2015.07.28, Kedd
Indul a nap
A szokásos ragyogó napra ébredtünk. Az erkélyen át jó reggelt kívántunk Norbinak és Verusnak, majd a reggeli felé vettük az irányt. 
Reggeli alatt tervezgettük a napot.
A délelőttöt rászántunk egy sétára az előző nap, a röcsögével nem érintett, déli partszakaszra.
- Ott lesz látnivaló - ígértem, alapozva a korábbi tapasztalatokra. Igazából furdalt a kíváncsiság, mi maradt az előző évi áradás nyomaiból.
Így aztán reggeli után felszedelőzködtünk, magunkhoz vettünk fürdőruhát, fényképezőgépet, tartalék elemeket, egyszóval egy komplett turista-túlélószettet.
Bejáráson
Elindultunk a sétáló utcán, a kemping felé, melyben gyerekkoromban laktunk.
Nem csak elmentünk addig, de be is mentem a ma főképp gyerektáborként működő, Gorska Feya néven futó helyre.
Mellette a volt Starobolgarski Stan...
Benéztünk a Gorski Tzar nevű helyre - kívülről. Szép, szép, de 2010 óta egyszer sem voltunk benn.
Folytatva sétánkat a Baltata Nemzeti Park szélén futó úton, elértünk egyik kedvenc helyünkhöz, a Slaviyanski Kut-hoz.
- Tűztánc - olvastam a reklámtáblát. - Nézzük meg, ma lesz-e show. Nem minden nap van...
Javaslatomat tett is követte.
- De most zárva vannak - aggodalmaskodott kedvenc feleségem.
- A kapu nyitva van, tehát nyitva van - dugtam be fejemet az arasznyira nyitott ajtón. Persze, nem lévén teniszlabdányi fejem, kicsit nyitnom kellett rajta.
A személyzet épp a berendezést készítette valószínűleg az esti programra.
- Nem, ma nem lesz show - mondta egy készséges pincér, aki cseppet sem akadt fenn azon, hogy záróra idején alkalmatlankodunk - Holnap.
- Oké. Akkor ma Tamásékkal, holnap itt - mondtam.
Folytattuk utunkat a parti szállodasoron.
- Boryana, Nona, Elitsa - az első három.
Visszatérés a Stariya Dub-ba
Elérkeztünk a korábbi kedvenc helyeink egyikébe, a Stariya Dub étterembe. A reggeli időpont ellenére a személyzet meglepően barátságosan fogadott minket, igazából abban sem vagyok biztos, hogy nyitva voltak-e... 
Elkápráztató belső retró dizájnnal, és csodák csodája - mások mellett egy '60-as évekbeli Budapest típusú rádiókészülék, full magyar nyelvű menüvel...
Egy sarok lekerítve retró fotózáshoz - a fényképész ember elmondása szerint tradicionális bolgár népviseletekbe lehet beöltözni és fényképezkedni. Ez jó hír, de ha te vagy a fotós, akkor Ralitza már nincs - gondoltam.
- Visszajövünk - mondtuk.
- Talán jövőre - mondta a Sors...
A világ tetején
Utunkat Albena legdélibb pontja felé folytattuk.
Mura, Slavuna, Gergana... A déli partszakasz gyöngyei.
- A Gergana az utolsó. Ott vége az útnak - mondtam. Ott átmegyünk a partra, és ott visszasétálunk..
A kirándulás és a nap itt véget is érhetett volna. De nem, Albena látképe mindent felülmúlt...A kérdés mindenkiből előjön, aki először jár erre: - De miért éppen Fekete tenger, amikor kék...? - Majd megmutatom... - mondtam erre.
Az Este...
Nem okozott nagy katarzist, de visszatérve a partra, egy(-két) Shumensko kiibontását kezdeményeztük, lemostuk magunkról az út porát, satöbbi.
Eljött hát az este. La Bomba, az egykori Kalapos.
Tamással, Zsuzsával, és a kisasszonykákkal volt hát találkozónk.
Mit mondjak..?
Megérkezés egy pici pohár sörrel. Pillanatokkal később megérkeznek barátaink.
Végül kikértük a vacsoránkat...
Én a tavaly megszeretett fogás mellett maradtam: Pisztáng mandulaszósszal, fűszeres burgonyával.
Isteni! - mondom én, aki egyébként nem szívesen eszem halat...
Fogyott hát a kiváló vacsora... Mígnem a gyermekek el nem kezdtek mozgolódni.
Ekkor Teréz megfogta az addig kissé félénk lánykák kezét:
- Gyertek velem.
Teri néni, a Gyereksuttogó
Ekkor kisebb csoda történt. Nejem szavára szépen szót fogadva, csodás módon követte őt a három eleven kislány.
- Teri néni a gyereksuttogó - sommázta Zsuzsi a helyzetet. 
Közben Norbiék is tiszteletüket tették, nem kis örömömre.
- Gyerekek, szeretnék kis segítséget kérni - kezdte Tamás - baj van...
Mint kiderült, akkumulátora - nem, nem Tamásé, az autójáé... - megadta magát.
- Kellene szerviz, minimum egy bikakábel...
- Megoldjuk. Szerintem elég lesz beugrasztani sebességbe, és egyből el fog indulni - vélte a hozzáértők bizonyosságával.
- Ámen! - mondtuk.
Amint megállapodtunk, másnap 7.30-kor találkozunk a Hegy lépcsőjén fenn...
- Legalább meglátjátok ,hol lakunk - mondta Tamás - meg hogy szoktunk reggel fogat mosni...
OK, reggel találkozunk- búcsúztunk el...
Visszafelé sétálván a Bazár mellett, odaléptünk a csippogó gépekhez - A tegnapi visszavágója? - kérdeztem Norbit. Ismét jól szórakoztunk - annyit mondhatok, ezúttal a meccs előtt levettem nyakamból a fényképezőgépet...
Képet ezúttal az UEFA és az Eurosport szerzői jogi kikötései miatt nem töltök fel. :)
Végül egy kis pohár hazai pálinkával köszöntöttük az új napot - a Dorostor hotel előtti padon... 
