... avagy kis történelmi háttér
Az 1950-es és ’70-es évek között a szocialista országokban erőltetetten növelték a lakosság életszínvonalát. A miértre a választ a három opció között találhatjuk, és aki komolyabban belegondol, tudja, mi volt a cél:
1. A növekvő hatékonyság és termelékenység eredményeképp? Vagy:
2. A szocialista országok vezetői rajongtak a saját népük jólétéért..? Esetleg:
3. Eredményeket kellett felmutatni, hogy enyhítsék az egypárti politikai vezetésekre nehezedő politikai nyomást, amik többek között az ’50-es évek lengyel, magyar, kelet-német, majd a ’60-as évek csehszlovákiai megmozduláshoz vezettek..?
Az életszínvonal növekedése által a fizetőképes belföldi kereslet megjelenésével, valamint a korábban nyugatra „disszidált” hozzátartozók hazacsábításával immáron devizaforrásként is tekintettek a szocialista tábor vezetői a turizmusra és vendéglátásra.
A nyitás a Nyugat felé is megtörtént. Magyarországon elsősorban Siófokon az Aranypart nyáron, valamint a budapesti előkelő szállodák egész évben várták a pihenni vagy épp üzletelni vágyó nyugati „devizakülföldieket”. Kizárólag nyugati vendégek számára fenntartott kaszinók működtek, ahová a szocialista országok útlevelével vagy magyar személyi igazolvánnyal a belépés is tilos volt. A tengerparti országokban hasonló volt a helyzet: az olcsó bungallószállások, kempingek, valamint olcsóbb szállodák mellett elegáns és méregdrága hotelek várták a külföldi vendégeket. A parkolók már akkor tele voltak nyugat-német, holland, svájci rendszámú autókkal. |
Ennek nyomán a korábban az előző rendszerből megörökölt, jobbára a kiváltságosok számára fenntartott nyaralók mellett mai szemmel is szédítő iramban kezdtek hatalmas építkezésekbe. Ennek eredményeképpen gombamód nőttek ki szálloda- és étteremkomplexumok Magyarországon Budapesten és a Balaton partján, Csehszlovákiában és Lengyelországban a kitűnő levegőjű hegyvidékekben, Románia és Bulgária területén pedig a tengerparton.
A megjelenő motorizáció, az egyre nagyobb számban magánkézben lévő autók mellett a vasúttársaságok egymás után indították az újabb és újabb, elsősorban északnyugat-délkelet irányú, az NDK-t, Lengyelországot és Csehszlovákiát Magyarországon keresztül a tengerparttal (Constanta, Mamaia, Várna, Burgasz) összekötő nemzetközi, gyakran hálókocsis expresszvonatokat.
A „még egyenlőbbek” pedig már ekkor élvezhették a repülőgép nyújtotta, akkor még valóban fejedelminek számító kényelmet az Interflug, LOT, a CSA, a Malév utasaként.
Ekkor vált szükség Bulgária számára a már kinőtt Napospart és Aranyhomok mellé újabb üdülővárosra.
Elkezdődött az építkezés és az Aranykor, mely után most is sokan nosztalgiával gondolnak. A kor számtalan korabeli filmen mint felhőtlenül vidám és optimista ifjakként jelennek meg az akkori idők ifjú titánjai - a mai kor nyugdíjasai.
Visszagondolva gyerekkori emlékeimre, a trabant- és zsiguliszagú utazásokra, a felpeckelt motorháztetejű Skoda felforró hűtővizére, a lángossütőnél kígyózó sorokra is kellemes nosztalgia fog el... :)
A szocialista blokk azóta a múlté. Az egykori KGST országok széthullottak, más és más irányba haladtak, és teljesen eltérő gazdasági és társadalmi fejlettséget értek el, még az egykor egy szocialista ország utódai is - elég, ha Észtországra és Moldovára, esetleg Szlovéniára és Koszovóra gondolunk.
A gazdasági átalakulás mellett határok nyiltak ki és záródtak be. A magyar, cseh, szlovák lengyel turizmus áthelyeződött a horvát tengerpartra, a bolgár nyaralóhelyek közül a magyarokat a Napospartra irányítják. Albena mára az orosz, román, norvég és nyugat-európai vendégekre specializálódott. Ez meglátszik a vengégváró helyekre kitűzött zászlókon és az étlapok nyelvén is. Magyart elvétve találni.
De amikor belépünk valahová, ahol a személyzet tagjai emlékezhetnek a '80-as évek elejére, könnyen meghallani a köszönést:
- Jo napot kívanok!...