2015.07.25

Nulladik nap!

   Eljött hát a Nagy Nap! 

Éjjel a nagy meleg miatt kellően kialvatlanul ébredtünk. Kicsit álmatagon vettem számba a teendőket. Tegnap este a kocsi lemosva, kiporszívózva, a comagok összepakolva.

  Néztem, néztem, de a fű nyírása továbbra sem kéretszkedett fel az elvégzendő feladatok listájára, tekintve, hogy a rekkenő hőségben és szárazságban legfeljebb az árnyék nő délutánonként, nem a gyep.
  Mára egy minimális előkészület maradt, minek keretében Norbi tíz órakor megjelent a bőröndjeikkel. Ezután hazatért, míg mi folytattuk az előkészületeket. Ekkor vált kézzelfoghatóvá, hogy végre indulunk.

Ebéd után megtörtént a berakodás, a korábbi tesztnek köszönhetően villámgyorsan, majd egy zuhany,és a terveknek megfelelően 13.00-kor elindultunk.

   Utunk Magyarországi szakasza kevéssé volt problémás. Az M1-es sűrűn teli német rendszámú autókkal, amint sejtettük, az M0 felhajtónál csodás torlódás állt össze. Eszerint folytattuk Budapest felé az utat, és az Egérúton át a Rákóczi hídon majd a Könyves Kálmán körúton át hajtottunk fel az M5 kivezetőre.
   Szegeden az utolsó megállónál latolgattuk a tiszaszigeti kitérőt,végül Röszke mellett döntöttünk. Itt egy óra után jutottunk át.
   De nincs idegeskedés, szabin vagyunk, a szállás pedig megvár.

   Vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, a viharfelhők után kisüt a nap, de végül az ember megérti, hogy amikor rásüt a nap, az csak a vihar szeme. Így örültünk mi is, miután átértünk Röszkénél Szerbiába. Aztán az első autópálya-kapunál éreztük, hogy gond lesz. Hosszú araszolás, várakozás... De akkor még rövid idő után tovább tudtunk haladni. 
  Nincs idegeskedés, szabin vagyunk, bakker.
  A bomba Belgrád és Nis között robbant: először azt hittük, hogy a torlódás addig tart, amíg a szem ellát. De aztán rá kellett jönnünk, hogy a torlódás annál sokkal hosszabb...
  Tizenöt kilométeren és bő másfél órán át tartott, mire elértük a probléma forrását, egy nyamvadt hídon az egyik sáv lezárását. Ez Ibrahim és a Fősereg számára megoldhatatlan feladatnak bizonyult, miután a zippzár-elvről ezek a legények nemigen hallottak...
   De nem idegeskedek azért se, szabadságon vagyunk, csessze meg... :)
  Így aztán elég komoly késést szedünk össze, mire az autópálya Proseknél véget ért, és kezdődött a hegyi szakasz, az éjszaka ránk borult..
  - Nézzétek, milyen szép a táj - igyekeztem útitársainkat felélénkíteni csekély sikerrel.
Végül éjfél után parkoltunk le Dimitrovgadban az előre lefoglalt szálláshelyen.
   Csengetésünkre egy álmos hang felelt, miután elmondtam neki, kik vagyunk és mi célból érkeztünk
 - One moment - felelt, és röpke öt perc után kikocogott glottgatyában a bácsi.

   Álmosan kiadta szobakulcsainkat, mikor megkérdeztem, ihatunk-e egy sört. Megvonta a vállát, kinyitotta a hűtőt.
-Milyen sört..?
-Szerb sört - mondtam, és kiválaszm a Zaječarsko-t, mint helyi márkát. Ő előszedte a kért négy palackot. (Azóta is azon gondolkodom, miért nem többet kértem. Kiszáradt gyomrunk úgy szítta magába a nedűt, mint virágföld a záport kánikulában...)

   Mire a szemközti parkolóból visszaértem, Norbiék a kerthelyiségben vártak minket.
- Az öreg kizavart minket - nevett.
Így aztán odakinn fogyasztottuk el előrelátóan a proseki benzinkútnál megvásárolt szendvicsünket és hűsítő sörünket.

  Egyszerre keserves nyávogást hallottunk, és egy fa lombjában feltűnt egy kismacska.
- Jaj, szegény nem tud lejönni...
- Nyugi, amint elkezdünk enni, hirteken le fog tudni jönni - hűtöttem le az aggodalmakat.
  Így is történt. A macsek végül méltatlankodva bár, de ügyesen, farral előre, a fét első lábaival kulcsolva, mint egy mini medvebocs, leereszkedett, két másodperc múlva pedig már melettünk nézett nagy tacskó szemekkel. Ami azért egy macskától nem kis dolog, lássuk be... Így végül négylábú-doromboló segítséget kaptunk a tonhalas szendvics elfogyasztásához.
Áttekintettük a térképet a másnapi útra tervezve... 
- Sok lesz, de reméljük, a határon gyorsan átérünk... Na, amint az pár óra múlva kiderült, az az "ahogy azt Móricka elképzeli" szituáció minősített esete volt...

  Szerény vacsoránk (mindössze egy sör! - az udvaron még lengedező balkáni fűszeres grillhúsok illatáról nem is beszélve...) után fáradtan tértünk nyugovóra a másnapi csúcstámadásra várva...