt és az árnyékot...
   Aki szereti a kékséget és a napfényt, ajánlom a következő fotóalbumot megnézni...

   Amikor azt mondjuk, bejártuk Nesebart, lényegében a valóságot írjuk le. A zegzugos szűk utcákban napokat el lehet tölteni, de valójában fél nap elég, hogy mindegyiket bejárd. 
   Hogy van-e kedved beülni valahová egy hűsítőre, egy fagylaltkehelyre, esetleg valamelyik igazi cseh sörözőbe egy habos jéghideg Staropramenre (a bejáratnál természetesen hatalmas Svejk figura hívogat), csak rajtad múlik. 
    Ebédidőben pedig lelkesen csalogatnak a parti panoráma-éttermek becsalogató emberei - természetesen magyarul is. Errefelé magyar menüvel is készülnek a hazai turisták kedvéért, ez Albenáról nem mondható el.
   Illetve, elmondható csak nem volna igaz.
    És a boltok... Régiségek, első- és második világháborús ereklyék, érmék, kitüntetések, fegyverek, egyenruhák. Néművészeti tárgyak...  Egy bolgár kerámiákat és terítőket árusító boltban a szimpatikus, mosolygós eladónő készségesen segít választani. Nem tolakodó és nem flegma. Segít. Később is, de ezt majd csaj jövőre fogjuk megtudni...
   Egy másik üzletben a régi templom romjával szemben.
 - Honnan jöttek? - kérdi a fiatal eladónő.
 - Magyarországról - felelek. Ezután váltottunk vele pár szót a világ dolgairól.
 - Ó, szeretjük a magyar turistákat, csak nem nagyon tudunk beszélgetni velük... - mondta végül. - nem nagyon beszélnek nyelveket. Helyette...
 - Helyette magyarul mondja hangosan, szótagolva - mondom neki.
 - Pontosan! - nevetett.
  
dscf3928.jpg 
 Kitűnő nap volt, azt hiszem, Neszebar mindenki számára dscf3913.jpgkínál élményt - legyen szó városnézésről, ajándékvásárlásról, vagy éppen a helyi étkek vagy borok élvezetéről. 
   Aki pedig strandolni szeretne - kitűnő lehetőséget nyújt Neszebar kis partszakaszának fövenye.
   Amint fentebb írtam, gyakorlatilag tízperces fájásokkal éltem át a napot, és magamban azt számolgattam, mikor ihatok végre egy masztikát - hiszen harminc évvel korábban is az tette helyre gyengélkedő szervezetemet.

   Kellemesen elfáradva érkeztünk hát vissza Balcikba, és, bizony, a forróságban kiszáradva. dscf3929.jpg
dscf3933.jpgA Diana hotel bárjában egy hideg - jéghideg - sörrel öblítettük le, majd egy laza vacsorával fejeztük be a Garden Place-en. És itt, most jött el az ideje az ortodox gyógykezelésnek - bár addigra el is felejtettem a tegnapi nyavalyámat... :)
   

   Színes emlékek...

A képek készítése során megelevenednek a régi emlékek...Hiszen jártunk itt évtizedekkel korábban is.  Apámmal...És édesanyámmal.
   Nekik megköszöntem, hogy megszerettették velem az utazást, a tengert, a napfényes déli vidékeket. Azóta mindketten képekről néznek le ránk - de egy felhő széléről is láthatják, érdemes volt.

A Kometa-1 viszont azóta is teszi a dolgát...x_cutdsc02062-vert.jpg
19820716_025-vert.jpg













A képek készítése során megelevenednek a régi emlékek...Hiszen jártunk itt évtizedekkel korábban is.  Apámmal...És édesanyámmal.
   Nekik megköszöntem, hogy megszerettették velem az utazást, a tengert, a napfényes déli vidékeket. Azóta mindketten képekről néznek le ránk - de egy felhő széléről is láthatják, érdemes volt. :)
















A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr2612636813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.