Szófia felülnézetből és más látványosságok
2018. december 02. írta: zati

Szófia felülnézetből és más látványosságok

- avagy vérem hullatom a hegyen, aztán ki is nevetnek

2018.07.22.bg18_day2.jpg

Ébredés egy fárasztó nap és éjjel után

- egy barát hangjára. dscf8170.JPG
   Nos, mint tudjuk, a kutya az ember legjobb barátja, ezért nem is neheztelek (nagyon), amikor első emeleti erkélyünk alatt egy hallhatóan nagy testű kutya ugatása ébresztett.
   9:16 volt, ami az 1 órai érkezést és az azt kövező köszöntőket figyelembe véve korai időpontnak volt mondható.
Kimentem hát az erkélyre, ám a kisebb medve nagyságú német juhászt láthatóan nem hatotta meg az otthon bevált
20180722_094959.jpg - "Pssssszt, anyátok még alszik!" - csitítás. Talán mert nem ért magyarul (hisz' német, nemde..?), de végül mégis csendben maradt, és okos tekintettel méregetni kezdett.
 - Gyere csak le, játszani! - hívogatott tekintete, de miután a tekintetében nem olvastam ki, hogy miért is hív, inkább nemet mondtam neki. Egy ekkora kutya esetében előre kellene tisztázni, hogy játszótársnak, vagy játékszernek vár-e engem, mert kicsit sem mindegy. 

   A reggeli program szokás szerint kávéval indult. A szófiai megállóhoz ugyan 20180722_092048.jpgnem csomagoltuk a forralót, a szobában volt vasaló forraló, így az erkélyen kávéval a kézben csodáltam a szemben magasodó Vitosha hegyet.

Tervezés

   Ugyan végcélunk a tengerszinten volt, de ma ezzel szembe menni terveztünk.
   A mai terv ugyanis a hegyről szólt: Felmegyünk a Vitosha hegyre, libegővel - már amennyiben működik; megnézzük Dragnevtsi-kolostort; találunk jó vacsorázó helyet; illetve találunk egy reggeliző helyet. 
   Ez volt hát a röviden mai eligazítás vége, melyen Kedvesem az útikönyvet, én magam pedig az elektronikus térképet bújva egyeztettünk.   

   Készen állt hát a mai terv, azzal a könnyítéssel, hogy az út egy részét - na jó, vagy háromnegyedét - a dscf7871.JPGDragalevtsi felvonóval szándékoztunk megtenni.  Aztán hogy ez miért lett kevesebb, mint háromnegyed..? Nos, nem a kötélpálya lett rövidebb, hanem mi tébláboltunk egy kicsit, mint prérikutya a fridzsiderben, de erről kicsit lentebb :)

   Hamar összekészülődtünk hát,

   és máris kocogtunk lefelé a meredek utcán, mely a szállodánk nevét viselte (lehet, hogy épp fordítva, ezen ne akadjunk fenn), majd egy éles jobb kanyar után ott álltunk a kicsiny téren, melyet két utca határolt, a végében pedig egy kisebb szálloda, a Hotel Vitosha Tulip zárta le. Maga a tér egy parkolóként funkcionál, és már tavaly novemberi villámlátogatásunkkor megcsodálhattuk ugyanitt, hogy a buszok helyi vezetői milyen virtuóz módon szedik be az dscf7885.JPGéles kanyarokat többnyire nem összetörve az itt megálló autókat. 
   Valentin előző este elmondta, hogy a szomszédos kis téren találunk reggelizőhelyet, pékséggel, kávézóval. Így is volt, a Kovachev tábornok és a Bela Dona (Szépasszony?) utcák által alkotott kis tér egy igazi mediterrán hangulatú placc - piazza - volt. Oldalt a fák árnyékába kirakott rattan bútorokon üldögélő helyiek, akik szemmel láthatóan nem siettek. Sehová. Akkor sem, ha autóik épp leeresztett ablakkal, akár járó motorral álltak, amíg ők megitták kávéjukat, vagy épp elfogyasztják burekjüket vagy édes süteményüket. 
   Mi is leültünk ide, néhány más, németül és angolul beszélő külföldi szomszédságába, és vettünk két brutál forró20180722_110604.jpg - és igen finom syrene sajtos banicát és némi kávét. Miközben lassan eszegettük reggelinket évezve a déli nyugodt tempót, nézegettem a tér mellett álló épületeket. Egy gyógyszertár, egy totózó, még a "boldog" szocializmusból, egy kioszk üdítő- és ásványvíz-hegyekkel, és mellette, a hotel udvarán...

Már meg is van, hol vacsorázunk

 - mondtam, a Tulip mellett nyíló kapura mutatva.   "Gradina - rodope-i specialitások, barbeque" - és más finomságokat hirdető feliratra. 
20180722_113819.jpg  De hogy este ne érjen meglepetés, menjünk oda most, és nézzük meg közelebbről - döntöttük el. dscf7882.JPG
  Beléptünk hát, és a meglepetés abszolút pozitív volt. Tágas kerthelyiség várt minket, nagy napernyőkkel, fa bútorokkal, választékos és meglepően baráti étlappal. Amint az épp begyújtás alatt álló kemence jelezte, hogy az ételek nem akármilyen eszközben fognak elkészülni. 
   Ha már beültünk, két sört kértünk, melyet jó ízűen és bemelegítésképp elfogyasztottunk, majd megnyugtattuk a szép számú, ám őszintén szólva nem dscf7883.JPGtúlzottan ideges személyzetet, hogy este feltétlen ide jövünk vacsorázni.
   Hogy akkor nem lesz szükségünk a napernyőkre, és hogy semmi dicsekvésre nem lesz okunk - hááát, akkor még nem tudtuk.  Most gyalogszerrel indultunk

fel a hegyre

  Az út szinte magától értetődő volt - felfelé. Igen ám, de a lift alsó állomása nem volt meg. Nem ott nem volt, aholdscf7886.JPG sejtettük, hanem ott sem, ahol a GPS jelezte, hogy lennie kell. Ellenben egy valami hiányzott az összképből: a felfelé (illetve bármilyen irányba...) induló drótkötél pálya. Masíroztunk hát az épület felé - ami épp egy fogadó volt, és az ajtónálló ember sajnálkozva mutatta az irányt, hogy merre kell menni a lift felé. 
dscf8126.JPG - Arra, arra - mutatta emberünk.
 - Vissza, vissza - mondta a gugli térkép a telefonomon. dscf7892.JPG
 - Döntsétek el végre, mi addig elindulunk... Öööö, arra - mutattam.
 - Nem, arra, vissza - mutatta Kedves Nejem, aki, mint minden feleség, jobban tudja, mint a Goooogle. 
Végül elindultunk egy konszenzusos irányba - tulajdonképpen arra, amerre az ember mutatta, de óvatosságból több turistát is megkérdeztünk...

Egy kis vadkelet

   Végül megérkeztünk. Oda. Nem tudom, hova, de ODA. Az biztos, hogy a leginkább düledező falusi présházra,dscf7893.JPG vagy a NAV elől gndosan rejtegetett zug-pálinkafőzőre emlékeztető építményen egy tábla hirdette, hogy "To the lift" - azaz a felvonó felé, egy nyíllal biztosítva, hogy odatalálunk. Csak bízni tudok abban, hogy a tábla nem az állomás felújítására szánt EU-s források csillió-millió buznyákjának gyermeke, hanem simán eddig nem került sor felújításra. 
 dscf7895.JPG  A dolgok élvezeti értékéből csak egy kicsit vont le, hogy az alacsony folyosón (?) álldogálva sorban, nem lehet látni a táblát, ami az árakat és a jegy típusokat mutatja, természetesen azt is csak bolgárul. 
   Szerencsére a jegyárus hölgy beszél angolul - úgy látszik, a titkosítás csak az írásbeli kommunikációra vonatkozik, mivel kitáblázva szinte semmi sincs. 
   Vettünk hát két retúrjegyet, darabját 10 leváért átszállással a két vonalra, és pár pillanat múlva már ott álltunk a felvonó előtti betonplaccon, lábunkkal a felfestett tappancs nyomokon, és a nyugodt, szinte álmos személyzet dscf7897.JPGigazította fenekünk alá a felvonó székeit. Azon, hogy beülve a biztonsági korlát nem igazán akart lecsukódni előttünk, más nem is lepődtünk meg túlzottan. De hát a felvonó halad, a turista meg vagy tud mást csinálni, mint kapaszkodni..? Na ugye!
   De mindezek ellenére is élveztük a hangtalan - és főleg erőfeszítés nélküli - suhanást a Vitosha hegy lombos- és fenyves erdejében a több évtizedes, ám masszív libegőn. 
   Utunk meredeken vezetett felfelé, és gyorsan hagytuk magunk mögött a fákat. Kb. húsz perc alatt, három kilométer után értük el a köztes állomást, ahol megcsodáltuk az ott álló UAZ szolgálati autót és a falra felfestett "kávézó" jelzést, majd továbbhaladtunk a felső kötélpálya felé, ahol újabb 16 percet vett igénybe az út fel, a felső állomásra.

 

Időutazás

Az volt ez, bizony, nem csak a három térbeli dimenzióban utaztunk, hanem a negyedik dimenzióban - az időben is utaztunk. 
   Visszafelé, természetesen. A fentebbi UAZ és a szocreál fémkeretes üvegépület, a '70-es évek kádári és zsivkovi öröksége, melyen egy weboldal címe jelentette a modernitást, mint láthatjuk, csak a bemelegítés volt.

Az Üveghegyen túl - vértanúság

Igen, fenn voltunk, na jó, nem a csúcson, csak az ahhoz közeli felső felvonóállomáson. dscf7941.JPG
Első benyomás: turistákat informáló táblák, angol nyelven is.
Második: egy turistaház, illetve étterem, itt fenn, ahol a Kurta Farkú Malacot már az alsó szakaszon, az Üveghegyet meg már a felvonót keresve elhagytuk. 
dscf7942.JPG  És itt fent, a (nem) kicsit szocreál, kicsit összefestékezett épületben... Igen, itt meleg ételt, illatos levest bolgár cseréptálakban, és kebapcsot és grillhúsokat kínált az Ember A Pult Mögött.
   Igazi olajkályha - tegye fel a kezét, aki az utóbbi húsz évben használt ilyet - szolgált fűtésül itt, egy újabb időkapszulában, melyben mintha megállt volna az idő, és az 1960-70-es évek felvételein látunk. Nem tudom, van-e összefüggés a hely és az 1968-as szófiai VIT (Világ Ifjúságidscf7978_1.JPG Találkozó) között, de...

Gyors vásárlás - egy üdítő

dscf7979_1.JPGdobozos ital, melynek márkáját most nem részletezném. Igen, nem kóla volt, nem kívántam valamiért. Elindultunk hát sörünkkel a kezünkben a turistaúton, mely a hegy tetején lévő fennsíkra vezetett. Kellemes meglepetésben volt részünk: a nyári napsütésben fürdő hegytető, mely 1800 méteres magasságával egészen fenséges látványt nyújtott két irányba is: messze alattunk Szófia terület el, a tömbházak egyen-fehér kockái között az Alexander Nyevszkij székesegyház napfényben ragyogó aranyozott kupolája, felfelé pedig a hegycsúcsok.dscf7965.JPG

A terep - ez nyilvánvaló - első sorban a téli sportok szerelmeseinek ideális. A felvonók nagy része sífelvonó, melyek elképesztő magasságokban kanyarognak a hegyek között - most üzemen kívül.


   Illatok.dscf7969.JPG
   Virágok illata, az erdei talaj illata. Megértettem a helyieket, akik könnyed délelőtti programként ruccantak ki ide a városból.
dscf8031.JPG   A nyári időt kihasználandó a helyi emberek tömegével mennek ki a természetbe túrázni, piknikezni, mások terepbiciklizni - felfelé rengeteg fiatal utazik védőfelszerelésben, kerékpárjukat a felvonó ülésére akasztva.
 - Ja, hát így könnyű, felfelé kellene tekerni - osztottam az észt bőkezűen, ám magam sem gondoltam ezt komolyan.   
   És itt, a fennsíkon sörösdobozomat összegyűrtem egy férfias mozdulattal, hogy azt kulturáltan zsebre tudjam tenni.20180722_140510.jpg
  Akkor jó ötletnek tűnt, szoktam volt mondani, és valóban, hogy ne kelljen elhajítani kulturáltan a fémhulladékot, a kompaktálás kézenfekvő, ám kockázatos művelete közben éreztem az éles fájdalmat. A fémlemez engedett, ám bosszúból elvágta ujjamat. Bosszantó, ám nem kellett orvosi segítséget hívni, folytattam a küzdelmet az elemekkel.

Vissza a jelenbe - de még egy kis múlt: a Dragalevtsi-kolostor

dscf8011.JPGVisszautunk kevesebb meglepetést, ám még egy látnivalót tartogatott. dscf7984.JPG
Lefelé indulva a kötélpályán, a perspektíva még szebb képet kínált az előttünk elterülő erdőről, és az irtás végében Szófia látképével.
   Igen, szép volt, és ha valaki megkérdezné, érdemes volt-e egy napot eltöltenünk itt, a szófiai megállón, hát igent mondanék. 
   Pedig a napnak még korántsem volt vége, csak lementünk a hegyről. 
   Az alsó állomás közelében volt a "Dragalevtsi-  Isten szent anyja" kolostor, melyet az erdőn át egy kellemes gyaloglás után értük el. A kolostor egy ma is működő egyházi intézmény területén helyezkedik el. Azt hiszem, fényképezni nem ildomos, de nem tudtam megállni, hogy ne kattintsak ebben a valóban szép ortodox szentélyben. A terem őrzését végző néni bólintott kérdésemre, a külső körletet őrző fenevadak meg mással voltak elfoglalva... 

 

dscf8067.JPGSűrű felhők kezdtek gyülekezni felettünk, mire kiléptünk a kolostor kapuján.
 - Hm, egész nap gyönyörű napsütés, délután meg befelhősödik -jegyeztük meg.dscf8061.JPG
  Ebben a pillanatban a Természet Anyácska úgy döntött, rátesz még egy lapáttal: elkezdett esni az eső.
 - Nem baj, bemegyünk a szállásra, és utána...
   
Mire azonban beértünk a kis térre, az eső már szakadt, így nem a szállás felé, hanem a reggel kinézett Rodopchanska étterembe szaladtunk be.

Vacsora kissé korándscf8129.JPG

ám elázva - az esőben. Ráadásul először a reggeli asztalunknál ültünk volna le napernyő alatt, ám végül az épület teraszán egy fedett asztalt választottunk. . 
   A csinos pincér lány érdeklődve várta, mit szeretnénk enni. Az étlapon az általunk évek óta kedvencnek számító szacsot választottunk. Mindketten egyet-egyet, ahogy azt megszoktuk. 
20180722_182155.jpg   Amíg készült vacsoránk, kerültem egyet, hogy a személyzet agyára menjek. illetve hogy lőjek néhány fényképet. dscf8133.JPG
   Kihozták étkeinket, és azonnal látszott, hogy valami nem stimmel. Szerintem az étlap fényképeit valójában messziről fotózhatták, mert a képen - ellentétben a gyorsétteremláncok hamburger-sztárfotóival - kisebbnek tűnt. 
A hússal és zöldségekkel megpakolt tálak illata fenomenális volt, ám a méretük is...20180722_163534.jpg
Ettünk, beszélgettünk, koccintottunk, húztuk az időt - csak hogy ne maradjunk szégyenben. Végül aztán be kellett vallani a pincérnek, hogy kettőnknek egy adag is elegendő lett volna. 
    Azok meg nevettek, és látszott rajtuk, hogy nem mi vagyunk az elsők, akiket megtéveszt az adagok képe és ára...
   Szóval, a bolgár árakat eddig a Dobrudzsán mértük, és állapítottam meg, hogy alacsonyak. Ám most Szófiában újabb szintet léptünk: kiváló ízek, jéghideg friss italok - mindez olyan árakon, hogy nem levában, de euróban is barátinak számítanának...dscf8136.JPG

   Kisütött a nap

dscf8157.JPGmire végeztünk, és ekkor még nem tudtuk, hogy ez a monszun-időjárás lesz a meghatározó ezen a nyáron.
Kifelé menve az étteremből a szomszéd telken a németjuhász család, és az általuk őrzött, szép számú, a gyümölcsfák árnyékában pihenő fedeles hordó látványa ragadott meg. dscf8158.JPG
 - Nocsak, tán lekvár főzés a lakók hobbija - nevettünk, belegondolván Valentin éjszakai gyümölcs-kínálásába... Szó mi szó, furcsán tocsogna a palacsinta ettől a főzettől! 

  20180722_191828.jpg Szállásunkra visszatérve levetettük az út porával és az ég nedűjével átitatott ruháinkat, és egy kellemes fürdő után immáron a naplementében fürdőző Szófiát láthattuk erkélyünkről, már amennyit a szemközti házak látni engedtek.dscf8171.JPG Egy rövid ideig a nap is szó szerint a hasamra sütött, mint Bendegúznak a Bakterházban...
   Kellemes napunkról beszélgettünk, és már terveztük a másnapi továbbindulást. Hiszen bonyolultnak nem bonyolult: Szófiától az A1-es autópálya visz minket Burgaszig, onnan pedig csak egy ugrás Pomorije. 
   Na de hogy hogy fog elsülni a meglepetés? Holnap reggel kiderül!

  Vacsoradscf8179.JPG

 dscf8183.JPGugyan már nem fért belénk, de jó turista módjára esti fogmosás mellett döntöttünk, és a legjobb ötletnek az tűnt, ha visszasétálunk a Rodopchanska restaurátoraihoz. 
  Nagyot néztek, hiszen aznap harmadszor léptünk be, hangos "Dobre vecser!" köszönéssel.
Már csak az itallapot tanulmány át, és a napot egy kellemes koccintással zártuk. 
   Mire elfogyasztottuk italainkat, az éj sötétje borult a helyre, és ideje volt visszasétálni szállásunkra kéz a kézben. 

   Holnap hosszú út vár ránk - de csak a kilométereket számolva. Repülni fogunk az út felett, hiszen csak holnap kezdődik a Nyaralás.
   No de milyen fejet vág majd Tamás, ha meglát..?
   Meglátjuk mi is!

(Folytatjuk - hisz' még el sem kezdtük!)

dscf8185.JPG



 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr8014363661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása