(2010. augusztus)

Ébredés és kilátás

  Reggelente érdemes volt néha korábban kelni a megszokottnál. A gyorsan melegedő levegőben az ember belelép a papucsába, és még reggeli előtt kisétál az ébredező balkáni valóságba.
   Kis házak állnak szűk - igen szűk - utcák két oldalán, melyek az Albena-Balcik útról nyílva alkotják a Fish-fish zónát. Reggelenként sajátos illata van az itteni növényeknek, a tenger felől áradó kora reggeli szellőnek - tegyünk egy kis sétát - gondoltam.
 
   A helyet Albenától kb. egy kilométer választja el. Az út mellett kiszáradt szamárkórók, ördögszekér, amit éjjel tücskök, nappal kabócák ciripelése kísér...
   Kora reggel sajátos fényt ad a domboldalnak a Balciki öböl vizén megtörő nap vöröses, majd narancsszín fénye. Nem sokkal a Balcik város határát jelző tábla elhagyása után a járdától egy ösvény vezet a bozóton keresztül két furcsa kupachoz. 
 - Nézzük csak, mit látni innen - gondoltam, majd fellépkedtem a mesterségesen kialakított kupacra. Napközben paplanernyősök vetik le magukat innen, a tenger felől fújó szél szárnyán szállva, reggel viszont magányosan hívogatnak a kilátással.
   Ezzel itt.
Azt hiszem, szép látvány. 

Albena látványa a felkelő nap fényében elragadó volt elsőre, másodjára is, s mint később kiderült, nem utoljára. Későbbi útjainkon szerencsénk volt többször, több perspektívából megcsodálni.  


  Hamar bebizonyosodott számomra, hogy a tengerpart nem csak a verőfényes-kék eges napszakban kínál remek témákat megörökíteni, hanem reggel, este, és viharos időben is, amikor egyébként a turisták igyekeznek fedett helyen maradni.
    Ilyenkor is érdemes feltöltött kamerával járkálni... 
    És én, a láma, mégis lemaradtam néhány remek téma megörökítéséről. Akkor utoljára. Azóta járok úgy, mint egy japán turista :)

Reggeli fogások

   Napjaink a egy kellemes rend szerint teltek. 
Kétszobás lakrészünkben felkeltünk, majd lecsattogtunk a Diana Hotel éttermébe.
Az étterem a földszinten helyezkedett el, panorámaablakokkal és ajtókkal a füves udvar felé. Az udvaron egy pavilon állt asztalokkal-székekkel egy szőlőlugas árnyékában, kicsit odébb, az épület tövében hintaágy, vele szemben a telek sarkában egy földbe süllyesztett kis medence várt minket hívogatóan. 
   Reggelente Peter barátunk örömmel üdvözölt minket, hozott kávét-teát kinek-kinek kívánsága szerint, majd jelezte, hogy ha esetleg nem lenne olyan fogás a svédasztalon, amit kívánunk, szóljunk, örömmel elkészíti. Sült szalonna, olmlett, kolbász, sonka - azt hiszem, tényleg sosem maradtunk éhesen.
   Egyik reggel mosolyogva jött az asztalunkhoz.
- Ma bolgár specialitást készítettem - mondta. Azzal elénk tett egy tálon illatozó bundás kenyeret. Azon már meg sem lepődünk, hogy uborkát is hozott nekünk, mint helyi különlegességet, mely kitűnő kovászos uborkának bizonyult. 

Utazás - térben de inkább időben...

  Ezután következett a strandra menés. Három választásunk volt: autóval megyünk - kizárva. Gyalogosan - rendben, húsz perc. Esetleg fogunk valami helyi járgányt.
  Egyik reggel a helyi járgányt választottuk, nem is sejtvén, hogy a 2 kilométeres úton egyben időutazást is teszünk. 
   Történt tehát, hogy kitaláltuk, ha már átellenben (kb. 100 méterre) van egy buszmegálló, igénybe vesszük a Balcik-Albena közösségi közlekedést.
   Kikocogtunk hát a megállóba, remélve, hogy valami menetrend olvasható lesz. Ezzel túl nagy szerencsénk nem volt, így a sarki kisboltban próbáltunk információt szerezni. A helyrők fotót nem találtam, kénytelen vagyok a Google-től lopott képen megmutatni (jobbra). A kép októberben készült, de augusztusban a tikkasztó száraz forróságban kiperzselt növényzettel épp így nézett ki...
   A boltos úriember nem kis meglepetésünkre éppolyan jól bírta a magyar nyelvet, mint az angolt. De mielőtt megörülnénk, ez azt jelentette, hogy semennyire. Bolgár magyarázatából annyit megértettünk, hogy óra tizenötkor jön a busz. Ez óra tízkor nem rossz hír, így hamarosan megállt előttünk egy időgép.
   Kívülről egy ütött-kopott Iveco kisbusznak nézett ki, melyet egy olaszországi fémfeldolgozó udvarán leltek, mint alapanyagot. A kép illusztráció, az a busz nem volt ilyen újszerű...
   Hanem amikor az ajtó kinyílt... A tizenkét személyes buszon egy kalauz néni fogadta a felszállót, és itt vagyok benne biztos, hogy amikor apámék Wartburggal érkeztek Albenára, a néni már ezen a járaton, természetesen akkor még Chavdar típusú buszon kezelte a jegyeket, ahogyan az a Nagy Könyvben meg van írva.
   A Nagy Könyv kéretik szó szerint venni, ugyanis ott volt az Öreglány hóna alatt! Én ilyet utoljára hétéves koromban láttam itthon: Jegyek helyett egy átírótömb volt nála. Indigóval. Szerintem 1972-ben rendeltek egy dobozzal a helyi Volánnál, aztán egy dobozos kamionnyi lett belőle...
  Miközben a busz elindult, akkurátusan, cirill betűkkel beírta a füzetbe, hogy 2 (felnőtt), 2 (diák), a zárójeleset csak gondolom, de lehet, hogy zsiráfot és kikericset írt, miután a szöveg helyett azt figyeltem, hogy a néni és a sofőr ezt most komolyan gondolják, vagy ez egy kamerás szívatás... 
 
   De miután a néni leültetett minket az általa ideálisnak vélt (értsd: nem egymás melletti) helyekre, és kb. két leva (300 forint négyünkre...) gazdát cserélt, megkezdtük utunkat a parthoz.
   Miután buszunk leparkolt az avtogarán, azaz a buszpályaudvaron, rájöttünk arra, ami eddig is nyilvánvaló volt: semmit nem nyertünk. Az Avtogara ugyanis Albena ellentétes végén van, így végül jóval többet kellett gyalogolnunk visszafelé, mintha a Dianától egyenesen lesétáltunk volna... 
 Nem baj, az Avtogarától elindulva tehettünk egy felderítő sétát a kempingtől a partig, végiglátogatván az évtizedekkel korábban jól ismert helyeket. Ennek során fotóztunk, figyeltünk, bementünk recepciókra - és figyeltük a szobaárakat is...
   Kezdtük a kempinggel.
   Folytattuk a Starobolgarski Stan-nat, Gorski Tzar-ral, a Slaviyanski Kut-tal... És betértünk néhány szállodába, ami a tengerparton áll, úgyhogy végül nem is a térképen lilával jelzett úton haladtunk, hanem egy rendes túra lett belőle.
   Végül kis kirándulásunkat követően megérkeztünk a partra, sülni, ázni és élvezni a napfényt.

   A visszautak az estébe nyúltak, itt lent is, és fenn, a Diana Hotelben is... De erről később.

(Folytatjuk)