2017 - Helyben járás - és az első két találkozás...
2018. január 28. írta: zati

2017 - Helyben járás - és az első két találkozás...

2017.08.11. _cover_d5.jpg

   Vissza a régmúltba

    A tegnapi Kaliakra-túra után a következő két nap szándékunk szerint ismét mérsékelt izgalmakkal, inkább 20170816_083301.jpgnosztalgiázással telt. A nosztalgiázást nem a szó hétköznapi értelmében kell elképzelni, hogy leül az ember maga elé merengve, és felidézi a múltat, lehetőleg enyhén módosított tudattal, nyöszörögve, hogy "régen minden jobb volt". Á, dehogy!
   Annál izgalmasabb helyzet az, amikor teszed a dolgodat lógatod a lábadat, és nagy lendülettel szembe jönnek veled a 70'-es, 80'-as évek - szerencsére azoknak a naposabb emlékei. Meg egy nagy rejtély, ami láttán az ember imádkozik, hogy "add, Uram, hogy a takarító potyogtassa a csokidrazsét...". De erről majd később... 

Kezdve a reggeli ébredéssel. Vasaló nincs, nemúgy, mint Daraboséknak... 
dscf1431.JPG

Az ablakon kinézve a Fekete-tenger felett felkelő nap (na, jó, a már felkelt nap...) korongja világít vakítón, mi 20170811_091023.jpgpedig, mivel elvakultan feküdni sem bírunk tovább, az ágy vet ki magából minket. Indul a reggeli koreográfia, mely a mosdók (kettő van!) itt nem részletezendő felkeresését követően kint élvezzük az erkélyen az albenai tengerpart megunhatatlan látványát. Miközben Kedvesem a kávéscsészével csilingel, én megindulok a hűtőszekrény felé. 
   Vasaló helyett mini vízforralóban készül a forró víz, mely pillanatok alatt átlényegül illatos kávévá, mely valami rejtélyes okból a következő húsz percben emberi fogyasztásra alkalmatlan a kanál fémjét próbára tevő forrósága miatt. 
   Ekkor jövök én, a hűtőszekrény felől, kezemben Az Üveggel.

- Fogmosás! - mondom, és belekortyolunk a Slanchev Brjag konyakba. Nem, nem disznóvágásra készülünk, hanem boldog gyermekkori kempinges nyaralásaink jutnak eszembe. 
    Ezután kényelmesen megkávézunk, egy szál cigaretta mellett... Én nem dohányzom, csak az én Kedvesem, ezért is csak egy szál cigaretta fogy.

   Reggeli után mindkét napon kis felfedezőutat tettünk, és mindkétszer a nyolcvanas években találtuk magunkat anélkül, hogy komolyabban nosztalgiáztunk volna. 

Első találkozás - A kemping

   Első utunk a kempingbe vezetett, mely szinte itt van a szomszédunkban: a parkon kell átvágni, és máris a Gorski Tzat és az egykori Starobolgarski Stan előtt haladtunk. Az "akkor" használt kis kapu ma is megvan, ezen át léptünk be a kempingbe. 

   Furcsa kettősség érzése vett erőt rajtam: egyrészt az akkor kopottas, megfakult barna színű emeletes bungalók jelentős része felújításra került. Másrészt viszont: a '81-'82-ben már működő boltok az akkori állapotukban bezárva, remek díszletet kínálva az akkori emlékeimnek. A bejáratnál működő - jobban mondva működött - presszó szintén. dscf1416.JPG
   A kemping immáron egyáltalán nem készül sátras vagy lakókocsis vendégek fogadására, pedig biztos, hogy lenne igény rá ma is...
   Az út menti padok külön megérnek egy gondolatot: derék vendéglátóink nem fordítanak túl nagy figyelmet eme fontos utcabútoroknak, szerintem ezen a padon az utolsó festése óta én is ültem - 1982 nyarán... De a törött elemeket ötletesen kombinálják a természet nyújtotta jellegzetességekkel.
   Az egykor kiváló varietéműsort nyújtó Starobolgarski Stan mára a kempingben működő ifjúsági tábor éttermévé avanzsált.
bar_tervel_rest.jpgdscf1411.JPG

Ezután ideje volt a strand felé fordulni, amit megtettünk a régi "tevekulás úton", melyen természetesen sem tevének, sem kulának nincs már nyoma, az út éveken dscf1049.JPGát kiépített műútként az erdősávon, idén már az újonnan létesített teniszpályák mellett vezetett el sínes szökőkút, szobor, és gondozott díszfák mellett.

