(2011-2015...) 

   Aki szeret a tenger mellett pihenni, és szereti, ha reggel az első pillantását a vízpartra vetheti, mégpedig nem kilométernyi távolságról, hanem karnyújtásnyira... Mondhatnám, aki szereti a reggeli első cigarettacsikkjét az erkélyről a strand homokjára pöckölni, de ilyen suttyóságot, ugyebár, egyikünk sem tenne... Annak kifejezett előny, ha a kiszemelt szálloda pontosan a parton áll. Van, aki reggel felkelés után azonnal futna le a partra kocogni vagy épp úszni egyet... Az itt most bebukja, de erről kicsit később.

 

   Számunkra előny továbbá, ha az étkezés és italfogyasztás terén nem vagyunk asztalhoz és séfhez, rosszabb esetben étkezési időhöz is kötve, ezért aztán mindig is igyekeztünk csupán ágy-és-reggeli ellátást nyújtó helyeket keresni. Így esett a látókörünkbe Albenán a Dorostor Hotel. 
    Megérkezésünket követően első reggel volt időm kicsit szétnézni. Néhány perc után éreztem a konvergenciát az Erőben, amit régóta nem éreztem, mióta... Mióta is... Mióta kilenc évesen sóváran bámultam a fényűző, modern, csodás fa lambériával díszített recepciókra a nyitott ajtókon keresztül, amikor még iraki rendszámú Packardok, Dodge-ok, Cadillac-ek sorakoztak a parkolóban. Vagy éppen magyar rendszámú Ladák, Moszkvicsok...
 - Bárcsak egyszer itt lakhatnék... Bárcsak közelről megnézhetném belülről ezt a szállodát...
Hipp-hopp, eltelt harmincnégy év, bizony egy évszázad harmada... És ott álltam családommal és csomagjaimmal a recepción. Igen, AZON a recepción...


   A berendezés az 1969-es átadás óta túl sokat nem változott, így az "az" szó szerint értendő. Rövidesen megállapítottam, hogy - tetszik, nem tetszik - egy időkapszulába léptünk be, mely a '70-es éveket őrzi. 

   Amikor valaki ítéletet mond egy szálloda felett, ne feledje:

Minden jó szolgáltató

1. remek helyen,
2. alacsony áron,
3. magas szolgáltatást nyújt    - a kedves vendég a háromból kettőt választhat... Mi választottunk!
   

Az elhelyezkedés

    Albena egyik legolcsóbb szállodája a település központjában, közvetlenül a parton kínálja szobáit. 
Aki egy kicsit is járatos a mai világban, az tudhatja, hogy kompromisszumokat érdemes keresni, csodákat azonban felesleges. Ki gondolja azt, hogy a település legjobb fekvésű pontján a legolcsóbb szálloda a legmagasabb szolgáltatást fogja nyújtani..?
   A Dorostor Hotel Albena tengerparti sávjának kellős közepén, a szélső szobáival közvetlenül a parti sétány mellett helyezkedik el. A kelet-nyugati tájolású főépület és az észak-déli oldalszárny a recepciót is magába foglaló központban találkoznak. Mindkét szárny jellegzetes, lépcsőzetes formát mutat: minden emelet egy illetve két szobával rövidebb, mint az alatta fekvő, így a legfelső, hetedik szintet összesen négy szoba alkotja. 
   A két szárny déli-keleti irányból egy fás ligetet ölel körül, míg északi irányból egy liget, azon túl pedig a Bazár határolja. Nyugat felől egy parkolót találhatunk, melyben időnként találni szabad parkolóhelyet.
   Az elhelyezkedésről a legjobb benyomást a keleti oldal adja - a strand fehér sávja, azon túl pedig a kék Fekete-tenger. 

