2021.09.11.

   Kezdtük hát az esküvői ceremóniát, melyre nagy örömmel és egy kisebb autóval érkeztünk. A magyar szemnek elsőre talán meglepően fesztelen, vidám - és mindenek előtt szeret-teljes volt viccelődő, egymást hangosan vagy épp csendesen üdvözlő, és egy cseppet sem feszélyezett vagy épp karót nyelt rokonok-barátok előtt. 
   Örömmel üdvözöltük Denis szüleit, akiket már évekkel korábbról ismertünk, azt hiszem, a kedves Papa volt az egész est egyik leglazább partiarca. 
   De ideje volt a szálloda melletti park tisztását körül állni, hiszen elkezdődött a ceremónia. 
   Kezdjük azzal, hogy az ifjú pár a két tanúval együtt egy árnyas fa alatt álltak a mosolygós ceremóniamester elé. Egy kis asztalon a nálunk is ismert tárgyak - az anyakönyv és egy üveg pezsgő volt, poharakkal.  

A szertartás

komoly és mégis humoros volt, a fiatalember mikrofonnal a kezében sürgölődött a zöld gyepen, a jegyespárt humoros beszólásokkal cinkelve köszöntötte, természetesen kihegyezve mondókáját a megszokott kérésre: 
 - Akarod-e férjedül / feleségedül...
  Szerencsére és a papírformának megfelelően igen, akarták, és ettől is volt a szertartás szép. 
  Ezt követően viszont a két tanúhoz fordult, természetesen egymás után, feltéve a kérdést, miszerint kijelentik-e, hogy Filiz illetve Denis őszintén, saját akaratukból álltak-e elébe. 
   Miután itt is elhangzott a megnyugtató "igen", azután került sor a négy aláírásra az anyakönyvbe és a gyűrűk felhúzására. 

Egy hosszú program

következett, melynek során  frissen egybekelt ifjú barátaink álltak a rokonok, barátok rendelkezésére fényképezkedéshez. 
 Nahát-nahát, szépen felöltözött menyasszonyként biztosan nem volt könnyű feladat a melegben helyt állni a fotózkodni vágyókkal. Mi nem is álltunk volna oda, nem ám...

Kezdődjék a tánc!

   A bevonulás a Paradise Blue hotel oldalsó ajtóján keresztül történt, néhány lépcsőn keresztül a második emeleti konferenciateremig. Ott az előtérben gondos ültetési rend fogadta a vendégeket - kijelzőn láthattuk nevünket és az asztalunkat. 

A vacsora

   Az étkek kifejezetten modern, egészséges fogások voltak, finom, nem megterhelő, a magyar és bolgár konyhához képest kevéssé zsírosak. Bevallom, itteni nyaralásaink során inkább a grillezett húsok közül válogattunk, ezek az ízek eddig ismeretlenek voltak számunkra. Egy érdekes, és a személyzetre nem túl hízelgő megfigyelés: az asztalunknál három vendég kért a személyzettől vegetáriánus ételt. A nyilván más étkű vendégekhez szokott pincér nem leplezett sajnálattal nézett végük raktuk: 
 - Főtt rizst tudok hozni...
 - Köszönöm, az jó lesz - válaszolták udvariasan.
A Főúr (nem igazi nemesi mozdulattal) épp, hogy lehajította eléjük a teljesen üres rizst, jó, hogy nem a fejükre borította.
 - Tessék - mondta, és sértődötten elporoszkált...
Mi csak néztünk utána...

A zene

Először a nálunk is megszokott retró diszkózene, amibe egyre inkább becsempésztek egy-egy, majd egyre több balkáni dallamot, bolgár, török és közel-keleti slágerekre roptuk. Mert, bizony, nekem is belebújt a boogie a lábamba, és a derék helyi fiatalokkal jártam körbe-körbe a kellemes-ritmusos délvidéki zenékre. 

Szünetekkel...

Nos, igen, tagadhatatlan, hogy lelkemnek (túrót, kimerült-punnyadt testemnek..!) jól esett, amikor időnként leállt a zene, és tréfás feladatokkal hol csak a boldog ifjú párt, máskor pedig az arra érthetetlen módon önként jelentkező vendégeket hozták eléggé el nem ítélhető módon nehéz helyzetbe a tréfásnak nevezett feladatokkal. Hol kérdezz-felelek, hol lufit kidurrantó sorverseny - máskor pedig torta felszeletelés szakította félbe a vigasságot. Utóbbinál én magam is lelkesen jelentkeztem...

Italozás..?

Mérsékelten. 
A menükártyán többféle röviditalt és bort kínáltak, bevallom, mi a házigazda apa és fia kooprodukciójában készült házi gyümölcsleveket preferáltuk. De mi is - a társaság többi tagjához hasonlóan - a finom desszertek és kiváló zenék mellett a partit élveztük, nem értünk rá holmi iszogatásra!  

Kellemesen telt az est, és egyszer csak, mint Hamupipőke -

éjfél körül vettünk búcsút házigazdáinktól. 

 - Jövőre találkozunk - búcsúztunk el, akkor nem tudván, hogy tévedünk, és most a kellemesebbik irányban.
Távoztunkban nem hagytunk ott semmilyen üvegcipellőt, viszont nem hoztunk el semmit a Paradise Blue hotel logózott felszereléséből semmit.

Kellemes séta éjfélkor a tenger partján a szinte szomszédos Malibu hotelbe - igazán kellemes és romantkus program, ha már a tökhintó nem állt az egyébként valóban gyönyörű szálloda előtt, hogy hazarepítsen minket.

Még egy nap nyár

   következik...
  Mert a nyúlfarknyi utónyaralás is véget ér, de azért még egy nap pihenés jár - mielőtt visszatérnénk a napi munkánkhoz...

(Folytatjuk...)