Ősz van, ezt mutatja a naptár, és a Kárpát-medence időjárása is.
  Felébredek, és teljesen sötét van. Amikor az ablakhoz lépek, megfogom a vékony ám tökéletesen sötétítő függönyt, és kikukkantok - akkor látom, hogy az ősz lehet más is, mint amilyennek megszoktuk.. 
   Először a fények érnek el. Odakint verőfény melegíti a levegőt, az égbolt azúrkék, egyetlen árva felhő nélkül.
   Másodszor is a hangok. Az erkélyünkről beáradó halk tengerzúgás, és egy olyan szívmelengető hang, melyet idehaza már hetek óta nem hallhatunk: molnárfecskék csivitelése. A legfelső lakószint felett, a tizedik emeleten egy konferenciaterem áll, melynek eresze alatt sorakoznak a fecskefészkek. Innen hullámokban reppennek fel és térnek vissza villásfarkú barátaink.

Reggeli kávé... - fordított sorrendben

A napot egy kávéval indítja az ember, és élvezvén ezt a kilátást és a simogatóan meleg napsugarakat, az
elégedettségmérő mutatója biztosan magasra kúszna.
Szép nap szép helyen... Csodás. Miután lassan elfogyasztottuk kávénkat - lassan, hogy élvezzük a látványt, továbbá hogy italunk kissé hűljön, így elkerülendő az égési sérüléseket - rövid készülődés után indulunk a királyok étkezése - az étkezések királya felé - reggelizni. 

   A földszinten immáron tudván a járást, befordultunk az étterembe. Az elegáns belső egyaránt kínál kis elszeparált boxokat és nagyobb asztalokat kényelmes párnázott székekkel, a teraszon pedig kettő, négy, és hatszemélyes asztalokat találunk hozzá illő műgyékény székekkel.
   Mi szokásunk szerint kint kerestünk szabad asztalt, majd bevonultunk ételt választani.
   A választék igazán lenyűgöző, korábban a Dorostor hotelben megtapasztaltakhoz képest különösen az. 
   A bejárat felől több sziget kínál étkeket jellegük szerint csoportosítva. Én jobbára az első asztalhoz mentem, ahol grillezett kolbászok, és sült szalonnák illatoztak, utóbbiak külön kínálva aszerint, hogy jobban,, avagy kevésbé voltak átsütve. 
 Odébb tojásrántotta, omlett választott feltétekkel és tükörtojás készült helyben egy szakács jóvoltából. Sor nem alakult ki, de mindig friss volt a kínálat. 
   Amott palacsinta és gofri sült frissen, és mint láttam, a szálloda igazgatója maga készítette az ifjú vendégek számára. Én általában kettőt szoktam venni reggelente, desszert gyanánt...
   Előtte kockázott szalonna, sonka, gomba, paprika, meglepő párosítás palacsintához - mint megértettem (kedvesem elmagyarázta), ezek a választható feltétek az omletthoz. A tojássütöde előtt lekvárok, kakaó és Nutella várta - a palacsintázni vágyókat. 
   A túlső végen melegszendvicsek - húsos és hús nélküli - banica és más tészták kínálták magukat.
   Kicsit odébb méz.
    Namost, a legtöbb helyen kínálnak mézet, tégelyben vagy tubusban.
A Flamingo éttermében egy egész lép feszült fakeretben, ahol a vendég maga vághatott a lépes mézből. Előtte üveg edényekben vagy tucatnyi különböző színű, aszerint, milyen virágból készült illetve milyen hozzáadott ízesítővel készült: diós, mandulás, napraforgós, tán' még olívás és erőspaprikás méz is szerepelt a szortimentben.
   Kicsit továbbmenvén a hideg fogások: sajtok, pástétomok, felvágottak következtek, majd a gyümölcsök, joghurtok, saláták és zöldségek zárták a sort. 
   Ebből kellett választani. 

Sikerült. Minden nap. :)

   Reggeli után maradt a standard program, a strand.
   Ma piros zászló fogadott minket a vízimentők tornyain, ám a fürdésnek különösebb akadálya nem volt a szpaszítyelek részéről. 
A fürdést néha megszakítottuk a hidratáció és a napirend kedvéért...
 
  Ezúttal kiváló időnk volt, a meleg levegő - langyos víz-hideg sör aranyháromszögéből ki sem léptünk egész addig, amíg a naptár újból nem üzent nekünk. Egy sör, egy fagylaltkehely a Kalaposnál, egy sajttorta, szóval egy csomó olyan dolog, amivel az ember szívesen bajlódik az év néhány napján...
 : Szeptember lévén a nap jóval korábban fordul a horizont felé, narancsszínbe borítva az addig fehéren ragyogó homokot, a napernyőnk árnyékát eltolva felőlünk. 

A bazári majom művéről... 

