Harmadik nap - ma már fürdünk, ugye..?
2019. január 29. írta: zati

Harmadik nap - ma már fürdünk, ugye..?

- Avagy a vérfürdőtől a tengerig

2018.07.24coverd3_b.jpg

   Mielőtt a címben feltett kérdésre lentebb megadjam a nemleges választ, előbb, ugye, az alvásra kellene koncentrálni. Az előző este ugyanis idilli alvást ígért, de mint tegnapi számunkban leírtam - másképp alakult.
   Mint a frontvonalak mélyén gubbasztó katonák, amikor '15-ben a levegőből érte őket támadás. 
  Zzzzzzzzz - visított a kis kétfedelű gépek motorja, ők pedig gyalogsági fegyvereikkel igyekeztek célba venni a gépmadarak vászonnal borított törzsét. szunyog1.jpg
  Na, körülbelül ennyire volt hatékony, ámde hősies az én kétségbeesett harcom a - zzzzzzzzzzzzz - visító hanggal támadó kis "kétfedelű" - helyesen: négyszárnyú - rohadékok ellen. Éles fájdalom jelezte a sikeres berepülést, melyet igyekeztem megelőzni hang után (!), valójában totál vaktában kapkodva a sötétben a szúnyogok felé. Aztán szép lassan sikerült a hanglokátoromat összehangolni a kezemmel, és néha éreztem ujjaim között a találatot. De ezek... Egy, még egy... Egyet éreztem, hogy elkaptam, de kettő új érkezett a helyére. 
   Végül hajnal tájra adták fel, amire több kinyuvasztott egyed padlón fekvő teteme, valamint a csípések jelezték, hogy a harc váltakozó sikerrel folyt. 
   Ezek után már nem volt az embernek kedve ágyban maradni, inkább becsuktam a résznyire nyitva maradt szúnyoghálós ajtót.

Ideje volt indítani a napot, 

hiszen Tamással reggelre közös boltlátogatást beszéltünk meg. 20180724_073938.jpg
 - Megmutatom, hol tudtok bevásárolni, a piacon gyönyörű zöldséget tudtok venni - mondta ő, mire megjegyeztem, hogy igen, a piacot már láttuk - sőt, a Hivatalt is...
   Fél nyolc után pár perccel, amint elkezdünk mozgolódni, koppantottak is az ajtón. 
 Tamás érkezett. 
 - A lányok még alszanak, mi mehetünk - mondta.
Igen, de előtte... A régi nyaralások rituáléját azonnal felelevenítve kivonultunk az erkélyre, és...

 - Fogmosás!

20180724_073950.jpg- hallottuk kedvesem hívását, és hát igen, megadva a módját egy selymes Slanchev Brjaggal...
Ünnepélyesen elindítottuk a napot. 
   Felfrissülten indultunk hát utunkra, a vadászat ősi férfiúi feladatával fellelkesülve. 
   Az utcán a parttól ellentétes irányba indulva elballagtunk egy iskola mellett, majd a piac, és a járdára rátelepülve a helyi autóbuszállomás után értünk el a szupermarkethez. 
   Egy jól felszerelt, élelmiszereket és háztartási árukat is árusító üzlet volt, csemegepulttal és benne meleg ételek is kaphatóak. Láthatóan az apartmanházakban lakók kiszolgálására voltak berendezkedve. 
   A korai időpont miatt nem pontosan emlékeztem, mit is kellene venni, de vettem sört - biztos, ami biztos alapon, abból baj nem lehet. Aztán kenyeret, sajtot, meg Teri kérte - derengett - hogy valami szalonnát... Hanyagul bedobtam hát valamelyik kockázott (szeletelt..) vákuumfóliás szalonnából egy csomaggal a kosaramba. Ásványvíz - az is megvan. 
   Mindketten megvettük, amit akartunk, így a kasszánál leróttuk tiszteletünket és az áruink ellenértékét. 
 - Zöldséget a piacon vegyünk - így arra vettük az irányt. Tamás már tudta, mit melyik árusnál érdemes venni, és a valóban tekintélyes méretű zöldségekből válogatott. 
 - Basszus, a paradicsom akkora, mint egy gránátalma - mondtam.
 - Igen, de amaz finomabb - kaptam a tanácsot, aminek nem tudtam ellenállni.
Indultunk hát vissza a szállásra, immáron törelmetlenül várva, hogy reggelizzünk. Az éjszakai kimerítő harc, ugyebár, no meg a napindító aperitif...

