2015.08.01, Szombat
Az augusztus nagy dérrel-dúrral köszöntött be, hajnalban felverve álmomból a nyitott erkélyajtón át behallatszó égiháborúval. Na jó, picit túloztam, dér nyomokban sem fordult elő, de durr, az volt.
Egyszer csak látszott a villanás, majd szinte ugyanabban a minutumban egyetlen éles csattanás.
- Ez közel volt... - gondoltam.
Közben hallatszott a szakadó eső monoton surrogása.
A reggel
borúsabban fogadott minket a megszokottnál. Igazából nem is bántuk. Az eső már felszáradt, de az eget szürke felhők takarták. A hőmérséklet így is kellemesen magas volt.
- Arra gondoltunk, hogy amikor borúsabb idő lesz, elmehetnénk kirándulni a Diana Hotel felé - mondtuk Norbiéknak a reggeli utáni kávénál. - És ma borúsabb idő van. Ha fel akarunk menni a Hegyre, épp ma alkalmas.
A szót tett követte. Na, de hogy nem egyszer, hanem kétszer..?
Az első hegymenet
Felszedelőzködtünk, és nekiindultunk. Mutattuk az utat:
- 2010-ben nap mint nap erre jöttünk. Reggel le, este vissza... Persze, volt, hogy igénybe vettük a XXI. század technikai vívmányait...
Elindultunk hát. A lépcsőn felfelé valamikor még számoltam a lépéseket, de most kb. 6000-nél abbahagytam. Na jó, 126-nál... :)
Felfelé megcsodáltuk a lezárt területen elhagyatott bungalókat, a munkásszállóként üzemelő egykori Hotel Lovech-et. Izgatottan mutattam a volt Pléh csárdát. Az utóbbi években az erdő egyre nagyobb területet vesz vissza.
Kiérve a Balchikba vezető műútra megcsodáltuk a panorámát a Szirtről - szédítő élmény lehet innen elindulni siklóernyővel.
Néhány lépésre innen az építkezés kerítésén óriásplakát hirdeti a majdan elkészülő apartmanházakat. Tavaly óta nem sok előrehaladás látható, na de majd indén ősszel...
Felértünk hát a Fish-fish zónába, elérve úticélunkhoz, a Diana Hotelhez. Annak ellenére, hogy a LED felirat hirdette a szállodát, a bejárati ajtón a "ZÁRVA" felirat virított. Nem restelltem, bekukkantottam, és embereket láttam gyerekekkel. Azóta is bánom, hogy nem kopogtattam be Peter Dragnjevet keresve.
A Terv az volt, hogy itt, a Dianában iszunk valami frissítőt, így most a B terv lépett életbe. Bementünk a szomszédos kisboltba, ahol az ismerős eladónőktől vásároltunk italokat.
- Sört? - kérdeztük.
- Nem tudom - gondolkodott Norbi.
Mire kiértek utánunk a bolt elé, kezükben is két doboz jéghideg sör virított.
Így aztán letelepedtünk a bolt lépcsőjére, és jó hajléktalanok módjára iszogattunk a lépcsőn ülve. Mellé vettünk valódi, szemes kávéból főzött espresso-t.
- Azt nézd - böködte meg oldalamat kedvenc feleségem, és az útra mutatott. Ott gurult a KHF rendszámú répaszerű - elnézést, répaszínű Aveo Tamásékkal.
A telefont persze nem vették fel, de még nem tudtam, hogy ma még huzamosabb időt fogunk együtt tölteni. Tanulságos is lesz, nejem pl. három mese tanulságát fogja feldolgozni, míg én megtanulom, hogyan szabad és hogyan nem szabad a hátsó fertályunkat megmártani a medencében.
De most éppen indulni készültünk a tengerpart felé lefelé a Fish-fish zóna villa- és apartmanházai között. Közben megszelídítettünk egy fenevadat is.
