2022.07.17

   Csodás idővel fogadott minket a nyári reggel. 
Napfény, meleg, kellem... És egy ragyogó kirándulással kecsegtetett minket.
Lakosztályunkat - mert bizony ám, idén külön bejáratú épületben laktunk, mely az árnyas fenyőfák alatt nem csak hűvös, de illatos pihenőt is kínált - elhagyva indultunk a reggelihez kinyitott "kabrió" étteremteraszra.
   Reggelinket hármasban fogyasztottuk a képen látható ragadozóval, majd köszöntöttük a felkelő napot.  
   Rövid készülődés után a térkép tanulmányozásába fogtunk. 
   Mindeközben furcsa hang jött a szemközt, néhány kilométerre futó autópálya felől. Azaz hogy a hang hiánya - csend - majd szirénázás.

Baleset

- mondtuk, az álló forgalomra és a mellettük elhúzó rendőrautót látva. 
Csak Tamáséknak minden rendben legyen - gondoltuk reggel útnak indult batátainkra. 
Tegnap tanácsot kaptunk - ma belevágunk a nem túl hosszú utazásba, 

Induljunk hát!

    Utunkat visszafelé, Pirot irányába kezdtük, ám Dimitrovgrádot - Caribrodot - szinte el sem hagyva balra fordultunk egy szűk, ám annál szebb útra. Az útvonalat innentől kezdve elvéteni sem lehet, részint mert az összes becsatlakozó út laza talajjal volt borítva, részint pedig - szemben asz EDDA együttes dalában megénekelt "sárga lámpák" helyett autónknak "barna táblák" jelzik útját -  jól látható tájékoztató táblák jelezték az utat. 
Az út minőségére sem lehetett panasz.

 Célunk a Poganovói kolostor volt, ám meg kellett állnunk út közben is megcsodálni a Jerma folyó völgyét. 

A nyugalom völgye

csupán néhány kilométerre a forgalmas autópályától és a szerb-bolgár határtól. 
   Láttunk belegázolásra hívogató kristálytiszta folyócskát, erdőt, illatos virágokat, és horgászokat, akik mérsékelt érdeklődéssel figyelték, nekiállunk-e "jó turista" módra zajongani. 
   Nem álltunk, így megbékéltek jöttünkkel, mi pedig a rövid szünet után folytattuk utunkat a különös, már-már a semmibe vezetőnek látszó szűk úton. Helyenként alagút fúrta át a meredek sziklafalat, ám olyan szűken, hogy egyszerre csak egy jármű fér el. 
   Az építés idején, a 750-es Zastava autók fénykorában valószínűleg még nem állt fenn ez a probléma.
   A hozzám hasonló évjáratúak emlékeznek erre a 600-as Fiat alapjaira épült autócskára.
 

A kolostor a hegyek között

   Rövid idő alatt odaértünk a Poganovo Monasztirhoz. Azt hiszem, enyhe kifejezés, hogy meglepődtünk. 
 Egy gyönyörű szép, élettől lüktető hely, mely egyszerre kínál áhítatos csendes elvonuláshoz, kézműves termékek vásárlásához, és hangos, harsány családi ünnepségekhez helyszínt. 
   Ma épp több volt a zene-tánc, mint az áhítat - épp esküvő készült. 
Nem akarván zavarni az ünneplőket, elindultunk visszafelé - de a képek velünk maradtak...
   Visszafelé ismét gyönyörködhettünk az út szépségeiben.

Egy másik kolostor

- a Szukovói. Ez egészen közel Dimitrovgrádhoz várt minket - közelebb a lakott településhez, ennek ellenére - vagy éppen épp ezért - sokkal csendesebb volt, csak egy-két vendég volt jelen, néhányan a kolostor kávézója- ajándékbolt- kegytárgybolt előtt fogyasztották italukat, és közben próbálták kitalálni, honnan jöhettünk. 
  Ha nem kérdezik, nem mondjuk, s míg Bulgáriában sosem marad el a "Where are you from?" keresztkérdés, itt nem a derék helyiek megtartották maguknak, így mi is. 

Ebéd - elmaradt

   De nem azért, mert nem akadt étel a fazékba, hanem mert mi szeretünk jó vendégek lenni. És ahhoz ugyebár - fizetni is kellene. 
   Dimitrovgrádban visszaúton láttunk egy remeknek kinéző délvidéki éttermet, a Kapica nevű helyet. Sok ajánlás és képek tették vonzóvá - azonban kiderült, bankkártyával nem tudunk fizetni, a rövid átutazáshoz viszont nem váltottunk dinárt.
   Sebaj, pár száz méterre szállásunk kiváló konyhával, ez esetben átterveztük az étkezést, és a Hotel Happy vacsoráját választottuk a nap megkoronázásához. 

S egy nagyobb baj előjele

tárult szemünk elé. Amikor leültünk pár percre szobánk nyugodt teraszára - valami nem stimmelt. 
- Túl nagy a csend - mondtam. Az autópálya távoli surrogása helyett csend, és autók dudálása hallatszott. 
 - Akkor menjünk át Kockásfülű Nyúl üzemmódba - mondtam, azzal elővettem a nem sokkal korábban beszerzett látcsövemet. 
   Nos igen. Autók vesztegeltek egy irányban - a határ irányában. Az átkelő viszont még hét kilométerre van onnan. A sor az autópálya bejárata felett felszerelt forgalomirányító lámpa piros jelzése miatt állt. Aztán idővel szabadra váltott, a sor kicsit megindult, majd - újra piros. Nyilván a feltorlódott sort nem engedték az alagútba beszorulva várni. 
 - Hét kilométer sor... Basszus, Tamásék most jönnek!
Megpróbáltunk velük kapcsolatba lépni - ekkor sikertelenül.

Vissza a szállásra, séta a központba

    Ha pedig így alakult, autónkat letéve besétáltunk Dimitrovgrád központjába. 
 A valamikori szocialista vezető nevét máig őrző város mellett könnyű elsuhanni, különösen az autópálya átadása óta, a két hosszú alagút még a kilátást sem segíti a városra. 
   Egy séta pedig biztosan közelebb hozza az utazóhoz, láttatva díszburkolatos főutcáját, a korzót, az árnyas teraszos kávézót, ahol mi éppen nem kávét fogyasztottunk. 

Nem-kávé, majd vissza vacsorázni. 

   Kiváló vacsora ahogy az lenni szokott. De a még mindig álló autósor - mely térben több kilométer hosszan és időben sok órán keresztül terült el - nem hagyott nyugodni minket. 
Végül elértük barátainkat.
 - Hol jártok? - kérdeztük. 
 - A sorban állunk. Hosszú lesz.
 - Álljatok ki, ha tudtok!
 - Már nem tudunk, nincs lejáró.
Tervbe vettük, hogy ha kell, aludjanak nálunk, elférünk.
 - Reménytelen. Taxi sem fog tudni bemenni és kihozni a lányokat... 
Végül hat óra alatt értek át. Éjjel érték el szállásukat Szófia külvárosában. Egy napig maradnak

Holnap vajon minket is ez fogad? - találgattuk. 

   Közben kényelmesen elnyúlva élveztük a teraszon a kellemes, fenyőillatú levegőt. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt látni az álló autókat.  
 Aztán mintha a sor időnként meg-megmozdult volna... Végül láthatóan rövidebb lett volna. Az biztos: a kritikus időszak a vasárnap volt. 
    Hétfőn reggel már rendben lesz - biztattuk egymást. 
    Akkor indulunk tovább a Tengerhez. 

Holnap minden rendben lesz! 

Rendben is lett - de ez egy másik történet. 

(Folytatjuk)