2012 - Vándormadarak és utazók - én nem csináltam semmit!
2017. július 23. írta: zati

2012 - Vándormadarak és utazók - én nem csináltam semmit!

2012.08.13-1520120814_11_nap.jpg

 dscf3959.jpg  Az elmúlt két nap balchiki és neszebari kirándulásai után ideje volt azt csinálnunk, amit mindig is szerettünk a lelkünk mélyén - semmit. És ezt vegyük szó szerint. 
   Lássuk be, a tengerparti nyaralások kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy agyunkat tervezett karbantartásnak vessük alá. Ehhez kell nyolc-tíz nap, amikor is a fordulatszám alapjáratra eshet, az egészségre ártalmat gondolkodás ritkul, ennek köszönhetően a stressz elbújik a sötét zugokba.

dscf3349.jpg   Ennek megfelelően indítottuk a napot, és az sem zavart minket össze, hogy ezúttal Peter házigazdánkat sehol sem leltük - üres volt a recepció és a konyha. Mint később megtudtuk, egy családtagját kellett váratlanul kórházba vinnie.
   A bejárat tárva-nyitva, ennek fényében értjük az egy évvel korábbi esetet, mely egy Hitler-paródia videó tárgya is lehetne.

- Két kávét szeretnénk és...
- Sajnos nem tudok kávét adni - szabadkozott Peter. Mert... Ellopták a kávégépet...
Reggel nyitás után... Megállt az ajtó előtt egy autó, bejött az ember, és... Kiemelte a kávégépet a pultból, és elszelelt vele...

   A bizalom eszerint indokolatlan volt itt, a főút mentén, ahol bármely vándor betoppanhatott, majd elszelelhetett vagy éppen vánszoroghatott aszerint, mekkora tárgyat kapott fel miközben távozott szép emlékekkel és közepes értékű műszaki cikkekkel.

Vándormadarakdscf3951.jpg

- és most nem magunkra gondolok. 
A Diana hotel teraszára kilépve valószínűtlen látvány tárult elénk: madarak. Az egész eget betöltötték, hatalmas szárnyaikkal méltóságosan körözve egy-egy szárnycsapással segítve vitorlázórepülésüket. Több tucatnyi, tán' több száz. Jellegzetes alakjuk és testtartásuk - előrenyújtott nyak és hosszú csőr, hátrafelé kinyújtott lábaik biztosítják áramvonalas kecsességüket fehér-fekete tollruhájuk mellett.

- Gólyák!dscf3944.jpg

   Hosszú percekig tartott a valószínűtlen körtánc, amelyet a reggeli fényben (és nyilván a felszálló légáramlatban) gólyák tucatjai-százai köröztek méltóságosan a Fish-fish dombja felett, és amelybe sorban szálltak be a Kaliakra-fok, illetve a szárazföld felől érkező kisebb rajok és a pár egyedből álló családok. 
   Ekkora gólyacsapatot soha nem láttam, de nyilvánvaló volt, mi történik. Várták egymást, hogy innen együtt repüljenek tovább. A csapat percekig körözött felettünk, majd mintha kiadtak volna egy láthatatlan parancsot - a kör egyszer csak felbomlott, és szépen, mintha lecsévélték volna a tekercset, az épp dél felé forduló állatok megindultak délnek, míg a többiek még befejezték az utolsó fordulót, végül halk szárnysuhogás közepette a csapat a Boszporusz felé vette az irányt - hogy aztán Kis-Ázsia felett átrepülve Ciprus vagy Kréta érintésével elérjék Afrikát.
 - Ilyen korán..? - csodálkoztunk. És nem a reggel kilenc órán csodálkoztam.dsc09734.JPG

Ideje volt, így m is megindultunk

hát déli tartózkodási helyünkre, a strandra. 

Maga a gyaloglás is kellemes élmény, számomra legalábbis, akinek kezében a fényképezőgép, ereszkedünk előbb a szűk utcákban, majd a Fish-fish sarkától a lépcsőn, egészen a tengerparti egykori halászkikötőig. 
   Előbbi mondatomat finoman értelmezem újra, és gondolkodom, vajon ma vagy egykoron épültek-e halászkikötők NEM a parton..? 
   Itt tábla figyelmeztet, hogy csak saját felelősségre lépjünk be, és ezt nyomatékosítandó gondos kezek betonból öntött partvédő hullámtörő elemeket helyeztek el. Ezeket dsc09739.JPGnem kevésbé gondos kezek vidám nyári motívumokkal pingálták le, majd még gondosabb, illetve gondatlanabb kezek félrehúztak kissé - lehetővé téve, hogy kisebb járművekkel, például "bringa-hintókkal" végig lehessen hajtani Albena és Balchik között. Az út felett meredező, illetve omladozó löszfal figyelmeztetően meredezett, illetve figyelmeztetés nélkül omladozott - szép lassan laza lösszel takarva az utat, mely idővel egyre keskenyedve és gazzal-bozóttal benőve fokozatosan került vissza a természet ölére. 
   Mindeközben a délelőtti nap fénye a tenger felszínén visszaverve kétszeres erővel melengette hátunkat-oldalunkat, szívtuk be a reggeli illatokat. melyeket a bokrok és fenyők árasztottak - és az egészet a tenger lágy dsc09740.JPGhullámzásának súgása festette alá. 

   Az idilli természetközeli állapotok aztán Albena strandjának közeledtével háttérbe szorultak: egyre több emberrel találkoztunk, egyre több zaj, nyüzsgés, és immáron ember alkotta illatok töltötték meg a levegőt. 
   Mi pedig örömmel és elégedetten csatlakoztunk hozzájuk az édes tengerparti semmittevéshez. 
   A következő két napunk itt telt tehát: letelepedtünk a Nomad Beach Club saját strandján, és élveztük a nyarat. 

A címben leírtak igazak!

  Nem, most nem terveztünk aktív pihenést, ha lehet passzív pihenést tervezni, hát ez az volt. dsc09794.JPG
A Nomad pincérei járták a forró homokot, és ide is lehetett rendelni ételt-italt. 
Mi inkább az utóbbit fogyasztottuk a homokos parton. 
Előbbiért beültünk a pár méterre lévő étterembe - a tarator messze itt a legjobb egész Albenán.
Tejszínes-kapros uborkaleves hidegen, finoman megszórva darált dióval.... Mennyei!

Egyébként....

Fürdés.
Sör.
Pihenés.dsc09771.JPG

dsc09782.JPGÉs ezt bármilyen sorrendben, végtelenítve.
Az izgalmat ezúttal nem a munka, az itthoni idegeskedés jelenti. 
Hanem a gazdájával vígan labdázó fekete labrador retriever. Aki csaholva veti magát a két stég között a vízbe, és hozza vissza a labdát ide-oda lengő farkából vizet rázva környezetére. Megrázkódni általában nincs idő...  Gazdája fáradhatatlanul dobálja a vízbe az emberek által kevéssé használt partszakaszon a labdát, az eb pedig újra és újra beleveti magát a kellemes vízbe. 
   Mi pedig vagy követjük a kutya példáját - már ami a vízbe vetődést illeti, a labdáját azért nem orozzuk el - vagy pedig kérünk még egy sört-üdítőt. Esetleg dsc09750.JPGkérünk egy italt, és amíg kihozzák, hűsülünk egyet a vízben.

   Így telt tehát ez a két nap,dsc09765.JPG

mégpedig az utolsó kettő. Mert szállást péntekig foglaltunk, és meghagytuk a lehetőséget, hogy még egy nappal meghosszabbítsuk, mint ahogy azt tettük korábban - és ez a lehetőség is nyomós érv az autós utazás mellett...
   Ellenben jelentkezett egy közvetítő, aki jelezte, hogy kiszemelt leendő munkáltatóm szeretne velem még a héten találkozni. Kicsit megijedtem, hiszen 1300 kilométerre vagyunk, és kedd van...

Döntöttünk hát. A péntek déli időpont nekik is még a "héten" volt, így megállapodtunk: csütörtökön reggel tábort bontunk, és indulunk haza. 

dscf3971.jpgVacsoránk a Garden Place-en egyben a búcsúvacsora lett. 
A kéttagú zenekar a már megszokott örömmel és barátsággal fogadtak minket. A házaspár hölgytagja, Polly mosolygott.
 - Azt is tudjuk, hogy a Dianában laktok - mondta. 
 - Honnan?
 - Titok. Mi mindent tudunk - nevetett. - Nem, láttunk titeket az erkélyen. Ott lakunk a szomszéd házban - mondta. 

   Sétáltunk hát vissza szállásunkra. 

Idén utoljára gyalogoltunk a homokos fövenyen. dsc09785.JPG
Búcsú a strandtól...
Tudtam. Hazamegyünk egy évre, de visszajövünk jövőre is, nem kérdés. 

- Jövőre, ha jövünk... Ismét  Dorostorban szeretnék lakni. Itt, a parton - mondta Kedvesem. 
- Szerintem is ez az igazi. Lenn a parton, hallgatni EZT - mutattam a tenger felé, melyet tudtam, most érintek idén utoljára. 
 - Viszlát, jövőre - köszöntem el, akkor még nem tudva, hogy jövőre hogyan, mikor - és főképp hányan térünk vissza.
dsc09788.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr3212682673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.