2017 - Egy rejtély és a Költészet Napja - avagy a pimasz pincér esete...
2018. január 31. írta: zati

2017 - Egy rejtély és a Költészet Napja - avagy a pimasz pincér esete...

2017.08.12._cover_d6.jpg

A mai napot a tegnapinak megfelelő aktivitással terveztük indítani, aztán lássuk, mi lett belőle. Még verset is tanultam, de nem merem elmondani...20170814_073420.jpg
De ne vágjunk a dolgok elébe.

Ébredés. 

Nem tudom nem megemlíteni. A kávé illatára és a kanál csilingelésére ébredni egy napfényes tengerparton - lássuk 20170809_092139.jpgbe - sokak vágyott ébresztési módja, kissé eltérően a kora reggeli óracsörgéstől. Ma nekem az előbbi adatott meg, amiért hálás voltam mindenkinek, akinek szerepe volt benne - légyen ő világi vagy ppirituális személy.
Felnéztem, és szememet be is csuktam.
De végül... 
 - Fogmosás - mondtam, és elővezetem a hidegindító Folyékony Napfényt.

Reggeli.

   Tulajdonképp ugyanaz, mint tegnap, de mindig nagyokat nevetek az "ételtorony-építő" bajnokokig, akik púpozott dscf1462.JPGtányér ételeket cipelnek, aztán szuszogva eszik, mert "ingyér'" van, meg kell enni"... 
   Végül a nap indítása a szálloda előtti kis téren, a fák alatti egyik padon teljesedik ki, ahol Terézke rágyújt egy cigarettára. Közben szőjük terveinket. 
szobank.jpg   Itt ragadnám meg a pillanatot, hogy megmutassam a szobánkat kívülről. Mint régen, amikor a SZOT-üdülő képeslapját küldtük haza a rokonoknak, megjelölve a szobánkat. De gondoltam, a Dobrudja Hotel az egykori SZOT üdülők kortársa volt, így illik hozzá. Szóval, ott fenn, a tizenkettediken a piros jelölés valójában nincs ott, én manipuláltam a képet :)
   Mára is van Terv. És itt szeretném oldani a feszültséget, egyik napon sem maradtunk a szobánkban kuksolva, ezzel is azt bizonyítva, hogy minden napra jutott valami ötlet.
   Ha más nem - akkor megyünk a strandra. De most előbb az én Kedvesem el szeretett volna intézni egy-két dolgot, s míg ő nézgelődik a boltsoron, én gondoltam, önálló felfedezőútra indulok. 

Harmadik találkozás - Hotel Dobrudja

  Itt volt hát gy kis idő arra, hogy körülnézzek idei szállásunkon, mely kényszerű okokból váltotta fel a nem kissé 20170812_095506.jpgszocreál Dorostor Hotelt foglalásainkból. 
   Akkor, a Dorostor szállodáról leírtam, hogy a '70-es évekből itt maradt időkapszula. Ez esetben az 1983-ban átadott Hotel Dobrudja kapcsán kell megállapítanunk: Maga (mármint nem Ön, kedves olvasó, hanem az épület...) a megelevenedett '80-as évek. De itt is igaz az, amit általában a bolgár tengerpartra megállapíthatunk: azt találni ott, amit magunkkal viszünk - odabent, a szívünkben-fejünkben. Ha valaki úgy megy oda, hogy jól érzem magam, akkor meg fogja látni a bájt és a szépséget még a bumfordi épületekben és furcsa emberekben is. 

   Kezdjük az épület kialakításával. 

   A tervezők szakítottak a korábbi esztétikai elemekkel, és a francia mérnökök által álmodottnál jóval nagyobb, gigantomán épületet terveztek, ami formájában épp csak emlékeztet a jellegzetes lépcsős elrendezésre. 
 dscf1486.JPG  Az, hogy a szállodában nem volt klímaberendezés az építéskor, érthető, a tervezés '70-es éveiben még Nyugaton sem volt általános a szobák klimatizálása. De az erkély már érthető igény volt akkoriban is, ennek ellenére a szobák jelentős része nem volt, és így ma sincs ellátva eme egyszerűdscf1487.JPG kényelmi eszközzel. 
   Az épület körül üzletek, hátoldalt pedig mentőállomás és a helyi poliklinika - sürgősségi osztállyal! találhatók.

   A beltér 

   A belteret nagy igyekezettel formálták a kor (akkor) szovjet típusú eleganciája szerint.A recepció túlméretezett, de rendben van, ám a rajta túl, a belépő vendéggel szemben lévő fali mozaikot biztos, hogy valami olyan szer birtokában tervezte a művész, amit nem lett volna szabad fogyasztania, vagy épp elmulasztotta bevenni amit kellett volna... Albenával kapcsolatban elfogult vagyok, ritkán mondom azt, hogy borzalom, de ez... Ez az. Kérem, csodáljuk meg a Baromarcú Embert és Népi Zenekarát... :D

dscf1598.JPG

   Hatalmas terek, nagy, kihasználatlan felületek, a nagy számú és méretű üzlethelyiségek nagy része mára kihasználatlanul áll. Csillogó márványpadló, terméskő burkolatok - szép, ám kevés funkcionalitást nyújtanak a hatalmas bőr ülőgarnitúrákkal.


   A lobby bár mára dobozos üdítőt, üveges sört és chipset árusító büfévé vált, ez komoly hiányosság a szememben. 
   Az épület alagsorában kívül egy szupermarket és az emeleti galérián egy drinkbár vár, oda egyszer benéztünk...
   Az alagsorban spa és welness központ működik, ami miatt az épületet idénre össze is kötötték a szomszédos Flamingo Grand-dal az utca felett futó üvegfolyosóval. Praktikus megoldás, mivel mindkét szálloda télen is nyitva áll.
   Az előtérből egy grandiózus csigalépcső indul felfelé, csalóka módon azonban csak az első emeletig vezet, onnantól, a tizenhetedik emeletig az épületen kívül futó üvegezett lépcsőházban lehet lépcsőzni, ha a hat lift egyike vagy mindegyike megadná magát. De ilyen nem fordulhat elő - gondoltam akkor...

Az udvar dscf1565.JPG

   Az udvar elrendezése meglepően ötletes. 
   A terület nagy része parkosított, az északnyugati oldalról a szálloda hatalmas tömbje, a többi irányból körben a bár és üzletek egy szintes épületei határolják.
   Hogy lenne-e érdemes többet locsolni és gondosabban nyírni a növényzetet, azon lehetne beszélgetni (lenne...), de hogy a megfelelően nagy és tiszta medence épp a beltéri uszoda szomszédjában a lehető leginkább  szélvédett helyen került megépítésre, ez nagyon jó. Az egész udvart a szálloda védi az uralkodó szélirányból fújó szelektől, miközben nyitott könyv formájú homlokzata a fényvisszaverő fóliás ablakaival épp oda fókuszálja a nap fényét - azt eredményezi, hogy hűvös-szeles időben is kiváló mikroklímát élvezhetnek az udvaron pihenők. 


   Azt viszont, hogy milyen hőfokú víz van a medencében, nem tudtam meg, miután ideje volt indulni, hisz' mi nem medencézni, hanem 

a tengerpartra strandolni jöttünk.

   A strand persze nem csak a parton történő punnyadást jelenti, hanem számomra a reggeli sör rituális sor3.JPGelfogyasztása után a fürdést is.
   Az Én Drágám mutatta, merre van a büfé, és hát nekem arra kellett indulnom...

sor2.JPG   S miután a mai napon a felfedező vénám működött, ezért úgy döntöttem, hogy a gyerekkori nyaralásaimkor ismert stégeket keresem fel, ám ezúttal a víz felől, videokamerával a kézben. sor1.JPG
    Innentől alakult fejemben a feladat, mivel a víz alatti felvételekre képes kamera természetesen a szobánkban volt, így egy kis séta várt rám a partról vissza a Dobrudja Hotel tizenkettedik emeletére. 
   Visszakocogtam hát, kinyitottam az ajtót... És meglepődtem.

A Második típusú találkozás - A Rejtély

   Mely a negyedik a sorban..
   Van az úgy, hogy hazaér az ember, és érzi, hogy valami nem úgy van, ahogy hagyta. 
Nyugtalanító érzés, nem kellemes. 
   Pár pillanat alatt rájöttem, mi nem stimmel.
 - Ez miez..? - kérdeztem a szőnyegen elszórt dolgokra mutatva. 20170819_114453.jpg
Terihez visszatértem, és igyekeztem pontosan leírni az összetakarított kis sötétszürke, habkarikákra hajazó tárgyakat.
 - Mi a szar ez..? - kérdeztem, miközben zsebkendőmmel felszedtem az egyiket.
 - Szerintem az. - mondta Ő, miután beszámoltam neki a dologról.
 - De ki járt itt..? Olyan, mintha csoki lenne...- mondtam, természetesen csak a látvány alapján, az egyéb érzékszervi tesztektől ezúttal eltekintve. - Patkány? Az ő bogyója nem ilyen...
 - Lehet, hogy nyest - válaszolt Kedves Párom, nem igazán megnyugtatva.

A vízben

   Innentől felgyorsultak az események. steg4.JPG
   Egy védőital bediffundálása után felcsattintottam fejemre a kis kamera pántját, vele az eszközt magát, és megindultam a vízbe a stégek felé.
   Akkor, gyermekkoromban csak a déli stég állt, az északit csak később építették fel. 
steg5.JPG   A tengervíz és a sós pára, valamint a vélhetően nem túl acélos (szó szerint...) alapanyagoknak köszönhetően az utóbbit tette tönkre az enyészet előbb, de végül 2014-re mindkettő a lezárás szomorú sorsára jutott. 
   Előző évben,, 2016-ban aztán a mólót felújították, amint steg1.JPGláthattuk, a rozoga vas alapra rácsavaroztak egy horganyzott acélból készült felépítményt. 
   Amint látom, a régi, déli stéget olyan szinten ette meg az enyészet, hogy biztosan nem fogják felújítani. 
   A kérdés az, hogy mikor bontják el, hogy ne jelentsen balesetveszélyt Albena kék szalagos partján.  
steg3.JPG   Fotózni, videózni jó téma, rámenni mindenkinek csak óvatosan ajánlott... 

Végül ma is eljött az idő, amikor a nap egyre lejjebb ereszkedett a Hegy pereme felé, ezzel együtt az árnyékok lassan meghosszabbodnak, és végül récsúsznak a partra, ezzel véget vetve a strandolásnak. 

Vissza szállásunkra... És semmi.

Ezúttal semmi grimbusz nem volt látható, márpedig ha valaki délben itt rakoncátlankodott, akkor még itt kell lennie dscf1605.JPGvalahol...
 - Basszus, hol lapít itt nyest..? - méltatlankodtam - Gyere elő, gyáva jószág! - szólítottam fel megadásra az Illetéktelen Szobabitorlót, amitől természetesen nem jöttek elő a sublót alól felemelt kézzel sem kisragadozók, sem rágcsálók. 
  De lehet, hogy itt járt a Csokikakiló Mikulás! - vettem tréfára. 
 - Frankó, kérhetünk másik szobát - mérgelődtem aztán - de vajon abban  nem lesz..?  
   Ilyenformán füstölögtünk (Teri kicsit jobban, ő cigarettával is erősített) kint az erkélyen, és épp a nagy erkély miatt nem nagyon szerettem volna szobát cserélni. 
   De hát mi bajunk is lehetne, ha egy kis jószág trappol, amíg nem vagyunk itthon, - gondoltam - lehet, kellene kitenni almot...
    Azért nem sokáig füstölögtünk. Koccintottunk, és ittunk egy kortyot ismeretlen vendégünk egészségére - hiába, a fair play fontos dolog, amellett egészségesen gyorsabban tud elhúzni a jófenébe...

   Délutáni ejtőzés után - egy szürreális vacsora

Mi más..? Éhesek voltunk, a megbeszéltek szerint ismét a La Bomba, az egykori Kalapos felé vettük az irányt. vers1.jpg
Az ejtőzés persze nem volt felhőtlen, imába foglaltam annak a nevét, aki szerint a "8D mozi" feltétlen a szállodával szemben telepítendő, és ha már ott van, akkor kispolszki méretű hangfalakkal kell a benti hangot kifelé sugározni. Mert attól biztosan megjön a kedvünk beülni... De meg ám... 
   Igen, a nap nem mindennapi véget ért. 
Kezdődött azzal, hogy leültünk egy szabad asztalhoz a megfelelően teltház-közeli helyen. A mi asztalunk felelőse egy idős, valóban régi vágású pincér volt, akinek csibészes mosolya egy pillanatra sem hervadt, miközben a fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel sürgött-forgott. Eközben hallhattuk, hogy a bolgár mellett oroszul, németül, angolul, románul, és nyilván franciául is beszélt a különböző nációjú vendégekkel. dscf1613.JPG
   De hogy magyar nyelven még verset is mond - erre nem számítottunk, igaz nem épp Latinovits Zoltán vagy Bessenyei Ferenc szólalt meg a Vers Mindenkinek rovatban... :)

-Where are you from..? - kérdezte, mi pedig büszkén mondtuk, hogy Magyarországról.
- Ó, - örült meg és penderült oda az asztalunkhoz - magyaroook? Dolgoztam évekig hajón együtt magyarokkal. Tanultam tőlük egy verset is! - büszkélkedett. 
Vártuk, hogy belekezd Petőfi, Arany, vagy Weöres Sándor valamely költeményébe.
Ő odahajolt hozzám, kezével jelezve, hogy súgni akar valamit.dscf1616.JPG
dscf1617.JPG- Te ne figyelj, nem szabad hallanod! - mondta Terinek.
- Ó, neki szabad - nyugtattam meg.
Ekkor, miközben csuklott a nevetéstől, felmondta kiváló magyarsággal azt a versikét, amit óvoda nagycsoportban szerintem mindannyian megtanultuk. Persze, én nem...
- P**a-f**z összeb**z, abból lesz a kis kopasz!

Ezen aztán nevettünk, egészen addig amíg...

Amíg a zenész meg nem kérdezte, hogy ki honnan jött. A kerthelyiség jóval odábbi asztalánál egy társaság 20170818_230608.jpgfeldobta a kezét: From Huuuungaaaary!!!
   A muzsikus ekkor elkezdte játszani a Gyöngyhajú lányt, természetesen ének nélkül, de itt nem horgonyoztak le az események.
    - Ők is magyarok - mondta Peter, mert így hívták. (Illetve nem azért mondta, ha Béla lett volna, is mondta volna, de ezt most nem elemezném tovább, de így hívták). - Akkor most odamegyek, és nekik is elmondom a verset! -kacagott csibészes arckifejezéssel.

  - Ne, Peter, nem mindenkinek tetszik - kérleltük, de ő feltartóztathatatlan volt. 
Elindult, majd félútról visszafordult:
  - Ja, és megmondom nekik. hogy tőletek tanultam! 

És odament. És megsúgta a férfiaknak  

 - a nők és hallották, majd felegyenesedve felénk mutatott - Tőlük tanultam - ekkor robbant a röhögés, mi integettünk nekik, hogy "nem, nem tőlünk!"
    Az, hogy közben megjött a vacsoránk, ráadásul ma itt még sosem kóstolt fogásokat rendeltünk, szinte mellékszállá vált. 
   Mint kiderült, a mellettünk ülő, addig mufurc romániai család is beszél magyarul, így valóban oldott és kellemes hangulatban fogyasztottuk el chilis babunkat és a kacsacombot. 

Kis esti séta 

 - vissza a szállásra. Láthatóan sokan voltak az utcán, végigmentünk kéz a kézben a parti sétányon, onnan adscf1626.JPG  bazársoron, és közben is nevettünk a Peter pincér pimasz-szellemes viccén. 
   Közben megcsodáltuk a Dorostor helyén "kinőtt" Paradise Blue hotelt mind az öt csillagával a tenger felőli homlokzatán. 
   Hivalkodó volt, de egyben hívogató is. Építészei jó munkát végeztek: aki korábban megszállt az antik Dorostor hotelben, furcsán méregetheti, hogy mennyire átépítették. Mi, akik ismerünk minden fa helyét, köztük az erkélyünk előtt nőtt japáncseresznyét, pontosan tudjuk, hogy nem ez a helyzet. 
   A régi épületet a talajszintig legyalulták, és nulláról építettek egy épületet, mely nagyjából a régi alapjain áll - azonban annál sokkal nagyobb és impozánsabb.
 - De jó lenne kivenni egy szobát csak egy éjszakára - ábrándozott az én kedves párom, akit én kedvetlenítettemdscf1627.JPG el:  60 000 forint lenne, annyit biztosan nem ér meg az egy napos próba... 
   Ráadásul - és ezt mindketten el kellett, hogy ismerjük - az érzés biztosan nem a várt nosztalgikus lenne. Egy ultramodern, szép, fényűző hely - de a szépemlékű Dorostor Hotel atmoszféráját már csak emlékeinkben, képeinkben, és - igen - az itteni megosztásainkban érezhetjük, és tarthatjuk eddigi életünk legfényesebb fejezetei között. 

A hold fénye

   Mire idáig értünk melankolikus gondolatmenetünkben - azért ne feledjük, a Költészet Napja Balkanski Különkiadáson estünk át! - felértünk kis (valójában kétszobás lakásnyi, szóval korántsem kis...)  szobánkba, és örömmel konstatáltuk, hogy a Csokikakiló Mikulás továbbra sem tisztelt meg minket újabb holocén kori leletekkel, a természettudományokban kevésbé jártas olvasók kedvéért nehezen tudom körülírni azt az örömöt, hogy ezúttal senki sem szarta össze szobánk sok csatát látott szőnyegét. Csak hát a költészet, a Líra... 

A hold...  Őt már az erkélyen, évek óta meghatározó esti törzshelyünkről láttuk. Persze, nem mindig ugyanaz az dscf1622.JPGerkély az ominózus hely, annyira nem vagyunk VIP vendégek, hogy mindig a falra akasszák ugyanazt a vasbeton idomot, bár ismerve a '70-es évek házgyári technológiát, amit pár nap múlva részletesen be is mutatok, nem is biztos, hogy irreális elvárás lenne. Ehelyett foglaláskor kínosan ügyelünk, hogy a szobához balkon a Balkánon feltétlen dukáljon...

Égi kísérőnk eközben... 
Napról napra halványodik, köszönhetően a fogyó fázisának. 
 - Ha fogy a Hold, valószínűleg a hullámzás is alább fog hagyni - hallgattuk a még mindig zúgó hullámverést. 
Hiszen még számtalan tervet dédelgetünk: a szavak művészete után a szelek szárnyán szállni - de ez majdnem kútba esett, mi meg a vízbe...20170812_233013.jpg

De a Költészet Napja lezárásaként ideje soraimat is lezárni, mielőtt túlcsordul kényszeredett hasonlataimmal... 

De folytatjuk! :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr9213611097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása