2022.07.16

   Szóval az van, hogy a fenti dátummal kezdem el az új évad elmesélését.  
   Teszem azt annak ellenére, hogy a szervezés valójában megkezdődött már 2021 novemberében, alig hazaérkeztünk Denis barátunk esküvőjéről.
    És amint a cím sugallja, ezúttal kicsit módosítottunk a talán kissé rutinná vált programon.  
    Mert hogy szép-szép a tengerparton punnyadni, de élményben a hegyek-völgyek is rengeteget kínálnak. 
Az eddigi évek során először egy futamban, majd pedig egy-egy rövid pihenővel, de lényegében egy trappban tudtuk le a bolgár tengerpartra utazást. Tettük ezt annak ellenére, hogy évek óta sóvárogva néztünk ki az ablakon a elsuhanó tájra. Mondhatnám, nekinyomtam orromat a szélvédő üdegének, mint kisgyerek a cukrászda kirakatának - de ez a kép kissé hülyén festene le engem autóvezetés közben.
   Természetesen az útra koncentrálok, betartva a közlekedési szabályokat, különös kegyetlenséggel a sebességhatárokra.
   A hegy-völgyes tájat, szurdokokkal, völgyekkel, haragoszöld mezőkkel és gyönyörű régi, magányosan álló templomokat csak hallomásból - és a szemem sarkából - ismertem...

Úgyhogy döntöttünk - taktikát változtatunk.

- Jövőre pedig menjünk úgy, hogy két éjszakát töltünk el Dimitrovgrádban. A köztes napon kirándulunk! - határoztuk el Teri részéről.
   Az pedig kérdés sem volt, hogy bázisunk a 2017 óta bejáratott Hotel Happy lesz Dimitrovgrádban - a bolgár határtól 5 kilométerre.  

Kellemeset a hasznossal

Bizony, két legyet ütünk így egy csapásra. Hiszen a járvány után a vendégmunkás- és turistaáradat megkettőzött erővel indult újra, úgyhogy a júliusi Balkán-áradatnak a fele sem volt tréfa.
   Tervünk:
   Szombaton a "hullám" előtt eljutni a szállásig, vasárnap "udvariasan" magunk elé engedni a német-osztrák effendiket, majd hétfőn a kihűlt nyomukban reggel átlépni Bulgáriába, onnan pedig már csak egy rutinfeladat legurulni a Fekete-tengerig.

   Kellemes dolog a rohanás helyett időt szánni az út menti látványosságokra - és kifejezetten hasznos a menetrendet a többi utazó elkerüléséhez megtervezni. 
   Foglalásainkat ennek megfelelően intéztük, remélvén, mintsem tudván, hogy ez egy bevált, éveken át működő modell lesz.

   Több megálló, több látnivaló - kevesebb semmittevés

   Kezdve azzal, hogy az odautat megszakítjuk egy egész napos megállóval. Az évek óta bevált pomoriei tartózkodásunkat pedig megfelezzük - és az egyik hetet Pomorién, másik hétre pedig - visszatérünk a szeretett Albenára. 
   Akkor ez merész váltásnak tűnt - hol volt pedig a 2023-as évad mentrendje, amit később fogok elmesélni, és amelyről ekkor még nem tudtunk, csak később fog jó ötletnek tűnni...
   Csomagoltunk hát, és a változatos programra készülve változatos arzenált vonultattunk fel - a tengerparttól a hegyi túrákig készülve.
   Lassan közeledett, majd elérkezett a Nap -  végül a hosszú készülődés végén a visszaszámlálási naptár elérte az origót.
   Este pedig bepakolás az autóba - hogy reggel már csak indulni kelljen. Ekkor azonban leszakadt az ég, és ömleni kellett az esőt. 
Gond egy szál se - az udvarunkban keresztbe betolattam az előtető alá - ha már egész úton napsütés vár, miért most áznánk meg..? 

Eljött hát a nap

  Szombatra tettük az elindulás napját, megfontolva a balkáni vonulás előtti elindulást. 
Megfigyelés: a német és osztrák dolgozók szombaton kora reggel indulnak el a törökországi, bolgár, romániai, bosnyák, albán úti céljaik felé nagy, főképp prémiummárkájú autóikkal. Günther, Hans, Jürgen és társaik érkeznek az M1-es-M0-M5 tranzitúton Röszke felé - na, mi épp miattuk kerüljük ezt a túlterhelt útvonalat. 
   Ehelyett a kishatár-átkelők közül választunk a Szerbia felé átlépéshez, ahol jó esetben csak néhány környékbeli magyar és szerb gépkocsi várja, hogy az álmos határszemélyzet átengedje. 
   Nyolc órára terveztük az indulást, nyolc óra hét perckor ültünk be a kocsiba, hogy megkezdjük tizennyolc napos utazásunkat. Eddig a vasút- és a legtöbb légitársaság is irigykedhetne pontosságunkra. 
   Figyelve a Borderwatchert és a police.hu határinfóit döntöttünk, és nem rosszul.  Kiválasztottuk hát a számunkra megfelelő kishatár-átkelőt. 

Ezúttal némileg meglepő módon két sávban vártak kilépésre a felpakolt magyar rendszámú autók - Bulgária, Görögország felé indulva. 
   A magyar ki- és a szerb beléptetés így is huszonöt perc alatt megvolt. 

   Úton. Hosszún...

 Az utunk sokáig tökéletesen eseménytelen volt, mondhatni, unalmas. Belgrádot kereszteztük, az út nem bonyolult, tulajdonképpen nyílegyenesen vezet a főút a Duna hídján keresztül a szerb fővároson át.
   Lassulás a városból kivezető szakaszon, az elkerülő szakasz csomópontjának építésénél tapasztaltunk. Ezután ismét a gázpedál jutott szerephez - egészen Paracsinig, ahol aztán beállt az autópálya. 16 óra 50 perc volt ekkor, amikor a forgalmi sávok egyszer csak állóra dugultak. Negyven perc araszolás, tülekedés - értsd: negyven perc stressz és csúnya beszéd várt ránk. És hogy miért? 
   A szerb autópályakezelők - valami érthetetlen okból - általában tervezett munkáknál is a sávlezárás ördögtől való eszközéhez nyúlnak a nálunk megszokott sávelhúzásos megoldás helyett. 
   Eredmény? 
  Teljes káosz, furakodó autók, a leállósávon önkényesen sávot nyitók, azokat kamionok leszorítók, szóval minden, amire egy hat-nyolc óra vezetés után rohadtul nem vágysz. 

   Végül a dugó megszűnt

mi pedig folytattuk utunkat a ragyogó napfényben. Még néhány útjavításhoz érkeztünk, de komolyabb dugót nem tapasztaltunk.
   A Nis előtti Szófia / Szkopje - Szaloniki útelágazásnál derült ki, hogy az utazók jó része dél felé halad tovább. 
   Szinte néptelen autópályán suhantunk az esti napfényben, szemből a ragyogóan megvilágított hegyek felé, célunk felé. 
    Végül este fél nyolckor hajtottunk le az autópályáról Dimitrovgrád - Caribrod nyugati lehajtóján, hogy aztán egy rövid autózás után megérkezzünk az első állomáshoz - A Hotel Happy parkolójába. 

    Megérkezvén

Először is átvettük szobánkat - ezúttal a külön álló pavilonban található apartmant foglaltuk le, mely szokás szerint tiszta, jól felszerelt volt - emellett külön álló, az árnyékot adó fenyők alatt kellemes terasszal.
Kabócák, madárdal - szuper, várjanak kicsit, előbb igyunk egy sört, és vacsorázzunk...  
   A Hotel Happy látott minket vendégül, immár szokás szerint. Nem csak a szobák tiszták és kényelmesek, hanem az elhelyezkedése is kiváló, gyönyörű panoráma nyílik Dimitrovgád - Caribrod városára, szemben a hegyoldalban futó autópálya két alagútjára és a közöttük feszülő, szerb nemzeti színekkel kivilágított völgyhídra. 
   És természetesen ne feledkezzünk meg a nyitható terasszal télen-nyáron kényelmes terasszal ellátott kiváló étteremről, amely étlapján a hagyományos és autentikus balkáni ételek sorát kínálja. 
   Na, mi ebből válogattunk jó étvággyal, Shopszka salátát, grillezett húsokat és csevapot rendelve - nem megfeledkezve természetesen a csapolt Jelen sörről és a helyi gyümölcsösök terményére, és ezúttal nem lekvárt kértünk. 

    Vacsora egy váratlan találkozással

   Jó kedvvel vacsoráztunk hát, tervezgetve a másnapi kirándulást. 
   - A Nisava völgybe kellene elmennünk - mondtam - úgysem jártunk arra, amióta elkészült a Nis-Pirot közötti autópályaszakasz...
  - Igen, meg ott szemben, a hegyekben is vannak látnivalók - néztünk a Sztara Planina hegyek, és az ottani nemzeti park felé. - Mindjárt itt van a szemközti hegyen egy emlékmű, néhány monasztir...
   Eképp beszélgettünk, miközben a szemközti hosszú aszalnál egy családi esemény folyt. Nagy család, szimpatikus, mosolygó emberek, tizenéves gyerekekkel, láthatóan az egyik kislány volt az ünnepelt. Szerb és bolgár szavak szűrődtek át, ami errefelé természetes - a környéken rengeteg bolgár anyanyelvű ember él, akik tartják a kapcsolatot az anyaországi rokonokkal, ezért itt is gyakoriak az esküvők, születésnapok, esetleg diplomaosztó ünnepségek vagy leánybúcsúk - nagy, színes társasággal, balkáni zenével és vidámsággal. 
  Ezúttal visszafogott, csendesebb ünnepléssel telt az este, és amikor a tizenéves lány az egyik ajándékát kibontotta, felkiáltott: "Nyaklánc" - és az anyukájával magyarul kezdtek beszélni. 
   Levágtuk hát, hogy itt is magyar szál - és jóízűen eszegettünk tovább. 

   Felcuccolás és tanácsadás

  Vacsora után ideje volt hát felvinni a Szerbiai megállóra összekészített pakkokat - a többi maradt a kocsiban, biztonságos, őrzött a parkoló!
  Autónk mellett egy helyi autóból pakolt éppen az imént látott anyuka. 
    Ekkor már odaléptünk hozzá.
 - Jó estét, elnézést, jól hallottuk, hogy magyarul beszéltek az imént..? 
Nos, igen, röviden beszélgettünk egyet a nagyon kedves hölggyel. Elmondta, hogy ő magyar, de nem vajdasági, hanem szinte pesti - Szigetszentmiklósról ment férjhez egy szerbiai bolgár férfihoz. Ezért a soknyelvű tarsaság, és igen, gyermekeiket magyar anyanyelvűként nevelik. Ha pedig kirándulni szeretnénk, épp itt jön a férje, ő itt nevelkedett, adjon ő tanácsot.
   A bolgár kolléga odalépett hozzánk, Anyu pár szóban elmondta neki mit szeretnénk, ő pedig angolul ajánlott látnivalót: 
 - Én a Jerma völgyét ajánlanám. Nincs messze, gyönyörű hely. Folyóvölgy, szurdokkal, erdővel. Több monostor is útba ejthető, szuper hely egy egy napos túrára. A Nisava is szép, de az 60 kilométerre van. Ez? Két kilométerre kell balra fordulni, és ott kezdődik. - térképen mutatta a javasolt útvonalat - Én elmennék a Völgy túlsó végéig, a Poganovóig. Ot egy gyönyörű monostort találunk, visszafelé pedig a természeti értékek mellett a Szukovói monostort érdemes megnézni. 

Köszönettel vettük

...és megfogadtuk a tanácsot. 
   Este, a nap zárásakor láttuk, milyen jó döntés is volt a külön apartman kibérlése. 
Nyugalom, hallgatjuk, amit a Quimby megénekelt:
"G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát, "
   S bár az autónk most nem nyelte a csíkokat, és nem egy szerpentinen haladt, mi pedig élveztük, hogy "Alattunk a tenger, szemben a nap zuhan" - igen-igen, ültünk, egy nappal a mindennapi munka után egy csodás, nyugodt helyen, hallgatva a természet hangjait, felettünk szikráznak a csillagok. 
   Holnap pedig barátaink elindulnak, s míg mi kirándulunk, elénk is kerülnek, végül egy nappal előbb érnek a Tengerhez. 
 - Legalább lesz, aki rakjon a hűtőnkbe sört - vigyorogtam, hiszen ez márt bevált fogadás volt így is-úgy is. 

 - Csak legyen jó útjuk - néztem a szemközti autópályán egy-egy, Szófia felé suhanó túraboxos autóra...

Holnap kirándulunk!

   (Folytatjuk)