Parkolás

   Érdemes megjegyezni, hogy Albenán a legtöbb szállodához tartozik ugyan parkoló, a ki- és behajtás ellenben nincs szabályozva: az Albenára behajtó autók ott parkolnak, ahol épp találnak szabad helyet. 
   A gépkocsival érkező utas Albenára behajtáskor minden esetben kell, hogy parkolójegyet kérjen. Egy napon belüli tartózkodás végén a fizető automatánál 5 leva (kb. 800 forint) napidíjat kell fizetni. Amennyiben Albenán száll meg, a szálláshely recepcióján kell leadni, és ott érvényesítik kilépésenként 5 leva ellenében, a tartózkodás időtartamától függetlenül. 
   Ha valaki elmulasztja érvényesíteni a parkolójegyet, akkor a kapunál napi 5 levát fog kérni az automata - érdemes tehát visszamenni a Recepcióra...

A szálloda belülről

A recepció és a szociális helyiségek

A vendég ide érkezik meg először. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

  A recepció előtt az épület beton idomelemeire felfutott borostyán ragadja meg a tekintetet. A szocialista érában ultramodernnek számító építészeti megoldás ma is merésznek számítana, egy kis korszerűsítéssel. 
  A recepció fa pultja, a recepciós mögötti lambéria a kulcsos fakkokkal az 1970-es éveket idézi.
A hátuk mögött a kis kampókra akasztott kulcsocskák a képeslap méretű kóracél kulcsfityegőkkel, mindegyikbe kivágva a szálloda, a Dorostor neve, nemkülönben.
 A pulton ellenben ott figyelt két korszerű számítógép, POS terminállal és a vezető bankkártya-kibocsájtók logóival, jelezvén, hogy mégis csak a 2010-es éveket írjuk. 
   A recepciós pult mögött a földön tekergő kábelrengeteg ellenben azt mutatja, hogy az 1969-es építkezéskor a vasbeton elemek tervezői nem számoltak ennyi vezetékkel - nyilván rögtön vezeték nélküli technológiával terveztek...
   A pult fölött három fali óra jelzi az időt: Albena, Oslo, Moszkva,
emellett egy kijelző hivatott piros digitális jelzésekkel tudatni velünk a levegő illetve a tengervíz hőmérsékletét.
Na, ezt nem szabad készpénznek venni, miután minden évben 0-24
órában ugyanazok a számok virítanak, szerintem az éves átlagot mutatják.
   A recepcióról balra fordulva egy ajtón haladunk át, melyen keresztül a hátsó kijáratot érjük el, mely a Bazár, illetve a part felé vezet. Itt jutunk ki a Dorostor Hotel étterme, a Margo's House kerthelyiségébe is.
   Az ajtón belül egy széles lépcső vezet fel a reggeliző étterem felé. Sajnálatos módon ez 2015-ben már zárva volt. 

Az étterem

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A folyosó és a lift

   A recepciós pulttól egyenesen, majd jobbra fordulva érjük el a lifteket. Az épület központi pillére gerincként tartja a lakószinteket, emellett benne fut három darab lift, velük szemben pedig egy csupa fóliázott üveg falú lépcsőház. A felvonók nem csupán vertikális utazást tesznek lehetővé a tér harmadik dimenziójában, hanem időutazást is teszünk, negyven évvel visszafelé. Az építéskor beszerelt liftnek nincsen belső ajtaja, a lépcsőház felőli ajtók és a szintek közötti beton födém elemei suhannak el a kabinunk oldalán utazáskor. Javaslom, ne dőljünk neki.

   Talán furcsaságként említhetem, hogy Bulgáriában nem az emeleteket, hanem a szinteket számozzák. Ennek megfelelően nincs 0 avagy földszint gomb, azt az 1. emelet gomb jelzi. Eszerint a 7. emelet igazából a hatodik.


   Szobáinkat a lift előtértől a folyosók valamelyikén érhetjük el: az 
észak-déli szárny szobáit egy ajtón keresztül kilépve egy külső folyosóról, a tenger felőli keleti oldalról nyílva, a fő szárnyban pedig a folyosóról két oldalán.
   A folyosót régi, barnás színű szőnyeg borítja, mely megfelelő a tengeri homokot behurcoló vendégek számára. A falat borító tapéta szintén nem mai darab, mint ahogy a tűzjelző lámpák az ajtók felett Požár felirattal sem.
   A folyosók végén minden szinten egy kisebb előtér zárja le, ahol az épület 45 fokban eltolt elrendezése miatt még egy szoba már nem fért el. Itt a takarítók szekrényeit és az éppen használaton kívüli hűtőszekrényeket találhatjuk. Emellett itt van a kijárat a külső lépcsőre is. 
   A lépcső sétányra nyíló külső ajtaja zárva van, a lezáró rácsra felfutott növényzet tanúsága szerint hosszú évek óta. A Csipkerózsika-kapu jelzi, hogy akkor jó ötletnek tűnt, később azonban rájöttek, hogy illetéktelenek is besurranhatnak a recepciót kikerülve... Felfelé ellenben akadálytalan a közlekedés a szintek között, sőt, egészen a tetőig. Az épület teteje nyolc emelet magasban szédületes panorámát kínált régen és ma is - minden napszakban. 
Magas elvtársak a magasban... És ugyanott - ma.

A szoba

   A hálószobáról a foglalási oldalak remek képeket kínálnak, mégis, érdemes elidőzni a részleteken.

Elsőként az erkélyre mentünk ki és a kilátást vettük szemügyre. Hiszen pihenni jöttünk! Erkélyünk rézsútosan a pár méterre futó parti sétány felett állt, melyet egy díszfa lombjai takarnak valamennyire, egyben a délutáni napsütés elől is védelmet nyújtva. Kicsit jobbra egy fenyőkből és örökzöld bokrokból álló
 liget tart árnyékot, melyen keresztül vezet a járda a partról a recepció felé. A tenger hullámverése behallatszik a szoba nyitott erkélyajtaján keresztül, mint ahogy az örökzöld liget felől gyantás illat lengi be a szobát. 
   A bútorok valóban a múltat idézik. A televíziót nem sorolom ide, az előzmények alapján várt csöves fekete-fehér készülék helyett egy "hétköznapi" tévé van a
szobákban, de miután nem tévézni jöttünk, a készüléket azonnal iktattuk a szekrény mélyére. Illetve magasára.

   A falra szerelt rádiókészülék, amely egy központi rádióra csatlakozik kábelen, és nyomógombokkal lehet csatornát váltani - priceless. Hát nehogy mán' valaki össze-vissza tekergesse, azt' még a végén Szabad Európát, vagy Luxemburgot hallgasson...

A fürdőszoba

   Ma már természetes, hogy minden szobához fürdőszoba is tartozik. A mai negyvenes-ötvenes generáció még simán emlékszik olyan szállodákra bel- és külföldön, amelyekhez közös fürdőszoba és WC járt, a folyosón.
   Ne feledjük, Albena a maga idejében ultramodern és - szocialista mértékkel - fényűző helynek számított, így már az építéskor gondoltak a vendégek ilyenirányú komfortjára. 
   A fürdőszobába lépve a sokszínűség ötlik szembe. A mosdócsap és a zuhany csapján a négy tárcsa különböző. Nem, nem a kék-piros megkülönböztetésre gondolok... Nem, a kerekek méretben és típusban is eltértek, láthatóan különböző csaptelepekről bogarászta össze egy aranykezű gondnok unalmas téli napjain az Úri Közönség által letört (elvitt..?) elemeket. Pozitívum: a hideg-meleg víz a rendeltetésének megfelelően elérhető 24 órában, amit nem mindenütt tudnak garantálni a nagyvilág üdülőhelyin.
   A zuhanykabin ellenben valóban ötletes módon, nem a sarokból leválasztva, hanem a fürdőszoba egyik oldala teljes hosszban, egyenesen került lerekesztésre, ezzel egy kb. 2,5 x 1 méteres zuhanyozót kínálva annak minden kényelmével.

Egyebek

   A szobákban nincsen légkondicionálás, sem fűtés, a Wi-Fi fedig csak az előtérben érhető el. 

Fűtésre itt a nyári szezonban nincs szükség. A szoba hűtését pedig ortodox módon a sötétítőfüggöny elhúzásával, illetve az erkélyajtó (melegben) zárásával, (hűvös estén) nyitásával oldjuk meg. 
   A szálloda nem rendelkezik medencével - nem is éreztük szükségét soha, közvetlenül a tengerparton. 
   Az itthoni utazási irodák bevett gyakorlatával ellentétben viszont nem is ígérik ezeket. Amit viszont ígérik, azt be is tartják. Ha pedig valami rendellenességet észlelünk, udvariasan, egy mosoly kíséretében tegyük szóvá. A barátságos és segítőkész személyzet azonnal intézkedik. Ha pedig durván és erélyesen szólunk,... Nos nem tudom, soha nem volt még szükség rá. Talán csak akkor, mikor a kotnyeles takinénit kizavartuk a szobából, de ez egy másik történet lesz.

   A szomszédos szállodák már átestek felújításon, modernizáláson, ők már kínálják a fentebbi úri huncutságokat - all inclusive ellátással, ennek megfelelően magasabb áron. 

   És itt válik ketté az utazók véleménye, melyek az értékelő kommenteket erősen megosztják: minden azon múlik, ki hogyan élte meg azokat a bizonyos '70-es, '80-as éveket, valamint hogy mit vár egy tengerparti szállástól.
            2014...                                                       1978...                                                                          1969

   Aki a hibákat keresni, mérgelődni szeret, az "jó" helyre jött, mert valóban vannak hibák, hiányosságok. Aki ellenben szórakozni és magát jól érezni jött, nem a szállodában, hanem a vendégszerető Bulgáriában -  az is megtalálja a számítását. - Legalábbis megtalálta 2015-ig. 

Napjainkban - frissítés!

  A fentiek megírását követően kicsit felgyorsultak az események. Nem mondom, hogy Krassimir Stanev úr, Albena tulajdonosa olvasván bejegyzésemet, egyszer csak a fejéhez csapott - BASSZUS! Erről megfeletkeztem!, és felkapta a telefonját - az túl hízelgő lenne rám nézve. Valószínűleg az üzletember érzékei élénken működnek még az ő korában is - hallván az idők szavát, látván a többi szálloda sikerét, és megérezvén a pénz szagát - és egyetértve az általam az épület állagával kapcsolatos megjegyzéseimmel - a döntés megszületett. 

2014-es érkezésünkkor 

A szomszédos Kamelia eleste már a változásokat jelezte. Akkor az étterem már zárva volt - reggelinket az akkorra már elegáns Amelia Hotellé avanzsált 2010-ben még Druzsba néven a Szocreál csapatát erősítő szállodában költhettük el. És amint fentebb írtam - errefelé a felújítás egyre ritkább jelenség. Helyette bontanak és építenek. 
   Ezért is örülök utólag, hogy utolsó napunkon Banját, a személyzet egyik kedves tagját rá tudtam venni, hogy utoljára körbenézhessünk a vendégel elől elzárt területen.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

2016-ban

pedig a szálloda helyén már egy építési terület állt - előző évben a szezon végén a Dorostor Hotelt lebontották. Földig.
2017-ben pedig már állt Albena legszebb, és nem mellesleg legdrágább szállodája, az ötcsillagos Maritim Hotel Paradise Blue.
   Az épület elrendezése valamelyest emlékeztet a régire - a hasonlóság aztán a lépcsőzetes elrendezéssel és a kívül ugyanott futó oldallépcsővel ki is merült. A minden elemében luxuskivitelű ultramodern szálloda a világ bármely pontján megállná helyét - és a szobaárakat is ennek megfelelően alakították ki.
  Itt már nem mi, magyar turisták vagyunk a célközönség. 
  Erről a parkolóban játékautókként rendezetlenül egymás mellé hányt német prémium SUV-ok és az abból kiszálló bambucfejű bugrisok erősen árulkodnak...