2002-ben kezdődött.

   Az akkoriban erősödő horvátországi turisztikai ipar minket is elkapott. Anyagi lehetőségeink és az igénybe vehető szabadságaink addigra értek el arra a szintre, hogy elgondolkodhattunk egy utószezoni nyaraláson Horvátországban.
   Egy baráti házaspárral közösen, négyen, Lada Samara gépkocsinkba és a tetejére applikált túraboxba becuccoltunk, és egy szép szeptemberi reggelen elindultunk. 

   A nyaralás csodásan sikerült, nekem két dolog hiányzott csupán: a végtelen tenger látványa, és a bolgár emberek barátságos közvetlensége. Ezt sóhajtozással kedvenc feleségem tudtára is adtam. 
   - Bulgária... Azért AZ az igazi. Állítólag a turizmusuk újjáéledt, csak a magyar turisták számára maradt ki a célpontok közül. 
   Erre gondoltam, amikor elkezdtem emlegetni:
 - Bulgária... De csakis Albena!
     Életem Megfontolt Párja gyorsan megválaszolta:
 - Bulgáriába biztosan nem megyünk! Messze van, a Balkánon van, ott embert esznek! (Na jó, elismerem, az utóbbit nem biztos, hogy mondta...)
    Utolsó alkalommal akkor hozakodtam elő, amikor 2007-ben Rab szigetén elért minket egy adriai dagályhullám. A dagály miatt emelkedő víz betör a szigetek közé, a Lopari öbölbe. Ott szokatlanul nagy hullámokat kelt a furcsa természeti jelenség.
   Fürödtünk a vízben, élveztük a hullámokat.
 - Bezzeg Bulgáriában, ott szinte mindig nagy hullámokban játszhatunk, nem csak dagálykor... Igazából ott nincs is apály-dagály változás.

2009 őszén kezdtük tervezni a következő, 2010-es nyaralást. Számomra meglepő módon Életem Párja elém állt: 

 - Van egy javaslatom. Lányunk már nagy, a kockázat kisebb. Nézzünk körül a bolgár szálláslehetőségek között. Próbáljuk meg. Következő évben majd ismét Horvátországba megyünk...
 - Rendben!
 - De repülővel megyünk. Várnába és Burgaszba is rendszeresen repül a Malév...
 - Nem, autóval megyünk. Kell az ottani kirándulásokhoz.
 - Messze van, nem kényelmes...
 - Szívem, gyerekkoromban nekünk Polski 126-osunk, a konvojt vezető Attilának Trabantja volt, hátul haladt a fő erő, első évben egy Skoda 100-as, '82-ben egy Lada. Szerinted megoldjuk a feladatot az Octaviánkkal..?

Hát így történt. 

Eldőlt: 2010 nyara - Bulgária...
Az "újkorban" azóta 7 további expedíció követte.
A társaság változott, a helyszín nem.   

Azóta több tengerparti üdülőhelyet kerestünk fel átutazóban, de egyik sem tett akkora benyomást ránk, mint ez. Az építőknek nyilvánvalóan ez volt a szándéka.
   Albena méretében jóval kisebb, mint a magyarok által frekventált Napospart (Slanchev Bryag, magyarosítva Sunny Beach) vagy Aranyhomok (Zlatni Pyasatsi, mostanság Golden Sands). Nagyobb viszont a leánykori nevén Druzsba néven ismert St. Konstantin and Elena nevű üdülőhelynél.
   A kisebb méret és a tudatosan megtervezett épületelhelyezés eredményeként nem kerülhetünk néhány méternél távolabbra a strandtól és a vendéglátóhelyektől, ami ugye, egy családi nyaralásnál nem utolsó szempont. Naposparton látni a parttól egy-másfél kilométerre futó országút feletti felüljárón gumimatracos családokat a strand felé igyekezni a pusztában álló szállodákból… Rosszabb esetben autóval (!) igyekeznek megközelíteni a partot, valahol parkolóhelyet találni, majd délután vissza.
Albenán a szállásunkról pedig jó eséllyel a tenger kékje fogad reggel ébredéskor, nem a szemközti kockaház csicsás homlokzatának látványa. Az erkélyről vagy a szálloda tetejéről – sok helyen fel szabad menni – lélegzetelállító panoráma nyílik. Itt érzi az ember, hogy egy paradicsomi helyen van, nem pedig egy ember a bentondzsungel tömegében. 

A Döntés

2010 tavaszán eldőlt hát: kipróbáljuk a bolgár tengerpartot.
De az vitán felül állt: Ha Bulgária - akkor Albena!