A tengerparton

   Leballagtunk hát a partra, ahol Szergo barátunk a már megszokott helyen foglalta ágyainkat és napernyőnket. 
Azt megfogadtam, és itt ígéretet is teszek, hogy a Dobrudja szállodát még részletesebben bejárom és bemutatom. Érdemes lesz velem tartani akkor is!
20170808_112007.jpg   De most a strandon ejtőzünk, igen, érkezésünk örömére bontunk egy Shumensko sört, amikor pedig kedvünk szottyan, megmártózunk a hűs - basszus, a szeles idő miatt tényleg hűs - habokban. De a szél és a hűs víz sem szegte kedvünket, és kora délután egy könnyű ebédre belépünk Yulianához a Bistro Kartel-be. 20170811_145656.jpg
   A könnyed ebéd fejenként egy-egy nagy tál salátát, mellé - vagy épp fő fogásként - egy tza-tzak, sült apróhal. 
   Szoktam mondani, hogy nem vagyok nagy halfogyasztó, de a friss halfalatkák a tenger zúgásával a háttérben az élet örömei közé tartozik. Mindkét napon ez volt az ebéd - nem lehet megunni...

Második találkozás - gyermekkorom partszakasza 

   Ha már erre jártunk, elsétáltunk a Fish-fish partszakasz felé idén először, de nem utoljára.20170811_155055.jpg
Rövid sétánk különösebb cél nélkül vezet Albenától észak felé a tengerparton.
20170811_155850.jpg - Addig megyünk, amíg az út járható - állapodunk meg, utalva a löszfal minden évben egyre komolyabb eróziójára, amely az egykor autóval járható út részleges, majd teljes lezárásához vezetett. 
   Ahol 2010-ben még tábla figyelmeztetett, hogy "omlás, csak saját felelősségre" - nos, ott már az utóbbi két évben már nincs ott. Nemcsak a tábla, de az út sincs - vastag réteg lösz és agyag fedi, a vad növényzet pedig pillanatok alatt benövi. 

Megálltunk hát ott, ahol annak idején a parti bázisunk volt, ahonnan gumicsónakkal vágtunk a tengernek, és ahol strandoltunk, élveztük az életet és ahol megszerettem a Nagy Kéket. 20170811_162327.jpg
 - Ide visszatérünk még idén - egyeztünk meg. 
   Visszafelé nem az úton, hanem végig a vízben mentünk, én a parttól öt-tíz méterre kiemelkedő homokdűnén lépkedtem. Tetszett, hogy amíg a part mentén fürdőzőknek derékig ért a víz, nekem beljebb épp csak a lábfejemet lepte el. 
   Aztán egyszer csak a fenti kontextusból az Élet kis híján kitörölte a "láb" szócskát - a dűne véget ért, én pedig ott álltam kezemben mobiltelefonommal, pólóban egy meredek víz alatti rézsü tetején, és választhattam: 20170811_163430.jpgvisszafordulok és kerülök pár tucat métert a sekély vízben a partig, vagy - vagy felemelem a holmimat, és remélem, hogy nem kerülnek javaim víz alá. Így tettem, és pár lépés után éreztem, hogy emelkedőn járok: egy hasig érő árok után kifelé lábaltam a kék Fekete-tenger vizéből.

   A napernyőnk alatt természetesen rendben találtuk holmijainkat, előkotortam egy öt levást, és elmentem még két sörért. 
   Még egy fürdés, és mentünk vissza a Dobrudjába.

    Nyaralásunk központi étkezése a vacsora, ezúttal úgy döntöttünk, hogy a korábban kedvelt, aztán kissé dscf1054.JPGvarázsát vesztett Stariya Dub-ba megyünk vissza, immáron másodszor. Örvendetesnek tartottuk, hogy a vendéglő minden megtesz a vendégek kiszolgálásáért, és mi szívesen térünk vissza az ilyen tradicionális helyekre.
   Ezúttal a személyzet ígérete szerint zenés műsor lesz sok vendéggel, ennek megfelelően a két napja zavaróan üres hely ezúttal meglehetősen sok vendégnek adott helyet. 

Vendégek mindenütt - nem is ügyetlenek

- ezzel nem azt akarom mondani, hogy magunknak kellett kivinnünk étkeinket a konyhából. Hanem az asztalokat körülülő családok, melyek kisebb gyermekei fel-alá rohangáltak, a nagyobbakat bevonva bújócskáztak, tuztanc2.JPGkergetőztek, megtöltötték élettel a helyet. A műsort cigányzenészek szolgáltatták, akik ezúttal az élő zene - felvételről szóló zene - zeneszünet aranyháromszögében manővereztek, de összességében jól szórakoztattak. 
   Az est fénypontjának kis képzavarral a Tűztánc ígérkezett, ami egy tűz parazsának szétterítésével kezdődött, majd némi fényt vitt az éjszakába a tűz körül gazdagon szétlocsolt spiritusz vagy konyak - nem jöttem rá - mely belobbant és a produkció ideje alatt kedélyesen égett a földön. A szervezők megkérték a tisztelt vendégeket a villanófény használatának mellőzésére, mely egy sötétben előadandó produkció esetében érthető kérés. 
   Érthető volt, biztosan, mégis, néhány vendég szellemi kapacitását túlterhelte, mert csak villogtak a vakuk, illetve tuztanc.JPGvideózáskor természetesen folyamatosan világító kamera (telefon-)lámpával szerencsétlenkedtek. Kicsit voltam meglepve, mert az elsötétítéskor épp vacsorám felénél jártam, de nem bántam, feltéve ha nem nyúlja le valaki a grillkolbászomat. A sörömet kezemmel biztosítottam... 
   Végül az előzetesen letesztelt parázson a hölgy ellejtette a hagyományos tűztáncot, hogy mennyire sütötte a talpát a parázs, arról nincs információnk.
   Aztán, miután végeztünk a vacsorával, karaoke kezdődött: A zenekar szünetet tartott, mialatt az egyikük az előre kért dalokat játszotta felvételről. 
   Az éneket pedig a színpadra egyesével kiálló lányok szolgáltatták, a legkisebb tán' nyolc éves lehetett, de bájosan, fesztelenül és tisztán énekelte az orosz enekes1-horz.jpggyermekdalt. 
   Megtapsoltuk őket, hiszen valóban jól és vidáman adták elő produkcióikat. 
    Mindeközben megkaptuk kétszemélyes grilltálunkat, mely ismét kellemes jóllakottságot idézett elő - ezzel feltéve a koronát a kellemes napra. 
    Koccintottunk, és ideje volt indulni vissza szállodánkba - ohh, a park automata öntözőberendezése id mutatja, hogy itt már nincs semmilyen kula - hacsak nem visz valaki magával oda...
dscf1445.JPG

Esti ejtőzés

A kellemes időben, a szél ugyanis már elállt, ismét kiültünk az erkélyre, élvezni a tenger illatát és a még mindig a partra gördülő hullámok zúgását. 
   Az egészet a teliből fogyásnak indult hold erős fénye keretezte, a Fekete-tenger mélyfekete felszínére ezüst hidat rajzolva...
 - Holnap mit csinálunk? - kérdeztem.
 - Amit ma... - válaszolta Teri, nem is sejtve, hogy milyen igaza van... 
Hiszen "semmittevős" napunkon további találkozások vártak ránk. 
Hiszen ránk fog törni a '80-as évek ismét, egy Rejtélyes Valaki és egy igazi retró pincér, aki magyarul mond verset, és mégsem idézem szó szerint.
   De ezt akkor még nem tudtuk - legfeljebb sejtettük.
20170811_234629.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr8013610703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása