2011. 08.10.-11.

   Hogy milyen húshoz - illetve húsokhoz volt szerencsénk az Öreg Tölgy asztaláról
 elfogyasztani, azt lentebb meglátjuk. Annyit előre elárulhatok - érdemes volt végigjárni a Kanosszát, az biztos.
De most a reggel a várva várt verőfényes nappal indult, így egy tökéletes strandolós napok következtek Szergó
standján, ahol a napernyő-nyugágy kombó reggelente már várt minket, nemkülönben a jéghideg sör, melyet az ember szívesen kortyolgatott a nagy melegben.
   Este a Ti Amo nevű pizzéria kínálatát próbáltuk ki, és méltán iratkozott fel az általunk kedvelt, és minden érdek nélkül jó szívvel ajánlott helyek közé. A hely neve alapján nem kelt döbbenetszerű meglepetést, hogy pizza, spagetti, és a szokásos olaszos ételeket kínálnak, de ezek mellett levesek, köztük gulyás és orosz borscs is hívogatják az éhes vendéget. 

   Szokás szerint itt is élő zene és showműsor szórakoztatott minket.  
 Fizetés után felálltunk, és elindultunk Albena forgatagába a szokásos esti sétánkra. Az ajándéktárgy- és gagyiárusok, mellettük a pattogatott kukoricát, gyümölcslét, fagyit, gofrit, palacsintát és kitudjamégmit árusító standok, bódék, épületek között a forgatagban kerékpárok, négykerekűek, és mindenféle eszement és eszes járművek törik az utat maguknak, miközben egész családok összekapaszkodva egy vonalban próbálnak 
haladni - mindez színes és ezernyelvű kavalkádot képezett.

A Második Próba

- OK, ma már megvacsoráztunk, de a lányoknak is mutassuk meg, milyen jól néz ki, de milyen bufurc hely a Peter által ajánlott...
   Így aztán az előző este tapasztalt kettősséget tisztázandó elindultunk a Baltata erdeje és a parti szállodák közötti úton a Stariya Dub felé.
 
  A bejáratnál a tegnap megismert népviseletbe öltözött hölgy mosolygott ránk.
  - Jo estet madjarok! - köszöntött minket azonnal megismerve minket, noha tegnap is, ma is rengeteg arc fordult meg előtte.
   Bementünk, és helyet foglaltunk az előző napi asztalunknál. Egy fiatal pincér azonnal odapenderült hozzánk, mi rendeltünk némi frissítőt, és miután egy könnyű vacsorán voltunk túl, egy-két adag shopska salátát. 
   A cigányzenekar felváltva játszott a nagy számú német, és a szintén népes orosz közönségnek, a szőke énekesnő ennek megfelelően németül majd oroszul énekelt. Ma
jd egyszer csak felénk fordult:
 - A következő számot magyar vendégeinknek játsszuk - konferált angolul, és a zenekar belecsapott a Monti
Csárdásba. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól ez a magyar kötődésű, valójában olasz zeneszerző által komponált darab. 
   Ezután folytatódott a show - elképesztő dolgokkal. Varietéműsor, táncosok, zene, zene, zene, bolgár néptánc a közönség bevonásával, és hozzá kiváló kiszolgálás annak ellenére, hogy tulajdonképp csak nézelődni jöttünk be.

A verdikt

- Ez márpedig jó hely, holnap ide jövünk vacsorázni - döntöttük el.
Valami nagyon megváltozott. Az okát soha nem tudtuk meg, valószínűleg az első látogatásunkkor épp nem megfelelő bugyi volt a pincérlánykán - ezután évekig biztos hely volt számunkra az Öreg Tölgy.
Így történt hát, hogy másnap a parton, illetve
 szállodánk tetejére immáron másodszor kimerészkedve nem is kellett gondolkodni azon, mit vacsorázzunk.
A középső képen sem épp a vacsorán gondolkodom - lehet, inkább még az ebéden...

A Harmadik Próba

   Este ennek megfelelően rendbe szedtük magunkat, és elindultunk az immáron jól ismert úton. 

A parti sétányon élveztük a tenger felől lengedező szellő hűvösét és semmihez sem fogható illatát, hallgattuk a sirályok vijjogását, akik a parton hagyott ételmaradékokat csipegették fel. Igyekezniük kellett, mielőtt a reflektorokkal kivilágított, strandot tisztító ratrak gép ki nem rostálta a homokot, hogy másnap reggel ismét teljes pompájával várhassa a föveny az Úri Közönséget és az ő eldobálnivalóit. S a Laguna Beach (Korábban Balik) szálloda rózsakertje csodálatos virágillattal festette alá a tengerparti naplementét.

   Érkezésünk láthatóan jól esett Ralitsának, és a pincérek is visszatérő vendégként üdvözöltek minket.
A meglepetés azonban csak eztán jött.
A zenekar a sor kellős közepén hagyta félbe az orosz dalt, és
azonnal rázendített a Monti Csárdásra. Ezután viszont egy komoly magyar blokkot játszottak el ismerős magyar és cigánydalokból, bizony, egy nagyobb nótás (nem, nem ittas!) társasággal komoly nótaest kerekedett volna. 
   Nézegettük az étlapot, és át-átsandítottunk a szomszéd asztalokon illatozó finomságok felé.
- Kérjünk egy kétszemélyes grilltálat, meg még shopska salátákat. Elnézve a hosszú felsorolást, lehet, hogy elég lesz, legfeljebb majd
rendelünk még valamit.
A pincér mosolygott:

- Szerintem a két személyes tálon lesz elég hús önöknek.
Amíg az étek készült, volt időnk körülnézni és fényképezni. Korán volt még, így nem zavartam másokat a japán turista üzemmóddal...

A Falatkák

   Néhány korty és fénykép után megérkezett a vacsoránk. Gyakorlatilag egy gyúródeszka nagyságú fa lap volt megpúpozva grillezett és sült húsokkal, kolbászokkal, kebapcsicsokkal, és mindennel, ami a húst szerető ember szem-szájának ingere. 
   Mint azt megtapasztaltunk, szerencse, hogy nem kettőnknek szántuk ezt a tálat - szégyen vagy nem, négyen nem bírtuk teljesen elfogyasztani. Már nem a deszkát, hanem a rá pakolt Konyha Gyümölcseit...
   A vacsora megkívánt némi fojtást és csapatást, ezért még kérnünk kellett sört, üdítőt, és Mentát.
   - Azért ez a magyar zenei blokk nem volt semmi - beszélgettünk a zeneszünetben - ezek biztosan készültek ránk...
Szinte ebben a pillanatban odalépett hozzánk a többieknél idősebb prímás.
 - Elnézést a zavarásért - szólított meg kifogástalan angolsággal - megengedik egy szóra..? - kérdezte.
 - Természetesen - invitáltuk asztalunkhoz.
 - Tudják, Bulgáriában, mint más kelet- és dél-európai országban is, sok cigány él, közülük rengetegen zenélnek - kezdett bele. - Mi, európai cigányzenészek a magyar zenét szeretjük játszani a legjobban. Az az oka, hogy a legtöbb magyar és monarchia-beli szerző olyan műveket írtak, amelyek virtuozitást kívánnak.  Nekünk az a dicsőség, hogy a magyar darabokat is el tudjuk játszani - mondta. - Egyszerűen a magyar zenét, és nem csak a cigányzenét, hanem a népdalokat, az operetteket, mint Lehár Ferenc, vagy a komolyzenei darabokat, mint Liszt vagy Erkel, nehéz jól  eljátszani. 
 
Tudják - folytatta-, amikor tegnapelőtt idejöttek, nagyon megörültünk. Mondtam a zenekarnak, fel kell készülnünk a magyar vendégeknek. Mi éjjel zenélünk, de profiként napközben gyakorlunk és készülünk az esti fellépésre. elővettük a kottáinkat, az interneten meghallgattunk magyar dalokat,
és reméljük, tetszik - mondta.
Régen százezrével jöttek a magyar turisták. Mi azon dolgozunk, hogy visszatérjenek...
  Az biztos, hogy a következő évben ezt be is bizonyították, de akkor ezt még nem tudtuk.

Hát, rajtunk nem múlik!

   A műsorban, amelyet nyújtottak, elkápráztatták a vegyes nemzetiségű publikumot. 
A prímás, az apa, valamint a fia pezsgősüveget használva vonóként játszottak, majd keresztben egymás hangszerén húzták - valóban virtuóz játékot mutattak be.
 

Visszasétáltunk a szállodába, ahol a lányok úgy döntöttek, ideje lefeküdni. Mi még egy kis séta mellett döntöttünk, tekintettel az esti vacsorára. Nem voltunk éhesek, és ez óvatos körülírása annak, hogy majd' megpukkadtunk. 
   Betértünk hát a Ganvie bárba, kicsit hallgatni a másféle muzsikát, és egy kis gyümölcspálinkával segíteni az emésztést.    Visszafelé a ligetben az ablakok alatt sétálva ördögi tervet forraltunk. A lányok erkélyének ablakán kavicsokkal kopogtatni akkor jó ötletnek tűnt - legalábbis akkor nekünk.

Ők kicsit megszeppenve, ketten együtt jöttek megnézni, ki az a pihent agyú.
- Hja, csak mi vagyunk - mondtuk - Aludtatok már?
- Igen...
- Akkor mér' az erkélyen ácsorogtok..? - bosszantottam őket kicsit. 
Visszatértünk hát, és a bufurcból szenzációssá átértékelt helyről beszélgettünk még egy kicsit az erkélyen, a lenyugvó félholdban és a tenger beszűrődő zúgásában gyönyörködve.