2021.07.22.

   Az előző három nap kellemesen belassított minket, amikor is a meglehetősen ingerszegény környezet kellemes tunyaságba ringatott minket, engem legalábbis így hatott rám az idő. Főleg a jó idő.
   A napot ugyanúgy kezdtük, mint eddig. Hajnali hatkor aztán a tengeri helyfoglalás felé ballagva a reggeli programot latolgattuk.
 - Hát, ez gáz ez a korai kelés...
 - Az. Valamelyik nap nem jövünk le ilyen korán. Elmegyünk arra felé, megnézzük a partot - néztünk északi irányba.
 - Ja, elsétálunk a földnyelven, megnézzük, a Menza megvan-e - döntöttük el.
 - Holnap.
 - Ja, holnap kiveszünk egy nap szabit...
Ekként merengtünk a reggeli napfényben, s miután az ideút fáradalmait fáradalmait sikerült kipihenni, az okosság tört elő, mint az olaj...

Fokozatosság!

   Nagyon fontos, hogy ne kapkodjunk, még a végén leverünk valamit. Fontos, hogy stabilan üljünk, és kapaszkodjunk dolgokba.
    Kapaszkodtunk hát, s míg vígan teltek ezek az órák, ellenállhatatlan érzés fogott el - ahogyan mifelénk mondják, belém ment a gyüszmék. 

   Első lépés:

feltápászkodás - Na jó, én felmegyek a fényképezőgépért...
   Ebből mindenki tudja, hogy Dr. Jekyll  és Mr. Hyde mintájára a parton békésen pihenő tengeri jószágból megkezdtem az átváltozást japán turistává. Ilyenkor az első lépés, hogy nyakamba akasztok egy (1) gépet, és elindulok. 
  Egy kis kör a parton, igyekezve el-elkapni egy hullámot, egy jó látószöget, egy pillanatot, egy témát...

  A második lépés

egy-két nap múlva ér el, amikor is megsokszorozódik a rajtam lógó képkészítésre alkalmas eszközök és az exponált képek száma. A csúcsponton a környezetem ideje egy részét az utánam futásával, majd az árnyékban várakozással tölti, miközben én keresem a megfelelő kompozíciót egy szöcske vagy épp egy várkastély felé fordulva. 
   Ekkor már hosszabb séta következik, bóklászva a turisták által járt vagy éppen kevésbé járt helyeken - igyekezvén olyan irányba fordítani az objektívet, amerre kevés idelátogató fordítja tekintetét. 
   Néha sikerül, néha nem. Néha pedig fantasztikus dolgokat lehet megfigyelni. Például a mozgáskorlátozott parkolót - amelyet minden létező eszközzel szabadon kell hagyni... Szabadon kell hagyni, akkor szabadon kell hagyni, na!

A harmadik lépést

majd csak holnap fogjuk megtenni...

Beitatási ceremónia  

    Az étkezések terén érzékeny és nem kevéssé fogékony lelkünkre kivetették a hálót, és Tamással hagytuk, hadd legyezgessen minket a balkáni emberek vendéglátó stílusa. 
    Történt pedig, hogy délután Tamással boltba menvén erősen megszomjazva a megamarkettel átellenben álló Bisztró teraszán ültünk le. 
  Kértünk két sört. Vizet is kérhettünk volna, asszem', épp elfogyott. Maradt a sör.
  Egy idősebb pincér - a főnök - szolgált ki minket a mérsékelt forgalom mellett, mikor is fiatalabb kollégája odalépett az asztalunkhoz: 
 - Egészségetekre - azzal letett elénk két kis poharat.
 - Ez mi?
 - Egészségetekre. Házi...
Oké, nem kérdez, megkóstol... Nos...
Rakia volt, jó ízű, és adott alkalmat, hogy beszélgetni kezdjünk a fiatalemberrel. Megtudtuk, hogy egyetemista, mit tanul, hogy a barátnője a strandon dolgozik. Aztán - ha már ilyen kedvesek voltak, eldöntöttük - vacsorázni is ide jövünk. Miután az asztalt lefoglaltuk, a srác az idősebb mellett elmenve megveregette a vállát, szinte hallani lehetett: 
 - Látod, így kell ezt...
Így, bizony... Bejött - nekik is, nekünk is. A vacsora helyszíne így nem volt kétséges - hogy mit együnk, az annál inkább. A 2019-es jó, ámde nemzetközi fogások mellett megjelentek bolgár és más szláv népek fogásai. Azt hiszem, csak jól választhattunk. Fiatal barátunkkal másnap folytattuk a beszélgetést, most inkább magunk beszélgettünk.

Levezető tagozat

Esti séta a tenger partján. 
Élvezve a lemenő nap lilába, indigóba hajló fényét, majd az éj sötétje - ami mellett a kikötő és az óváros fényei igazán kellemes lezárást adnak a napnak. Mondhatni, ez már látványimádás...

Egy program van hátra 

 Igen, a teraszozás.
 Kint ülve, hallgatjuk a késő este is szolgálatban lévő glaruszok, sarlósfecskék vijjogását, halkan beszélgetünk, sztorik és viták követik egymást, és néha világmegváltó gondolatok jönnek a régi vicces történetek vagy épp komor mondatok után. 
   Ez így van jól, jó innen nyugovóra térni. De a három aktivitási fokozatból csak kettő volt ma.
  Holnap folytatjuk...