Fejmosás! 

 - követte érkezésemet, miután beléptem a szobába, és Életem Párja gyorsleltárt végzett. jegyzeteiben eképp került érkezésem megénekelve:

...elmentek reggelit venni. Attila nem hozott üdítőt, paprikát, vajat...

Namost, hogy mit NEM, az ott áll fehéren-feketén. Az nem lett megemlítve, hogy ennek dacára hoztam kenyeret 20180725_091946.jpg(igaz, zsemlét kellett volna...), sajtot (igaz, azt inkább én szeretem...), és szalonnát. Namost az, hogy a szalonna nem volt rendesen felszeletelve, nem látszott a vastag fólián át. 
 - De kockázottat mondtam - mondta Ő. 
 - Az sem látszott rajta. Különben sem tudok bolgárul... Az meg nem volt ráírva, hogy непълно нарязан бекон, azaz Tökéletlenül Szeletelt Szalonna. Nahát.
  Elköltöttük végül hősiesen megszerzett ám nem agyondicsért reggelinket, hozzá nagy nehezen tépkedve a (tényleg baromi gyehennán szeletelt) szalonnát. A képen: Ö ilyet szeretett volna - de ma még nem ilyen volt a reggelink...
   Megvan a XXI. századi létnek az az előnye, hogy az ember ilyenkor lefényképezi - ha már megjegyezni nem tudja - a termék csomagolását, hogy elkerülje a jövőbeni újabb vásárlást ebből a fajtából. Én azonban nem kértem a sors eme könnyítéséből, és nem örökítettem meg a corpus lardumi-t. Így aztán lehet tippelni, vajon miféle szalonna fog landolni a reggelizőasztalunkon 2019-ben..? Nincs kizárva - maradjunk annyiban.

market1.JPGMásodik vásárlás

Persze, nem csak a nem a legjobban összeválogatott reggeli szortiment miatt, de mindenképp kell vennünk az apartmanti vendégek kezdőszettjét. Ebből is látszik, kik a frissen érkezők: A boltban réveteg arccal keresgélik, hol lehet a naptej, a mosogatószer... A szűk gondolasorok között lavíroznak - na jó, mi is ezt tettük - keresve a papírtörlőt, szalvétát, és más papírárut. Nem, nem fénymásolópapírra gondoltam. 
 - Szúnyogirtó! - mondtam, és keresni kezdtem. A legpraktikusabb a konnektorba dugható (nem tudom, miért így hívják, nem opcionális, csak így működik: valójában konnektorba dugandó) kis kütyü, és hozzá pár doboz betét. 
   Vettünk üdítőt is, de valami konzervatív gyümölcslét, nem azt a fantasztikus finomat, amivel rövidesen Zsuzsi fog megkínálni, de ezt akkor még nem tudtam. Mármint hogy meg fog vele kínálni, hogy a nálunk is ismert leveket beletettük a kosárba, azt természetesen tudtam, hiszen volt olyan flakon, amit én magam vettem le a felső polcról. 
   Kifelé menet a pénztárnál még cigarettát is vettünk. Aztán egy mély lélegzetet, mert...

A retro pénztáros néni

valószínűleg a szociból itt maradt gyezsurnaja, aki utoljára akkor volt kedves a hivatali székében, amikor betért hozzájuk a megyei Tanács VB-titkára, és azt mondta nekik, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg van elégedve. Azóta aztán az Átkos Rendszer eltűnt, a VB-titkár Elvtárs úrrá avanzsált, a boltos néni is megváltozott, a bolti Ratus A20 pénztárgépet (ami Balcikon még élesben működik!) vonalkódos technológia váltotta fel, talán csak a Fekete-tenger színe maradt a régi. 

ratusa20.jpgAki nem abban az időben nőtt fel, nem emlékszik rá: A Ratus A20 az egész szocialista blokkban elterjedt bolti pénztárgép volt. Az 1960-as években az NDK-beli Secura-Werke VEB, majd kooperációban a budapesti Irodagépipari és Fémmechanikai Vállalat gyártotta. Teljesen mechanikus működésű, 220V feszültséggel működött, ám ennek hiányában kurblival is működtethető volt.

  A leolvasó előtt a vajkrémünk egy szó nélkül ballisztikus pályára állt, és egy papírdobozban landolt. 
 - Miezmiezhogyisvanez - próbáltam a bolt cerberusánál érdeklődni, ám ő Ferenc József fentebb felidézett mondata után, aki a legenda szerint az uralkodása elején ennyit tudott magyarul, a hölgy pedig ennyit sem angolul, így bolgárul hadarta el, hogy nem működik a vonalkód, ezt most nem tudja eladni. 
    Most ezzel nekem van egy kis problémám.
    Egyrészt, ugye, hogy általában a nem működő vonalkódot kézzel be tudják írni a kolleginák a Gépbe. Ha a market3.JPGgyezsurnaja az utóbbi húsz évben egyszer sem volt rákényszerülve, és nem tudja - valaki mutassa már meg neki...
    Másrészt, ha tudják, hogy nem fog működni - akkor miért nem vonják be ideiglenesen az árut, vagy tesznek rá egy A4-es papírt, hogy "válasszál másikat" - mert millió féle-fajta van mindenből. Úgy látszik, a boltnak a kasszáktól nyugatra van Nyugat...
    Harmadrészt... Kis Keleti Abszurd, hogy az árut bedobálják a dobozba, aztán egy eladó lányka hátralibeg vele, és visszatölti a polcra/hűtőbe, amit aztán a következő vevő újra leveszi, hogy aztán Kasszás Erzsi újra kidobja... Ilyet utoljára az Egészséges erotika c. magyar film Ládagyárában láttam. 
   S miután mi nem hóbortból akartuk szegény vajkrémet megvenni, a néni mielőtt lecsaphatta volna a végösszeget, az én nejem átfurakodott a sor és a gondolák között, hátrament, és hozott egy másik faja vajkrémet. A sorban álló emberek szeme sem rebbent, szemmel láthatóan nem először látták a produkciót...

  Vásárlásunkkal végezve visszamentünk a szállásunkra, s miután az idő kissé beborult, eldöntöttük, hogy

lesétálunk a partra,dscf8240.JPG

megkeressük Zsuzsiékat, és valószínűleg felderítjük Pomoriét. 
11:30-kor értünk le a partra, ahol épp ők is sétáltak a nem épp strandidőben.  
  - Itt szoktunk letelepedni-  mutatta Tamás a törzshelyüket, pár méterre a parttól. 
Pomorién a part keskenyebb, mint Albenán, ennek is köszönhetően a telepített napernyők is közelebb voltak egymáshoz, így a szomszédok meglehetősen egymás mellett pihentek. 
 - Csak délelőtt vannak sokan. Reggel érdemes korán dscf8244.JPGlejönni, helyet foglalni. Aztán ebéd körül sokan elmennek... - mondta. 
 Napfürdő helyett egy padra ültünk hát le, és igen, ittunk egy kellemes sört a tegnap felkeresett Biljana Birariában. 
 - Mi elmegyünk egy körre felfedezni a vidéket - mondta Teri, és rövidesen így is tettünk. Azt tudtuk, hogy egy félszigeten eltévedni nehéz, hiszen ha elindulunk a parton bármilyen irányba, előbb-utóbb a szárazfölddel összekötő földnyelvhez érünk. Akkor csak egy 90 fokos forduló (vagy két 45 fokos..?) kell...

A félszigeten

Ami elsőre szemet szúr: a kettősség. A múlt, a kissé kopott, az egykor dicsőséges, a szocibarokk betonépítmények, legyen szó kikötői mólóról, vendéglátóhelyről vagy szállodáról. Nem spóroltak a zsaludeszkával: építették és töltötték ki betonnak, hogy "szép nagy legyen". A jelen. Egymás mellett a modern, hol ízléses, hol hivalkodó épületek, a modern csillogás és a régi leromlott egymás mellett. Amott az új épület udvarát veri fel az ecetfa, míg a régi szépen felújítva várja - nem is hiába - a vendégeket. 


   Amint lassan befordultunk a félsziget délkeleti oldaláról a nyugati oldalra, a part kissé megváltozott. Nem csak a dscf8287.JPGlátvány, hanem a part elrendezése is. Az eddig végtelen horizontot egyre több tengerjáró hajó töri meg, amint a szemközti Burgasz kikötőjébe tartanak. Kicsit közelebb egy üdülőtelep, mögötte a burgaszi repülőtér fel- és leszálló gépei jelentenek mozgást a háttér dombjai előtt. A part - a homokos föveny helyét itt már mólók és betonozott hullámtörők veszik át. Egyes épületekről lépcső vagy létra vezet a vízbe - itt fürdőző családok pancsolnak a vízben gyerekestől-kutyástól. 
dscf8283.jpg   A kettősség még egy dologban megmutatkozik: az időjárás szép lassan borúsra fordult. Az égen eddig is gyülekező felhők mostanra viharfelhőkké fejlődtek, amiben egy-egy villám cikázott a távolban, miközben itt, a parton a levegő kellemesen langyos és szélcsendes volt. 
   Körülbelül eddig terveztük utunkat a parton, egy kikötői mólónál megtettük azt a 90 fokos jobbra át-ot.  
   Útközben figyeltük a vendéglátó helyeket, potenciális vacsorázóhelyek után fürkészve. Egy Flamingo nevű hely 20180724_130914.jpgvonzó kerthelyiséggel és láthatóan élő zenével várta a vendégeket. Beültünk hát egy sörre az út porát leöblítendő. A jéghideg Shumensko sört elégedetten kortyolgattuk, nézegetve a berendezést. dscf8274.JPG
 - Ide eljövünk valamelyik este - állapítottuk meg. Azt, hogy erre 2019-ben kerülhet sor, akkor még nem tudtuk. De most tudjuk...

Azt is megtudtuk, hogy - a jobbra látható tábla tanúsága szerint - 20-tól 100 leváig terjedő árért a kutya ürülékét ecsettel átfestik fehérre! De vajon mi a jó ebben az önkormányzatnak..? 

   Kifizettük az 5 levás számlát,

és folytattuk utunkat befelé, a félsziget belseje felé.
 dscf8308.JPG Betértünk egy ki ortodox templomba, majd a rövid látogatásunkat befejezvedscf8310.JPG felismertük a helyet.
 - Itt már jártunk - ismertük fel a helyet, és nyugtáztuk, hogy "kicsi a világ", de Pomorie belvárosa még kisebb. 
 - Igen, itt vacsoráztunk tegnap - néztük a Chichovtsi bejáratára. Úgy döntöttünk hát, hogy ezúttal balra fordulunk, és a szállásunk helyett a keleti partszakasz felé, az új dscf8320.JPGapartmanházak irányába indulunk. 
   Szép, modern épülertek között haladtunk, melyek nagy része láthatóan még nem volt belakva. Sok apartmanon, gyakran az egész épületen a "Kiadó" felirat hirdette a lehetőséget. Sok üzletbe és kávézóba épp most hordták be a berendezést.
   Pár méterre innen máris visszaértünk a tengerpartra, néhány száz méterre északkeletre onnan, ahonnan elindultunk. Körbejártuk hát a félszigetet egy körülbelül három kilométeres sétával. 

dscf8317.JPG

Utunk közben érdekes dolgot figyeltem meg. dscf8322.JPGdscf8318.JPG










  A helyi üzlettulajdonosok alaposan bepozicionálták a kedves vendégeket a fogyasztási igényeik alapján. Szó szerint a kirakatba tették, mit kínálnak nekünk jó szívvel. Az biztos, hogy mindegyik szupermarket áruval jól ellátott, és szinte minden kapható. Mégis, sajátos impresszióval hívogatja a turistát a homlokzat.

Átkeltünk a partot szegélyező homokdűnén, és ott álltunk a strand kezdeténél. Elindultunk a parton, közben dscf8331.JPGmegnéztük a mólókat, melyek fűrészfogakként szegélyezik a pomoriei partot. Egyiken autók parkolnak, másikon horgászok próbálgatják szerencséjüket, a harmadikat a napozó-fürdőző emberek vették birtokukba. 
   Három óra elmúlt, mire visszaértünk az általunk ismert partszakaszra. 
dscf8335.JPG - Én ennék valamit - monda Teri. Én is, gondoltam én.
 A Persia Fast Food nevű utcai gyorsétteremhez léptünk, és kértem kedvesemnek egy hot-dog-ot, magamnak pedig egy sonkás-sajtos palacsintát. 
  A bűbájos kislány pillanatok alatt elkészítette látható dscf8348.JPGszakértelemmel a hatalmas méretű palacsintát, mely jócskán túllógott a papír alátét fölül. Eközben a hot-dogot egy kolléga összerakta - afféle hagyományos, "beledugós" hot-dog készült, egy igen vastag és hosszú virslivel, mely végigérte és teljesen kitöltötte a szintén nem kicsi kiflit.
   Étkeink megfelelően laktatónak bizonyultak, ám mire kézbe kaptuk őket, a vihar lecsapott ránk. Ott álltunk hát a viharban, egy szál gyorskajával a kezünkben.
 - Bemegyünk a Biljanába - mondtam, és így is tettünk, leültünk hát sok más ázott fürdőnadrágos emberrel együtt leültünk a teraszon. Ezúttal nem volt a személyzetnek ideje felrakni a viharablakokat. Kértünk hát újabb két sört, de a megfázás veszélye miatt rendeltünk két rakiát is... Egy ásványvíz is került az asztalra. Az eső 15:25-től tíz percen keresztül szakadt. Miután elállt, és végeztünk italainkkal, visszaindultunk szállásunkra. 
 - Vajon Zsuzsiékkal minden rendben van..?  - kérdeztük egymástól, és a választ pillanatokon belül megkaptuk. 
20180724_152923.jpg

- Hahó, Zomboriék!dscf8357.JPG

- hallottuk Zsuzsi hangját, és láttuk, hogy barátaink fenn, az ő erkélyükön üldögélnek.
- Gyertek át - invitáltak minket, aminek mi örömmel tettünk eleget. 
Kiültünk hát az utcafronti teraszra, beszélgettünk, nevetgéltünk, és igen, koccintottunk is. Beszélgetés közben komoly kérdések is szóba kerültek, úgymint:
 20180724_172157.jpg- Kérünk még egy italt?
 - Nem tudom...
Az Én Drágám az mondja: 
 - Deee, kérünk.
 - Hja, ha te mondod, akkor kérünk - feleltem.20180724_171439.jpg
 - Na, olyan félelmetes voltam? - kérdezte.
Erre Zsuzsi:

 - Bennem is keresztbe áll a sz*r, amikor rám szólsz

- na, erre aztán már sírtunk a röhögéstől, és a könnyek okozta folyadékveszteséget instant pótolni kellett...

A kis délutáni pihenő után, s miután az eső is elállt, s miután a mai napon gyalogoltunk eleget, úgy döntöttünk, hogy gyalogoljon az, akinek hat kilométer hiányzik a boldogsághoz, bizony, kipróbáljuk a Biljana étlapját. 

Átsétáltunk hát a (majdnem) szomszédba, dscf8363.JPG

és letelepedtünk az első este bevált asztalhoz, a terasz legvégében. 
A pincér hölgy és a fiatalember láthatóan megismertek minket, mosolyogva hozták az étlapot. 
 - Az a baj, hogy nem beszélnek angolul - mondta barátom - de megértjük egymást.
dscf8365_1.JPG A rendelést feladtuk hát, s miután végigolvastuk az étlapot, az angol-orosz keverék nyelven Zsuzsi szlovák tudásával megerősítve próbáltuk megtudni az általunk nem ismert étkek mibenlétét.dscf8368.JPG 
   A muszakának a hölgyek örültek, a rakott húsos padlizsán itthon is szerepel az étlapon, de hogy a Mish-mash mi, azt nem tudta a személyzet elmagyarázni. 
  - Nem baj, kipróbáljuk - azzal rendeltünk grillezett húsokat mellé egy muszakát és Abigélnak egy mish-mash-t.

dscf8369.JPGÉlveztük az estét, az illatokat, és azt, amikor elkezdték hordani dscf8378.JPGaz italokat ételeket. 
Albenán már megszokták az igényt, itt még nem működött az, hogy a megrendelt ételeket egyszerre, nem az elkészültük sorrendjében, egyesével hozzák ki. Különösebb probléma nem lett volna, de Abi rejtélyes fogása csak nem érkezett, ellenben hoztak az egy helyett két muszakát. dscf8376.JPG
 - Nem probléma, jó lesz, de mi egyet kértünk, meg egy olyat - mutattunk az étlapra. 
 - Moment! - mondta a pincér hölgy, miközben pontosan látszott rakta, hogy nem moment, hanem egy komplett rendelésnyi idő hiányzott ahoz, hogy kis barátnénk megkapja a vacsit. 
 dscf8384.JPG  Ekkor még nem tudtuk de itt egy fura népszokás volt az elfelejtett rendelések szokása...  Ritka volt, hogy nem részesültünk vele, de nem túl stresszes - gondoltuk ekkor, holnap viszont máshogy fogjuk gondolni... 

Aztán pedig megértettük, ha a kisasszonykák játszani akarnak velünk, akkor

mi játékbabák leszünk!


A bolondozás után ideje volt visszaindulni - de egyelőre nem a szállásunkra. Elindultunk déli irányba, és egy dscf8411.JPGkellemesen nagy íven - igen, ismét elértük a Chichovtsi-t, majd ott visszafordulva a nyüzsgő sétálóutcán keresztül közeledtünk a Studio Lyudiev felé. 
 - Oda-  mutattam Tamásnak - oda eegyszer fel kell mennünk!
Igen, a Sky Bar nevű tetőterasz odafent biztosan remek panorámát kínál...
De most inkább mentünk visszafelé, de a német autógyártás csodái mellett megálltunk egy pillanatra. 

Visszatértünk hát, és a fárasztó nap végén egy fontos dolgot beszéltünk meg:dscf8412.JPG
 - Akkor reggel - irány a STRAND!
Épp ideje lesz. 
Négy napja nyaraltunk, és még nem érte habtestemet a Fekete-tenger tajtékja. 
Node majd holnap!
No de ma, mi lesz a szúnyogainkkal..?
Örömmel láttuk, hogy semmi. Elindulás előtt bekapcsoltuk a szúnyogirtót. Ennek eredményeképp a kis gonosztevők ott napoztatták a hasukon a padlón. És még harcolni sem kellett velük.
 "Hm, légvédelem helyett gáztámadás"...

(Folytatjuk!)

    dscf8403.JPGdscf8400.JPG
  
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bulgaria-albena.blog.hu/api/trackback/id/tr3014578932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása