2015.08.05, szerda

   Az előzetes tervek szerint a tegnapi Nesebari kirándulás után ezen a napon strandolás a progra
m, majd másnap elmegyünk kirándulni, különösen, mert barátaink szerettek volna még néhány érdekességet megnézni.
   Ennek megfelelően elindultunk reggelizni az idei rendnek megfelelően a szomszédos Amelia, a 2011-ig volt Druzhba hotelbe.
   A szokásos úton a ligeten átvágva az Amelia hotel méltóságteljes lépcsőzetes alakja (jobbra a képen) tűnt fel az örökzöld liget fái között. Az éttermet a szálloda főépülete mellett elhaladva, a tenger felé vezető átjáró után jobbra fordulva egy lépcsőn át értük el. Útközben az ember szemügyre veszi az apró részleteket, és csodás megoldásokat láthat, melyek a helyi mesteremberek... khm... büszkeségei.
A lentebbi képeken két gyöngyszem... :)
    Reggelinél Norbiékhoz fordultam: 
 - Oké, holnapra terveztünk egy kirándulást. Mit szeretnétek megnézni?
Egyik lehetőség, hogy elmegyünk a Kaliakra-fokhoz. A második...
 - Delfineket lehet valahol látni? - kérdezte Verus.
 - Persze, a másik lehetőség dél felé, Várnában a Delfinárium, tőle nem messze a tengeri Akvárium - utóbbit 1977-ben Nikolaj barátunkkal, valamint 2010-ben önerőből már láttuk.
 - A Delfináriumba menjünk - stoppolta le Norbi barátom felesége a lehetőséget.
 - Jó választás - mondtam, magam is örülve a lehetőségnek.

  De ma a strandolásé volt a főszerep.
Van az úgy, hogy az ember nem akar, inkább nem hajlandó tudomásul venni a megváltoztathatatlant. Mi fürödtünk, söröztünk, mindeneztünk, igénybe vettük a masszázsnál Rosy szolgáltatását, miközben tudtuk, hogy hamarosan csomagolni kell.
  Amint Denis barátunkkal megbeszéltük, a búcsúesténket Dobrichban, a néhai Tolbuhinban terveztük, ahol a Laguna Garden Place tulajdonosa, személyzete és a zenészek költöztek, őszinte sajnálatunkra...

 - Mi oda nem nagyon mennénk - mondta Norbi. - De ma este elmehetnénk együtt búcsúvacsorára.
A mai választás a világ (mármint a Dorostor hotelben...) legkézenfekvőbb helyére esett: a Dorostor hotel éttermében működő Margo's étteremre.

   A megérkezés napján kedvesen fogadó Margo örömmel foglalta le számunkra a kiválasztott asztalt. 
   A megbeszélt időpontban érkeztünk, a lefoglalt asztal rendelkezésre állt. 
Hosszas válogatás után leadtuk rendelésünket, melyen Norbiék választása egy kétszemélyes tálra esett, melyhez egy üveg bor is járt. Ehhez söröket kértünk, valamint bolgár Masztikát, amikkel kitűnően eltöltöttük az estét - de a végére a hangulat kicsit kesernyésre sikeredett. 
   Minden esetre a hely maximálisan kitett magáért, az étkek kitűnőek, az italok frissek és hidegek voltak, végül vidám fényképezkedés következett egymással, Margoval, a virágárus sráccal, akit a háta mögött giggolo-nak hívunk - 2010 óta. Tavaly tudtuk meg, hogy Denis barátunk cimborája - kicsit sem volt beégés, miután nevetve elmondtuk neki, hogy a srácot giggolo-nak nevezzük, odaérve asztalunkhoz üdvözölték egymást, majd vagy negyedórát beszélgettek nevetgélve bolgárul... :)
   A táncparketten az élőzene mellett vidám animálás is zajlott, ahol vidáman és nem tolakodóan vonták be az önként jelentkező felnőtteket és gyerekeket az egyébként kiválóan éneklő és táncoló énekesnő vezetésével.

Rövidesen sétáltunk vissza szobáink felé.

 - A napkeltét még meg
kellene néznünk - mondtam.
 - Hánykor - kérdezte Norbi.
 - Hááát, hat előtt...
 - OK, 5:50-kor találkozunk - egyeztünk meg.
A bor... Nos, a bor szinte teli palackkal ment a hűtőnkbe a másnap reggeli napkelte-nézéshez.
A másnap remek indítása biztosítva volt...

Variációk egy témára :)