 ...akit hivatalosan valószínűleg karbantartónak titulálnak. Mármint az Alkotót. Akit lelki szemeim előtt látok megpihenni a jól végzett munka után, elégedetten végignézve művén, és megszólalván: Készen van.
    A Bazár szélső boltja valamikor ruházati boltként üzemelt, körülbelül akkor, amikor a '80-as évek elején itt jártunk. Az üzlet már rég nem működik, csak raktárnak használják, ám a valamikori kirakaton, a déli fekvésű ablakán a reluxa azóta is ott lóg, kissé funkcióját és állagát vesztetten. A korláton a fák keresztül-kasul nőttek, a derék gondnokok keze láthatóan nem remegett meg az idegességtől ezt látván. 
   Amint az évekkel korábban a korláton átdobott (leejtett..) napernyő-vázak miatt sem, melyeket évek ala
tt szintén benőttek a fák 
   A meglepetés azonban csak odabent fogadott minket. A mozipénztárra emlékeztető fülke már 1976-ban is ott volt. A teniszlabdás dobozokba állított művirágok igazán széppé tették a belsőt. És a technikai megoldás a fajansz cs
eréjére, hisz minek kidobni a régit, akkor új alap kellene. Neee, ne tetézzük a munkát munkával!
 - Ezt figyeld fiam, mutatom - mondta az egykori Mester tanoncának - azzal kinyomott fél kiló sziloplasztot a guggolós fajanszra, és rácuppantotta az angol WC csészéjét. 
  S miután ez évek alatt nem változott, megérthetjük, hogy ez a mű a létező legtökéletesebb állapot, mely
megvalósulhatott az univerzumban. Minden további változtatásért kár volna!
Jót derülve értünk hát vissza szállásunkra, s egy rövid felkészülést követően - melynek része a hűtő feltöltése is a Bazár szupermarketjéből  indultunk vissza a La Bomba étterembe vacsorázni. 

Nem lehet megunni... - sach másodszor

   Választásunk ezúttal egy grillnyársra esett, valamint egy sach-ra, melyhez bolgár fokhagymás kenyeretkértünk. Ez utóbbi gyakorlatilag egy fokhagymás-tejfölös pita, mely kitűnő kíséret minden húsos ételhez.
   Eddig minden rendben volt, azt leszámítva, hogy ma este a kedves, évek óta jól ismert - és minket a sétányon járva ismét kiszúró, a "Kalapos" idejében megismert pincér hölgyek nem voltak szolgálatban, helyettük egy nem kevésbé talpraesett szőke pincérnő vitte a boltot. 
   Elsőre inkább németül szeretett volna kommunikálni velünk, ám miután megértette, hogy e téren reménytelen mezőn akar virágot szedni, megadta magát, és átváltott Shakespeare és Wayne Rooney nyelvére - de a németül beszélő vendégekhez németül, az oroszokhoz oroszul fordult. 
Mindenütt megállt pár szót beszélni, s miután rendeltünk, tőlünk is kérdezett a magyar ételekkel és italokkal kapcsolatban. 
   Időközben megérkezett vacsoránk, s miután első este a Nomad beach-ben is hasonlót fogyasztottunk, meg kellett állapítani, hogy emitt ízletesebb és terjedelemre is barátibb volt az adag. 
   Kedvesem hasonló megállapításra jutott a grillnyárssal kapcsolatban. 
A végeredmény látványos: "Nem ejtünk foglyokat" - azaz semmit nem hagyunk a tányérokon. 
Nem is hagytunk, látványosan alátámasztva, amit kedves vendéglátónknak mondtunk a bolgár konyha iránti elfogultságunkról - mert ami jó, az jó.

Az első felhők

ekkor érkeztek. De szerencsére nem az égre, hanem az asztalunkhoz. Miután kellemesen jóllaktunk, a személyzet egy-egy felhő nevű itallal, mely Masztika és menta keveréke, kedveskedett nekünk. 

Nem maradt hát más, mint visszasétálni a szállodánkba a szokásos esti teraszozásra. Ám ezúttal úgy döntöttünk, bemegyünk a szálloda elegáns bárjába megnézni, tartanak-e szőlőitalt a Burgasko vagy a Troyanska márkájúból. Ilyet nem, csak Peshterska típusút tartottak, mely annyira nem zamatos,
mint az előző kettő, ennek ellenére koccintottunk egyet - egy kis romantika a Kaliakra fok előtt. Legalább képen, ha már nem mentünk vissza a 2010-es forróság óta. 
 - A zongora nagyon szép. De vajon lehet-e rajta játszani..? 
mint másnap hallhattuk, bizony, lehet. 

Napzárás

szokás szerint fenn, az erkélyen. Egy pohár sör, ezúttal a tavaly megismert Zagorka retro kiadásából, mely a régi, nagyon régi időket idézi számomra. Épp negyven éve jártam itt először... Kimondani is sok. 
És még mindig fiatalon, vidáman, élvezvén a kilátást és a földi javakat...
   Örülök, hogy itt vagyunk.