Elhaladtunk a valamikori faluközpont mellett, ahol a kocsma és bolt közül inkább az egyik van manapság működésben - vajon melyik..?
Leérve a partra egy kicsit dé-ja-vu érzés fogott el, amikor a hullámok között felbukkant egy búvár, közel, nagyon közel ahhoz a ponthoz, ahol annak idején Attila druszám merült és zsákmányolt. Remélem, napfényes és 
kristálytiszta számára a Nagy Kékség, és lelkének egy darabja itt 
úszik velünk.
Balra egy lakókocsi, mely akár az Üvegtigris eredetije is lehetett valamikor.
Jobbra az út Albena felé.A korábban kerékpárral, akár kisebb kocsival is bejárható parti út jócskán megváltozott. A hegyoldal megcsúszása folytatódott, és rengeteg kőtömb, lösz omlott az útra, mely egyre keskenyebb lett, végül teljesen el is tűnt. Ilyenkor megérzi az ember, hogy végül mégiscsak a természet az úr...
Elkocogtunk tehát ifjúkorom merüléseinek helyszíne mellett, és lassan visszaértünk Albenába. 
Délután fél három volt, épp ideje egy könnyű ebédnek. Verus és Norbi úgy döntöttek, hogy mennek tovább Albenába, mi ellenben megálltunk a Nomad Beach Clubban enni valami finomságot.
Ekkor jött el a második macskaszelídítés ideje, miután a helyszínen rosszalkodó két kis kópé macsekot megdögönyöztük, és biztos ami biztos, le is fotóztuk.
Délután
Miután visszaértünk a Dorostorba, tervezgetni kezdtük a vacsora-programot.
Ekkor azonban az erkélyről három kicsi lányt pillantottunk meg, akiket Zsuzsi és Tamás követtek.
- Jóóóóóó estét - köszöntünk örvendezve. Pillanatok alatt egy prózai erkély-jelenet alakult ki, ahol is Mészáros család alkotta Rómeót, Mi pedig két, kezében söröspoharat tartó júliát.
Zsuzsi gyorsan elmesélte, előző esti kalandjaikat, amiket gondolom, minden kedves ismerősüknek saját szavaikkal elmesélik. Akinek nem, legyen elég annyi, hogy ők is megérezték a Balkán csodálatos hangulatát - ami családilag, egy erkélyen hallgatva a tücsökciripelést, erősen el tud varázsolni. Ezt ők nem ennyire szofisztikáltan mondták, de szerintem a lényeg itt van...
- Attila, Teri, ma este feljöhetnétem hozzánk - mondták.- Találkozzunk valahol, és sétáljunk fel. Mondjuk, vacsorázzunk a La Bombában, azt szeretjük...
Mi is, úgyhogy a program egyben fixálásra is került.
Az est - és a második hegymenet
A La Bomba kínálatából sach-ot választottunk, amit a Troyan kitűnő pálinkájával öblítettünk le. Ezután elindultunk felfelé a H
egyre, immáron másodszor aznap - nem baj, bírtuk erővel.
Kiültünk az erkélyre, és azt hiszem, ismét értettem, miért volt Albena reklámszlogenje a Simply Heaven - Egyszerűen mennyország. A a földi paradicsomban éreztük magunkat, hallgatva a tücskök ciripelését, na jó, néha az elmebeteg elektromos autók ducc-ducc lármáját is - azoknak 
nyilván folyamatosan szól a "zene", hogy elkerüljék a zajtalan kocsik által okozott baleseteket.
Később Tamás és Zsuzsi lefektették a Kisasszonykákat - Teri néni, mint rendes Gyereksuttogóhoz illik, maga mondott mesét nekik.
Egyszer, mint minden jó, ez az est is véget ért.
Elindultunk lefelé a Dorostor hotelbe.
Elhaladva a Magnolia hotel udvarán a medence mellett, a kihelyezett táblából megtanultunk még egy fontos dolgot:
A piros fürdőgatyás ember barátjának a hátára egy X-et kötöznek!
