Kis vendéglátóipari bemutatónkkal Albena legdélebbi pontjához értünk. 
Az Albena tengerpartjához vezető út jobbra fordul, elhaladunk a Slaviyanski Kut mellett. A két szállodatrió (Borjana, Nona, Elitsa, illletve Slavuna, Mura, Gergana) között, a Baltata erdejével szemben találjuk a Stariya Dub - Old Oak nevű vendéglőt.A bejárat és a kerthelyiség

   A helyről nem egyszerű objektíven írni. Jól kezdődött, mára bajban van.
2011-ben, Peter barátunk ajánlására kerestük fel első ízben.
A vendégek fogadásáért felelős ajtónálló hölgy, Ralitsa, szívélyesen fogadott minket, örült a magyar vendégeknek. Attól kezdve minden alkalommal örömmel, a cigányzekar pedig virtuóz magyar dalcsokorral fogadott minket, félbeszakítva a többségben lévő orosz, román, német, norvég vendégeknek játszott számot.
   Egy alkalommal az idős prímás, miután udvariasan megkérdezte, leülhet-e az asztalunkhoz, kiváló angolsággal, lelkesen és hozzáértéssel beszélt nekünk a magyar zenéről, a cigányzenétől kezdve Lehár Ferencen, Kálmán Imrén át Erkel Ferencig - elmondta, hogy örömmel tanulnak magyar zenét, hisz' az ügyességet és rátermettséget kíván tőlük.
   Azért a flitteres kalap a kontráson, az szinte mindent vitt. :)
   Nos, tehetségből nem volt hiány: apa és fia virtuóz hegedűszólókkal, egymás kezében tartott hangszeren pezsgősüveggel játszva kápráztatták el a közönséget. Emellett délszláv folklórműsor, táncosnők, Tom Jones-imitátor szórakoztattak minket. Mindeközben hatalmas grilltálakat fogyasztottunk az ízlésesen tradicionális bolgár berendezéssel díszített helyen.
   A kétszemélyesnak mondott tálon minden volt, amit grill és frissensült műfajban ki lehet találni, végül két shopszka salátával kiegészítve négy felnőtt nem tudtuk elfogyasztani. 
  A szokásos jéghideg, friss csapolt sör, jégkristályos Mastika kiváló kísérőnek bizonyultak. 
Mindezért a szokásos, Albenán megszokott viszonylag mérsékelt árakat fizettük.
   Sajnos, 2013-ban új tulajdonos vette kézbe a helyet. A zenés műsor elsilányult, az adagok összementek, a vendégek emiatt eltűntek. A korábban vendégektől nyüzsgő helyen az ürességtől kongó asztalok, a négyszemközt panaszkodni merő személyzet, a tökrészeg (új) cigányzenészek, és a felettük basáskodó kigyúrt kopasz "főnök"... Csak bízni tudok benne, hogy ismét egy vendégbarát vállalkozó veszi kézbe a helyet...

Beszéljenek hát a képek:

a SHOW:

A desszert: