2021.07.26
Előző napi terveinknek megfelelően reggel egy gyors beszerző körutat követően egy gyors früstökkel indítottuk
a napot, a tervezettnél lassabb bevásárlást követően: a sok népek mintha mind egyszerre indult volna reggelit beszerezni - srácok, busszal vagyunk! Azaz még nem, még csak gyalog, de rövidesen kocogunk ki a végállomásra. Még barátainknak helyet is foglaltunk a strandon - kidolgoztam hát magam rendesen...
Reggeli után elköszöntünk barátainktól, egyben járványügyi óvintézkedéseket is tettünk.
Fontos volt, na, ne feledjük, hogy 2021-et írtunk, és kiemelt fontossággal bírt a dezinfekció. Ugye-ugye, így az "egészségedre!" már nem is tűnik olyan elcsépelt frázisnak..!
Útra kelvén
az előző este lefényképezett menetrend szerint érkeztünk a buszállomásra, majd a viszonylag kevés utassal megáldott (megvert..?) járművön - ahol a szigorú tekintetű, ám nyilván lágyszívű kalauz a jegy mellé bónuszként adott egy menetrend-címkét is - szépen hasítottuk
az aszfaltot Neszebar felé.
A busz... Nos, ha van elképzelésünk a helyközi buszjáratokról, buszvezető ingben dolgozó, mogorva tekintetű sofőr bácsiról, fején kék (a világ minden pontján kék...) tányérsapkával, azt felejtsük el.
A busz tiszta, légkondicionált, semmi furcsa rajta, azon kívül, hogy mintha a személyzet figyelmét kicselezve egy legénybúcsús csapat vitte volna el - fiatal srác a vezetőülésben, rövidnadrágban, nyakig kivarrva, a kalauz egy idősebb pasas, kissé fajsúlyos egyén, hawaii ingben, bermuda gatyában, szigorú tekintettel - mintha egy vámos ment volna a Másnaposok forgatásához castingra - aztán nem választották be, ezért látszik szigorúnak, és talán a szerep miatt - enyhén másnaposnak...
Végül útközben újabb és újabb utasok csatlakoztak hozzánk - így közelítettünk,
Két év után
tartottunk ide, és izgalommal teli várakozással néztünk ki az első szélvédőn keresve a jól ismert látványosságokat. Érdekes 
érzés volt ez. Miközben vártuk a viszontlátást ennyi idő után, egyben értettem Zsuzsiékat is. Ők idén kihagyták a lehetőséget, hiszen - lássuk be - a Fekete-
tenger ékszerdoboza több, mint kétezer éves történelme elég hosszú ahhoz, hogy kettő, számára hipp-hopp elsuhanó év nem jelent semmit - változást a város nem mutat, legfeljebb az itt élő emberek...
De voltak itt hallgatagok - nem szóltak hozzám egy szót sem.
A látvány lenyűgöz, mint mindig, és bár el kell ismerni, ezeket a képeket akár tíz évvel ezelőtt is készíthettük volna - azért lehet, és kell is új és új dolgokat kipróbálni.
Itt van mindjárt Svejk, és egy
Kirándulás Prágába
Amikor tíz éve minden alkalommal elmegyünk előtte, és fényképezzük a derék cseh vitéz figuráját, most eldöntöttük, hogy teszünk egy kirándulást - Prágába.
Az étlapot elnézve nincs kétség, hogy remek cseh eledeleket lelhetek eme helyen - de lássuk csak a sörlapot..!
Választunk, és hozzák is a hideg, habzó nedűt. S miután szöget üt a fejembe, hogy itt kérem világos és barna sör egyaránt van csapon, támad egy ötlet...
Komáromban a méltán dicsért Mona Lisa söröző itallapjára gondolván elkezdtem magyarázni a pincérnőnek, hogy olyan sört kérek, ahol a világos sör tetején van egy réteg barna, ekkor lapozott egyet a kezemben lévő étlapon:
- Vágott sör? Természetesen - és hozta is a vágyott vágottat...
Ebéd cseh módra
- és találkozás itthoni ismerősökkel - örömteli találkozás, régen látott itthoni kollégával, anélkül, hogy tudtunk volna egymás jöttéről. Hiszen kicsi a világ, mint tudjuk, miért ne ilyen távol fussunk össze - és beszélgessünk egy jót egy pohár mellett...
A séta második fele
és természetesen Doby üzlete - mint minden évben, most is kihagyhatatlan. 
Csendben közeledtünk kedves régi barátnénkhoz, aki épp a bolt bejáratánál várta a vevőket. Hát, ne várjon hiába...
- Jó napot kívánok - köszöntünk rá magyarul.
Az öröm?
Nos, a kép talán magáért beszél. Két év után láttunk viszont egymást. Aztán ha már itt vagyunk, vásároljunk is - Doby természetesen tudja, évekkel korábban miből mekkora méretűt, milyen színűt vittünk. Így aztán könnyű szettet összegyűjteni...
Vissza Pomoriébe
Bizony, lassan ideje búcsút mondani Dobynak és Neszebarnak - indul a délutáni járat vissza, Pomoriébe.
Élményekkel, konyhai edényekkel és terítőkkel megrakodva értünk vissza és szálltunk le az Óvárosi buszmegállóban - a 
fiatal kalauz fiú megnyugtatott minket, hogy a busz az Old town-ba megy, szemben a Central állomásra tartó járatokkal, ez a félsziget belsejébe visz.
Kiss megfáradva, de örömmel értünk vissza a szállásunkra.
Komolyan.
Komolyan..? Merthogy ilyen hasznos eszközt is vettünk Neszebarban... Szerintem komoly társadalmi igény volt rá. Asszem'...
Egy újabb kísérlet
Mert miért ne? A Prágai virtuális kiruccanás után egy másik kirándulás mellett döntöttünk barátainkkal. 
- Megtaláltam a korábban látott akváriumos éttermet - vetette fel Tamás - akár ki is próbálhatnánk.
De ki ám!
Vacsoraidő közeledvén elindultunk hát Pomorie óvárosának szűk utcáiban.
Jobbra-balra fordultunk, de tényleg, bár Tamás elsőre jobbra-jobbra fordult volna, de akkor a Barbutba érkezünk, Milenához - most viszont, ugyebár, a Veliko Tarnovo utcában az akváriumokkal ékesített BBQ Manz felé tartottunk.
A hely
Szép kis kerthelyiség, az errefelé megszokott, halászcsárdákra jellemző cseréptetős kis ház fa tartószerkezettel
megemelt előtető, fa asztalokkal-székekkel, és ami itt egyedinek tűnt, a mondern belteret az erre elterjedt preparált tengeri állatok helyett szépen rendben tartott akváriumok, bennük színpompás tengeri halakkal díszítették.
Még csak gyanús sem volt, hogy rajtunk kívül nem nagyon voltak vendégek, ezt a korai időpontnak tudtuk be.
A halakhoz illően színpompásra sminkelt és tetovált pincér hölgy felvette a rendelésünket, miután sajnálattal hallottuk, hogy egyik-másik kiszemelt fogás nincsen. Többek között a csapolt sörrel sem álltak jól. Rendeljünk üvegest..?
Elkezdték hozni a fogásokat. 
Összegezve: ne volt rossz. De inkább emlékeztetett egy gyorsétterem csomagolt-fagyasztott ételek gyors kiütésére, mint egy kifőzde friss alapanyagokból elkészített fogásaira - mint ahogy esélyes, hogy az is volt.
Egyszer megettük, de - Maradjanak a Barbut, a Szlovák és a Bisztró a kedvenc helyeink - döntöttük el teljes egyetértésben...
Esti séta a múlt mementóival
- és itt ne a Neszebarban látott ezredéves múltra gondoljunk.
Gondoljunk inkább a rendszerváltás korából itt maradt autókkal, építészeti megoldásokkal, és a kulturáltan átjavított utcanévtáblákkal...
Este volt mit megbeszélnünk - a jeges rémület mégsem minket töltött el, legfeljebb a poharainkat...
Csendesen leszállt az est, mi pedig élveztük, és nem zajongtunk.
Az majd csak holnapután jön...
(Folytatjuk)
