'22 - Pomorie - A parton újfent - avagy van képem hozzá...
2024. november 20. írta: zati

'22 - Pomorie - A parton újfent - avagy van képem hozzá...

2022.07.19-20.

   Hogy milyen a tenger mellett ébredni, párszor elm

eséltem már. 
   Hogy milyen izgatottan kelni, mert épp megjöttünk - és nemsokára még többen leszünk, ez egy másik típusú történet. 
   Kettesben kezdtük hát a nyaralást - akik követik a folyamot, láthatták, hogy egy nap előnnyel indultunk, majd előnyünket a dimitrovgrádi kirándulással visszaadtuk barátainknak. Ők egy napot Szófiában eltöltve ismét maguk elé engedtek minket - így mi előző este betoppantunk, ma pedig ideje felkerekedni - hogy méltóképp fogadhassuk őket. 

Pomorie egy jó hely.

   Kínál strandot, enyhülést, egy kis városközpontot, odébb szupermarketeket, a parthoz közelebb éttermeket, ahol mindenki megtalálja a számára megfelelő konyhát. 
    Indulunk hát, ezúttal a közeli Megamarketet vesszük célba, majd a nem messze található zöldségpiacot.

Ha valaki saját ellátással szeretne nyaralni itt, gond nélkül meg tudja tenni. Nyers, félkész ételeket is kínálnak, zöldség-gyümölcs is széles választékban kapható, meglepően olcsó áron. Az errefelé jellemző apartmanokban pedig rendre van kisebb-nagyobb konyhai felszerelés sütés-főzéshez.

A fogadás megfelelő tartozékait gyorsan beszereztük a szupermarketben, és mindjárt ki is próbáltuk, nehogy valami nem jóval várjuk kedves barátainkat. 
   Nos, akkor úgy tűnt, nem lesz probléma a minőséggel...
   S még egy dolgot kellett ellenőriznünk: A parkolóban minden rendben van-e?     

Autónkat előző nap itt hagytuk, háromszáz méterre lakásunktól, a "közelebbi" parkolóban - kíváncsi voltam, a parkoló délelőtt, immáron járgányokkal telve is biztonságos-e.
    Nos, úgy tűnt, igen, minden rendben volt. Autóm leparkolva, rendben, és körülbástyázva sem volt - nem mintha a következő napokban szándékoztunk volna bárhová is menni. 

Parkolás Pomorién - amint az előző részben is megírtam, Pomorién 2022. év elején a helyi önkormányzat megkísérli a már-már kaotikussá váló parkolást rendezni. 
Várakozni csak és kizárólag az erre kijelölt várakozóhelyeken szabad, mégpedig a házak előtti parkolók nagy része az ott lakók nevére-rendszámára vannak fenntartva. A házak udvarában a parkolás tilos, ez világlátott emberként is meglepő szabály. Az ingatlanon belül a parkolás csak a garázsokban megengedett. Praktikusan a gépkocsikat a központi parkolókban lehet letenni - ha van hely. Márpedig gyakran nincsen. 
Ekkor jobb megoldás híján napközben a nagyobb szupermarketek parkolójában hagyja az érkező a járművet, majd a nap végén a strandolók távozása után lehet megpróbálni a (fizetős) központi parkolók egyikében várakozóhelyet találni.  
Fontos információ - a fenti szabályokat fokozottan ajánlott betartani: az önkormányzat nem csak szabályokat hozott, hanem trélereket is. Ezek állandóan járják az utcákat, és a szabálytalanul parkolókat kíméletlenül elszállítják. 
Szemtanúi voltunk sok ilyen konfliktusnak. Szinte kivétel nélkül két típusú tulaj autói akadtak - szó szerint - horogra: akik azt hiszik, hogy okosabbak, mint Elon Musk. A szófiai rendszámú német prémiumautók kigyúrt sofőrjei, és kis hazánk autósai... 

Hiszen itt voltunk, ahová egy éve eljutni vágytunk.

Első fogás - a Persia gyorsétteremben

  álltam sorba a finom hot-dogért, közben tanulmányozva az árakat. 
Nos, igen, azoknak, akik azt mondják, hogy csak Magyarországon volt áremelkedés 2022 nyarára, másutt nem - annak innen üzenném, hogy de...
Ez a mai napon ne zavarjon minket, ma semmiképp se a "mennyi a lángos" kérdésen rágódjunk. 


A mai napunk

szóljon a strandolásról.  
   A fentieknél fontosabb kérdés, hány fokos a tengervíz, és hány fokos a

tüzes víz, amit bekészítettünk a hűtőszekrénybe. 
De Pelikán József bíróját idézve: "A békaemberek csak később jönnek", Tamás barátom és családja is csak később jönnek, addig kipróbáljuk a strandot. 
   Persze, mai vizitünk a víznél inkább séta lett, mint letelepülés - itteni szokás szerint délelőtt minden napernyő alja foglalt - helyet nyerni vagy reggel 6 órakor, vagy a kora délutáni óráktól esélyes, a magunk fajta, 10-kor aktivizálódó népeknek nem könnyű. 
   De a képeket nézegetve azt hiszem, érdemes levonulni minden időpontban...

 

Délutáni tea - jó társaságban...

Merthogy egy óra körül elfogott egy megérzés...
Talán a szél illata, a tenger hullámai..?  Esetleg a glaruszok röpte sugallt jelet? Mondhatnám, de nem. A Messenger hozott üzenetet. 

Jönnek!

Visszatértünk hát a közeli szállásunkra, ahol velünk együtt házigazdánk, Dimitar is várta a sok éve hűségesen visszatérő családot. 


   A viszontlátás öröme - utoljára egy útvonaltervező partin találkoztunk, annak meg már több, mint két hete - szóval, örültünk a viszontlátásnak. 
   Elmeséltük úti kalandjainkat, majd ideje volt vacsorázni indulni. 
   Ja, közben csináltunk ezt-azt...

Vacsora másik helyen

   Előző évben az addig kedvenc pomoriei helyünkön

megfeneklett valami - leginkább a személyzet fogyasztása, így a nyitó estet áthelyeztük a Pomorién működő "szlovák" étterembe, a Mehana Majan-ba.
    Tulajdonképpen bolgár étterem ez, annyi a kötődése északi szomszédainkhoz, hogy a személyzet beszél szlovákul, így a szlovákok - és szlovákiai magyarok - könnyedén rendelnek a bolgár specialitások, vagy éppen a nálunk is (el)ismert fogások közül. 
    Mindenki megtalálta a neki tetsző fogást, a lányok közül volt, aki a mish-mash néven kínált lecsót, melyet a bolgárok sziréne sajttal vadítanak meg, kedves nejem pedig sült oldalast választott - ha marad, másnap reggel kiváló reggeli lesz hidegen...
   Nekem sokáig nem kellett gondolkodnom, mit válasszak:
 - Barátom - kezdte Tamás - emlékszel, tavaly azt mondtuk, eszük egy jó szacs tálat itt? 
    Emlékeztem biz', így ketten választottunk egy vegyes tálat, melyet a bolgárok sach-nak, azaz szacsnak hívnak, és ami tulajdonképp az elkészítésre szolgáló cserépedényt jelenti. Maga az étel tájegységenként más és más, hol tejszínes öntettel készítik, másutt pirított zöldségekkel, itt a kapor ad jellegzetes ízt neki - az biztos, hogy mindenhol kitűnő és bőséges tálakat hoznak ki, amely fokhagymás pita kenyérrel adja ki az ízt, amit annyira szeretünk...

Így telt hát az első napunk együtt. 

S hogy telt a következő..? 

     Nyugalom, napfény, pihenés - innentől minek beszélni, beszéljenek helyettem a képek. 
   Csak pár mondat...
 Reggel Tamással ébresztőóra nélkül találkoztunk a lépcsőházban.
 - Mehetünk? 
 - Mehetünk - azzal matracainkat, strandtörölközőinket kézbe véve elindultunk oda, ahová egy éve csak a sztorizásaink során jutottunk el - a strandra. 
   

És itt mindig meg kell, hogy álljak pár percre. 


   A tenger számomra reggel valahogy más. A titkait cinkosan megmutatja azon keveseknek, akik ilyenkor látogatják meg. 
   A vize tisztább. Érthető, hiszen nem kavarják fel fürdőzők, és reggel a szél is csendesebb, így az sem borzolja a víz felszínét. A nap sugarai arany- majd sárga, végül fehér színbe öltöztetik a tengerpartot - a víz felszínét, a meder alját, és a parton álló tárgyakat.
   Engem lenyűgöz - és ha nem lennénk rákényszerülve, nem nagyon látnám ezt a felemelő látványt. 

   Reggeli

 immáron napernyő-bérlőként köszöntött ránk, és miközben eszegettünk, az járt a fejemben, hogy bár ne foglalná el senki a lefoglalt helyeinket...

 

Strandolás - minden örömeivel

Egy könnyű ebéd - tza-tza és shopska saláta. Mi más..? 

A strand képei - napfény és a Nagy Kék Fekete...

A strandolás végén a szokásos: összekészülődünk, persze, nem kapkodva...

És a vacsora

- ezúttal az immár évek óta jól ismert Barbut Mehana - Milena gondoskodásában bízva.
   Ezúttal sem csalódtunk. Itt valóban hagyományos helyi fogásokat ehetünk a grillételektől kezdve a tengeri fogásokon át a szirene sajttal töltött paprikáig...
    Azt hiszem nem csalódtunk, és mi sem okoztunk csalódást...

 

   És talán (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot) (De...) a holnapi napba csempészünk egy kis kirándulást. 

De ez egy másik történet (Folytatjuk...)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/18734280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása